Az absztrakt világ alternatívái

SZÍN-FORMA-TÉR KIÁLLÍTÁS

A geometria, mint művészet, vagy a geometria a művészetben nem minden esetben egymással korreláló frázisok. Gondoljunk egy festményre, melynek geometriai aspektusait vizsgáljuk, és egy festményre, amelynek elemei konkrétan geometriai formák. A történeteket, életképeket ábrázoló alkotások talán elsőre is közérthetőek és látványosak, az avantgarde-hoz köthető absztraktok azonban aktív gondolkodásra késztetnek. Nem céljuk a történetmesélés, és szűk értelmezés. Mi, a kép nézői a saját interpretációnkat alkothatjuk meg a festményekről, szobrokról, installációkról. Nincs rossz feltételezés, nem áll fenn a klasszikus értelemben vett félreértelmezés lehetősége. A nonfiguratív művek már a percepció pillanatában számos értelmezési lehetőséget kínálnak. A kiállítás lelke az alapokhoz való visszatérés, a puszta érzékelés, a kihívást jelentő, megfejtésre váró szobrok zömében a magyar avantgarde régi és új alkotóinak összefogásával.

A szegedi REÖK Palotában március 24-én nyílt SZÍN-FORMA-TÉR kiállítás a leghíresebb magyar és néhány külföldi művész geometrikus alkotásait mutatja be. Olyan kiállítók műveivel találkozhatunk, mint Nagámi, Deim Pál, Lukoviczky Endre, Haraszty István vagy Aknay János. A legtöbben személyes emóciókat ábrázolnak, de van, aki érintőlegesen általános társadalmi, közéleti fogalmakat reviedál. Előbbire remek példa Aknay János Emlék-sorozata. A 2015-ben készült akril képeknek külön formaviláguk van, de hasonló színhasználatuk, ezzel is kiemelve az emlék sajátosságát, miszerint mindig vannak állandó pontjai, ám az idő múltával a részletek nem egészen tiszták, az események nem koherensek. Ezeken az alkotásokon kvázi a kék, a sárga és a bordó különböző árnyalatai képviselik ezeket az emlékpontokat.

Utóbbira példa a temesvári születésű, ma Németországban élő és alkotó Ingo Glass szobrász A háromszög női ereje/The Feminine Force of the Triangle (2012)című plasztik installációja. A szoborban a háromszög képviseli a nőt, a kör a férfit a körbe vésett háromszög pedig kettejük közös metszetét, vagyis a gyermeket. A formák egymáshoz való pozicionálása tökéletes. A nő szimbolikusan saját magát tartva egyben mégis a férfival összekapaszkodva foglalja keretbe a gyereket. Hiánytalanul reprezentál egy szükséges hierarchiát, egyben utat enged egy szabados értelmezésnek a családmodellek tekintetében. Egy olyan családmodell realitását veszi alapul, amelyben a nő is lehet családfő, és nem a pejoratív, értelemben, vagyis ez nem egyenesen arányos a férfi elnyomásával.

Kétségkívül az egyik leglátványosabb műalkotásokat az ipari formatervező Mengyán András jegyzi. Travelling Lights (2013)címet viselő képei megkapóan precíz térbeli alakzatok kombinációit ábrázolják, a befogadás élményét pedig a képek terét megvilágító uv lámpa fénye teszi teljessé. A lámpa azért fontos, mert a képek egyes non figuratív elemei az uv fény hatására foszforeszkálnak, így egészen egyedi térbeliséget kölcsönözve a fekete alapra festett színes idomoknak.

A tárlat figyelemre méltó darabja még Nemes Ferenc Levél Veszelszky Bélának (1982) című munkája, amely a levelet veszi alapul, mint geometriai mintát. A hatalmas fekete fa felülete a levél sorainak mintájára faragott sávok láthatóak, melyek végén ugyanúgy ott a mondatvégi írásjel, esetleg kötőjel, vagy vessző. Nemes műve többek közt azt reprezentálja, hogy az ember életének mennyire fontos része az írott és olvasott szöveg. Nap mint nap találkozunk velük, és olyannyira bevésődött már észlelésünkbe a szöveg formája, hogy elég sávokban visszatükrözni egy levelet, tudjuk, hogy szövegről van szó, még akkor is, ha esetleg nem lenne ott segítségnek a kép címe. A mondatok és bekezdések tehát rengeteg elemből állnak, a betűktől kezdve az összes írásjelig, ám egyben nézve egy komplett műalkotás mintájául is szolgálhat.

Nagy Barbara metszett fa anyagú Tükör-kép (2012) című műve is fantasztikusan használja a fát, mint alapanyagot. A tükröződés tárgya a víz fodrozódásának ábrázolása, illetve a fodrozódás tükörképének ábrázolása. Ennek is, akárcsak az Aknay-sorozatnak önreflexív tartalma is feltűnő. A művész kapcsolata a művészettel, a folyamatosság és egyben a kiszámíthatatlanság, tükörképe pedig ennek végtelenségét sejteti.

A REÖK kiállítása tehát hiánypótló leghíresebb magyar absztrakt művészeink gyűjteményét tekintve. Felölelik képzőművészeti történelmünk ezen szeletét, milyen irány és alapanyag-használat dominált a kezdetekben, hogyan lett az absztrakt képzőművészeti stílus egyre nyitottabb, bátrabb, valamint utal a jövőre, hogy miképp terjedhet el napjainkban olyannyira, hogy szerencsére a galériákon túl, közvetlen környezetünkben is, hogy rengeteg színre, térre és formára legyünk még fogékonyabbak.

A kiállítás megtekinthető Szegeden a REÖK Palotában 2016.május 22-ig.

Tóth Emese