Tiszatájonline | 2022. február 16.

Amikor a „varázslat” valósággá válik

GYULAI LÍVIUSZ VALÓRA VÁLT KÉPZELET CÍMŰ KIÁLLÍTÁSA

TAKÁTS FÁBIÁN ÍRÁSA
Egy páratlan életmű sokszínűségét mutatja be a Műcsarnokban rendezett emlékkiállítás, amelyen a „vonalak mágusának” szemet gyönyörködtető aprólékossággal kidolgozott alkotásait gyűjtötték össze. Munkákból nincs hiány, hiszen Gyulai Líviusz tollrajzai, linómetszetei, litográfiái, rézkarcai és animációs filmjei is bemutatásra kerülnek. A Valóra vált képzelet nagyszabású anyagában – ahogyan a címadás is érzékelteti – Gyulai határtalan képzelőereje válik valósággá. Hol derűt, hol iróniát, humort és játékosságot sugárzó archaizáló képeivel izgalmas szellemi kalandra invitál minket a mester.

Az erdélyi Baróton született alkotóban már pályakezdetekor ott lüktetett az az összetéveszthetetlen szellemi kalandvágy, ami nagyban meghatározta hosszú és termékeny munkásságát. Gyulai Líviusz életét már gyermekkorától áthatotta az olvasás iránt érzett vonzalom, sokat és sokfélét olvasott, szeretett könyvei mellett megismerkedett Gustav Doré metszeteivel és Verne Gyula illusztrációival is. Nem véletlen, hogy humoros, különös hangulatú munkáit irodalmi művek inspirálták. Könyvillusztrációi között megtaláljuk a világirodalom remekműveit: a Gulliver utazását, a Grant kapitány gyermekeit vagy a Don Quijotét, és még sok olyan könyv szereplőit és jeleneteit, amelyek szárnyat adtak képzeletének. Mert mindig saját látomása volt a történetekről, miközben mesterien választotta meg a stílust és a technikát, amellyel hitelesen ábrázolta az átélt irodalmi, kultúrtörténeti világot, amelyet egy-egy grafikai ötlettel ironikussá, humorossá tett. Könnyen váltogatta műveinek technikáját, mert egyaránt a kezében volt, legyen szó akár linómetszetről, fametszetről, rézkarcról. Sajátos módszere volt az általa „plim-pli”-nek nevezett pöttyözéses technika, amellyel bársonyos hatást ért el. De rajzolni is sajátos módon, az egyik sarokból kiindulva kezdett, hiszen a fejében már készen volt az egész. 

Bármilyen stílushoz is nyúlt, minden műfajban tudott maradandót alkotni, hozzá mérhető grafikusa, színes egyénisége kevés volt a magyar művészettörténetnek. Grafikáinak mind hangulata, mind dekorációja a régi korokat, elmúlt századok életérzését idézi fel. Aprólékosan megrajzolt, nosztalgikus hangulatú képein rokokó ruhákba öltözött szereplők, irodalmi alakok, történelmi személyek vagy mindennapi mesehősök is jól megférnek egymás mellett. Gyulai Líviusz egyszerre figurázza ki a régi korok életérzését, miközben romantikus vággyal tekint vissza rájuk, egy letűnt kor mesélőjeként „visszarepít” bennünket egy olyan elmúlt világba, amikor még minden szebb és jobb volt. Azonban legyen szó bármilyen témáról, a régmúltról, vagy éppen máról, Gyulai Líviusz rajzairól csak úgy árad a harmónia iránti vonzalom. Groteszk, humoros és pajzán ábrázolásmódja szintén fontos jellemzője képeinek. 

Már a Műcsarnok előterében látható nagyméretű rinocérosz sejteti, hogy nem mindennapi kiállításnak lehetünk tanúi. Az 1989-ben készült Rinocérosz kecskével címet viselő litográfia tisztelgés (hommage) a német reneszánsz és legismertebb alkotója, Albrecht Dürer előtt, akinek eredeti, fából készült metszete úgy készült, hogy maga Dürer soha nem látta az állatot, a képet egy ismeretlen alkotó vázlatára és leírására alapozva készítette el 1515-ben. Gyulai Líviusz alkotása szinte hajszálpontos másolata az eredetinek, ám az alkotó ezúttal parafrázisába a címbeli kecskét is bevonta képébe. A Rinocérosz kecskével ugyanakkor nem egész hiteles ábrázolása egy valódi rinocérosznak, hiszen Dürerhez hasonlóan Gyulai Líviusz is kemény páncéllal borítva ábrázolja, csavart szarvat helyez a nyaktőre, a lábait pedig pikkelyekkel borítja be. Ezek a vonások tulajdonképpen nem találhatóak meg egy valódi orrszarvún, a múltidéző metszet mégis Dürer rinocéroszához hasonlóan közismert lett, mint a művészi képzelet jelképe.

Szintén itt kapott helyet az a kisméretű rézkarc, amelyre a válogatás során bukkantak rá a szervezők. A grafikáról a fiatal Gyulai Líviusz néz ránk. A mester önarcképe felidézi azokat a Rembrandt rézkarcportrékat, amelyeket a fiatal festőgéniusz az 1630-as 40-es években készített. 

A kiállítás legismertebb darabjai a Weöres Sándor Psychéjéhez készült illusztrációk, amelyekkel Gyulai első komolyabb szakmai sikereit aratta 1972-ben. Rajzain remek stílusérzékkel valósította meg a költői szerepjátékot a grafika eszköztárával. Fekete-fehér, finom tónusokkal aprólékosan megrajzolt illusztrációi bravúros rajzkészségéről, nagyfokú technikai tudásáról árulkodnak.  

Az alkotásokban bővelkedő kiállításon ugyanakkor más jelentős művek is helyet kaptak, mint a Szent Jeromos (1993), a Robinson Crusoe (1993), a Teázás Topkapiban vagy a Rokokó (1999). Láthatjuk a nagyotmondó Háry Jánost, Münchhausen bárót és Casanova alakját is (Az öreg Casanova 1992). Egy termékeny alkotó gazdag szellemiségének „termékei”.  

Gyulai Líviusz a mozgókép világában is otthonosan mozgott, már gyermekként forgatókönyveket rajzolt. A tárlaton több animációs filmjét is láthatja a közönség, mint például az első, Delfinia (1976) címet viselőt, az Új lakók-at  (1977) vagy éppen az életrajzi indíttatású Az én kis városom (2001) címűt. Filmjeiben könnyedén szövi a „történet” fonalát, nagy mesélőkedvvel anekdotázik.   

Gyulai Líviusz hosszú pályájának művei rendkívül sokszínűek, változatosak, művészi színvonaluk viszont állandó. A Valóra vált képzelet Orosz István, a barát és pályatárs hozzáértő válogatásában méltó módon emlékezik meg erről a páratlan életútról.  


Valóra vált képzelet, Gyulai Líviusz kiállítása  
Műcsarnok, Budapest  
Kamaraterem
2021. december 8 – 2022. február 20. 



Képek forrása: Műcsarnok