A lehetséges sorozatai
TÍMÁR PÉTER FOTOGRÁFIÁI A VILTIN GALÉRIÁBAN
TAKÁTS FÁBIÁN KRITIKÁJA
Tímár Péterről talán többeknek a Balázs-Béla díjas filmrendező jut az eszébe. A Csapd le csacsit vagy a Csinibabát jegyző Tímárnak azonban csak névrokona a hazai neoavantgárd fotográfia jelentős személyisége. A VILTIN Galériában látható Permutáció múlt és jelen tükrében mutatott be egy válogatást életművének jelentős állomásaiból.
A nemcsak képalkotással, hanem annak oktatásával, szakírással is foglalkozó alkotó önmagáról így vélekedik: „Keresem a rendet a világban, a látható és a bennem élő belső képek találkozása érdekel. Ha rátalálok, mindent megteszek annak zavarmentes rögzítése érdekében. Ha mégis zavart érzek, nyitott vagyok arra, hogy azt alkotói képzeletem átalakítsa.”
Eredeti végzettségét tekintve építészmérnök. Egyetemi évei alatt kezdett fényképezni, majd kiállításokon mutatta be fotográfiáit. Ugyanakkor mérnöki diplomáját sem hagyta „porosodni”. 1979-ig a Tervezésfejlesztési és Típustervező Intézet (TTI) építészmérnöke volt, miközben a Magyar Fotóművészek Szövetsége és a Fiatal Fotóművészek Stúdiója is tagjai közé választotta. Felfelé lépkedve a ranglétrán, 1990 és 1992 között a szövetség főtitkári pozícióját töltötte be. Oktatói tevékenysége is jelentős. 1979-től több mint három évtizedig a Képző és Iparművészeti Szakközépiskola Fotó szakának volt vezető tanára, 1997-től pedig az intézmény igazgatója. Évekig dolgozott a Magyar Szemle fotóriportereként, képszerkesztőjeként, majd a Fotóművészet folyóirat kiadó-főszerkesztőjeként.
Pályája kezdetén a fotó képzőművészeti használata keltette fel érdeklődését. Többek között montázsokat, kollázsokat, kézzel színezett képeket készített. A Fiatal Fotóművészek Stúdiójában zajlott beszélgetések, viták hatására új utakon indult el. Érzékeny témákról: tetovált rabokról (Tetováltak 1985-1986), a temetkezés „rítusáról” (Gyász 1980-1983) komponált dokumentarista felvételeket.
A Permutáció válogatott alkotásaiból is kitűnik, hogy képeire leginkább a festőiség jellemző. Többnyire egyéni karakterű fekete-fehér és pár színes képet láthatunk, melyek nem éppen témaválasztásuk miatt keltik fel érdeklődésünket. Ami izgalmassá teszi őket, az Tímár egyéni látásmódja. Tájelemeket: göcsörtös fákkal övezett tisztásokat, egy réten legelésző szarvasbikát (A felbontás kicsi eltérése 2017-2024), ruhadarabjaiktól megszabadult embereket (Mozgástér 1976-2021), (Repülő akt- ugrik vagy zuhan 2024) látunk a fotókon. A kiállítás archív nyomatai sokszor használt tematikákat elevenítenek fel. A természet, miként az akt már-már sablonos, mondhatnánk lerágott csont. Tímár Pétert azonban a képi lehetőségek érdeklik. Nem véletlen, hogy gyakran sorozatokban gondolkodik. Nemcsak egy adott pillanatot rögzít, hanem időben kiterjeszti a témát. „A lehetőségek együttese, mint MŰ – legyen az akár egy történet pillanatainak szabadon alakítható egymásutánja, egy arc rezdüléseinek sora, egy képrészletnek a képen belüli elmozdulásai”.
Színtelen és színes játékáról szól az alkotó Belelátás (2017-2024) című sorozata. Először fák csoportját látjuk, majd a kompozíció középpontjába helyeződik egy prizma. Az optikai hasábban kék, lila és rózsaszín keveredik egymással, a háttér elveszíti színeit és fekete-fehérré válik. A sorozat harmadik darabján a facsoportok részletei kerülnek a prizmába, amíg a háttér halványabb, barnás tónust vesz fel. Tímár szerint nem tudhatjuk, hogy mik a természet „igazi” színei. Nem tudjuk, és éppen az az izgalmas, hogy lehet narancsban, citromban, világos- vagy éppen sötétkékben pompázó, ahogyan azt a Valóságos vagy lehetséges sorozaton látjuk.
A hivatal fantomja I-III. (1979-2020) húsz képből álló tablója is szekvenciának tekinthető, ahol a 5×4-es struktúrába rendezett művekből áll össze egy egész. Szemünk követi az egymás utáni képekről leolvasható „történetet”. A tárlat legfigyelemreméltóbb fotója a Mozgástér (1976-2021). A hotelszobában ide-oda „mászkáló”, pozícióját változtató fiatal lányon nem feltétlenül ruhátlan mivolta miatt akad meg a szemünk. Az enteriőr játékos térbejárása miatt fogunk akár hosszabb ideig elidőzni a fotóművész munkája előtt.
Ötven év pályájáról számot adó Permutáció összefoglalja Tímár Péter munkásságának lényegét: a lehetőségek sorozatából kirajzolódó rendet. A fotó ugyan egy adott pillanatot rögzít, amikor a látvány éppen olyan, amilyen. Ezt kérdőjelezik meg Tímár képei: a dolgok ilyenek is, olyanok is.
Takáts Fábián
Tímár Péter: Permutáció (2024 április 17. – 2024. május 11.)
A fotókat Hegyháti Réka készítette
