Agri-kultúra?

SÜVEGES RITA MELLETTE MINDEN PUSZTA GYOM CÍMŰ TÁRLATA AZ INDA GALÉRIÁBAN

Kék, fehér és fekete képek fogadják az INDA Galéria vadonatúj tárlatát felkereső látogatókat. A bejáratnál egy lesötétített helyiségben rideg kék fény világítja meg Süveges Rita két vásznát, amelyek mintegy sűrítve tartalmazzák a kiállítás tematikáját, és megadják annak alaphangulatát. A mezőgazdaság fenntarthatatlan gyakorlatát és annak társadalmi hatását vizsgáló alkotó ezúttal a monokultúrák és a szélükre szorult „természet” valósághű képével érzékenyíti a látogatót. A homályból kilépve világosság „gyúl” a kiállítótérben, a padlón kék napraforgók hevernek szanaszét, a festményeken robotméh, lepkék, poloskák repdesnek.

Süveges Rita az elmúlt években olyan grandiózus méretű diptichonokat készített, amelyek a fosszilis kapitalizmus természetre gyakorolt hatását mutatták be. Munkája során olyan ökokritikai megközelítéssel dolgozik, amellyel fő célja, hogy a természethez való emberi viszonyt a táj kulturális konstrukciójának felfejtésével vizsgálja. A természet ábrázolása nem csak magáról a természetről mesél, hanem a táj konstrukciójában indirekten tetten érhetjük a nem emberi világról alkotott elképzeléseink összességét is. Ha felfejtjük, hogy ezek a látásmódok miként konstruálódnak, úgy az aktuális társadalmi viszonyok tükörképére is rálelhetünk bennük – vallja.

De itt nem áll meg gondolatmenetével. Süveges Rita úgy gondolja, hogy a táj több annál, mint egy darab természet. A táj – meglátása szerint – a külső világ megtapasztalásának történetileg meghatározott és ideológiákon átszűrt módja. Benne tükröződik az, hogy bizonyos társadalmi osztályok hogyan jelölik ki önmagukat a természettel ápolt kapcsolatukon keresztül, és kommunikálják ezáltal a külső világban, a természetben és társadalomban betöltött szerepüket. A táj végső soron tehát társadalmi termék, amelynek a történetisége felfedhető, nem pedig érintetlen, emberi beavatkozás mentes természet, amivel gyakran felcserélik a fogalmat.

A fiatal alkotó nemrég a Derkó 2021 tárlatán szerepelt a klímaváltozás problémájával foglalkozó munkáival a Műcsarnokban. A mellette minden puszta gyom Süveges Rita második egyéni kiállítása, amelyet az INDA Galéria prezentál. Ezúttal a mezőgazdasági tájat tárja elénk új nézőpontból, azt vizsgálja, hogy a földművelés miként tudja összekapcsolni, avagy elválasztani az emberi társadalmat a természettől.

A földművelés több tízezer éves múlta tekint vissza. Régészeti ásatások tanúsítják, hogy kezdetei egészen a neolitikumig, az i. e. 8–6. évezredig tehetőek. Kialakulásának helyszíne a Közel-Kelet száraz, meleg vidéke volt, ahol kihegyezett karókkal, ásóbotokkal fellazított talajba ültették el a magokat. Ezt a primitív formát (ahogyan a technológia is fokozatosan fejlődött) később átvette a kapás, majd az ekés földművelés. Mára az egész világot behálózó földművelés a legfőbb példája az emberi, antropogén környezetátalakításnak, amely a civilizációk ugrásszerű fejlődéséhez vezetett. Ez a fejlődés ugyanakkor a Föld ökoszisztémájában, a bolygó felszínén és légkörében is visszafordíthatatlan változásokat idézett elő. A 19. század elején született meg a mai napig szétbontatlan kapcsolat a fosszilis tüzelőanyagokra épülő energiagazdaság és a kapitalista termelési mód között. Két neves oktató, Andreas Malm és Elmar Altvater ezt a folyamatot fosszilis kapitalizmusnak nevezte el. Napjainkban bolygónk lakható területének több mint a felén mezőgazdasági termelés folyik, és a termőföldek felét mindössze négy fajta növény (búza, kukorica, rizs, szója) takarja. Süveges Rita szerint ebben a monokultúrában a világ szétvált kívánatos kultúrfajokra és kiirtandó természetre. A mellette minden puszta gyom című tárlatával azt próbálja megfejteni, hogy ez a fenntarthatatlan mezőgazdasági gyakorlat hogyan fonódik össze kényszerűen a fosszilis kapitalizmus érdekeivel és annak technológiájával.

Süveges Rita tíz akril festménye kapott helyett az INDA Galéria terében. Robotméh (2021) című nagyméretű vásznán a szárnyaival verdeső géprovar áttetsző, kékes-fehér alakja olvad bele a kép monokróm, fekete hátterébe. Egy másik, Mezeipoloskák a napraforgóban (2021) címet viselő festményen a kicsiny, szinte mikroszkopikus méretű állatkák pontjai töltik be a fehér vásznat, hol a napraforgókon, hol körülötte „tevékenykednek”. Rovarokból úgy látszik, nincsen híján Süveges Rita tárlata, egy másik művén, a Lepkefajok a kukoricában-on (2021)  gyönyörű, apró rovarok lepik el kukoricacsöveket. A monokultúrákon tenyésző, amúgy irtandó élővilág kerül nagyító alá.

Az eredetileg  tápanyagként szolgáló  növények kéken megkomponált élethű képét látjuk A Kukorica (2020), és Szója-Big oil (2020) című munkákon. A Repce-Fossil fuel (2020) világoskék címadó növénye mellett  szürke mezőben az alábbi feliratot olvashatjuk: fossil fuel, vagyis fosszilis üzemanyag. A megújuló energiatermelés egyik kétes ígéreteként tekinthetünk a biomasszára, amely átalakítja az országok  földhasználatát is. A repce, szója, vagy éppen a kukorica termesztése monokultúrákhoz, ezáltal a biodiverzitás csökkenéséhez és a mezőgazdaság további iparosodásához vezet, miközben a környezetre és a klímaváltozásra sincsen jó hatással. Süveges Rita biomassza-növényeinek képeire, amelyek 3D-modellek alapján készültek, olyan szavakat helyezett, mint fossil fuel vagy NBS (természetalapú megoldások.) Az alkotó munkáival arra szeretné felhívni a figyelmet, hogy a biotechnológia vállalati marketingje valójában milyen megoldásokat alkalmaz, hogy zöldre fesse kártékony gyakorlatait.

Aktuális problémát jár körbe Süveges Rita konceptuális tárlata. Képei elgondolkodtatnak, narratívájuk tágabb kontextusba helyezik a környezetvédelem és biogazdálkodás kérdését a kultúra, a  kortárs művészet nyelvén, hatásos, hagyományos festőiséggel.

Takáts Fábián

Süveges Rita: Mellette minden puszta gyom

INDA Galéria, Budapest

Fotók az INDA Galéria jóvoltából