tiszatáj | 2017. szeptember 11.

A fotózható csend

GAÁL ZOLTÁN AZ ÚT CÍMŰ KIÁLLÍTÁSA
A Mai Manó Galéria és Könyvesbolt ad helyet Gaál Zoltán fekete-fehér Okajama és Sodosima, két nem túlzottan ismert japán helyről készült képeinek. A könyvesbolt kicsit szűk terében láthatók az élesen, fény–árnyék kihangsúlyozásával megalkotott képek, egyen méretben és egyen keretben, ami mutatja a fotográfus harmónia és szépség igényét… – FÜRTH ÉVA BESZÁMOLÓJA

GAÁL ZOLTÁN AZ ÚT CÍMŰ KIÁLLÍTÁSA A MAI MANÓ HÁZBAN

Szeptemberben nemcsak az iskola kezdődik, nemcsak az őszi hűvös reggelek és esték köszöntenek be, de sorra nyílnak a kiállítások is. Örömteli, hogy a fotóművészet kedvelőinek mennyire különböző kiállításokat láthatnak jelenleg Budapesten.

A Mai Manó Galéria és Könyvesbolt ad helyet Gaál Zoltán fekete-fehér Okajama és Sodosima, két nem túlzottan ismert japán helyről készült képeinek. A könyvesbolt kicsit szűk terében láthatók az élesen, fény–árnyék kihangsúlyozásával megalkotott képek, egyen méretben és egyen keretben, ami mutatja a fotográfus harmónia és szépség igényét.

Maguk a képek tiszták, mívesek és egyfajta hagyományos fotós szemléletet tükröznek. Gaál Zoltán vallomása azonban ennél többet tár fel a szándékból, megállóknak nevezi a helyszíneket, összefoglalónak és búcsúnak szánta a sorozatot.

Bár a képeknek nincs címe, a kiállítás japán, kínai és zen mondások mentén igazítja el a nézőt. Ez a többlet, a keleti filozófia láttatása fotós eszközökkel – bár a szavakban megfogalmazottak alapján észlelhető – számomra nem volt egyértelmű.

Nádai Ferenc grafikus-tipográfus szép bevezetőjében megfogalmazott gondolat, hogy a képek összekötő motívum a csend, annál inkább tetten érhető a fotósorozat egészében.

A búcsú két mesterének: Erdős György japán tanárnak, és Gera Mihály fotográfus mesterének szól.

Ami egyértelműen láthatóvá lesz a kiállítás képein, a két hely értő szemlélete, sajátos megmutatása. Csavarogni vágyott Gaál Zoltán és a nézelődő, szemlélődő és jól látó laza, mégis strukturált fényképezés jön le a sorozatból. Ritkán látható ember is a képeken, a teaház mosolygós idős hölgye, két pufók japán férfi ital társaságában, japán iskolás lányok egy téren körben ülve és még egy-két alakot is tartalmazó kép, a többség a tájról, a hegyek és folyók övezte csendes városi látképről szól. Gyönyörű a sötétségben a földön elhelyezett fémedény varázsos csillogása, a kényelmesen nyújtózkodó fa látványa. Szépen fotózza Gaál a vizet, látszik, hogy kedvenc témái közé tartozik.  Nekem külön kedvencem a kanyargó-tekergő vonatok és sínek remek képe, ennek filozofikus mondanivalója igazán szorosan kötődik az út témához. A Simon mágus című Enyedi Ildikó-film kezdő képsorait juttatja eszembe.

Nagyon eltalált mind kompozíciós szempontból, mind fény–árnyék tekintetében az a kép, ahol egy hosszú hajú japán férfi a kép baloldali előterében látható, ahol a fő motívum az utcai megálló lehet. Összetettsége, telitalálatos szemszöge sokat mondó.

Az írásjel elsődleges olvasata: Az Út. ‖ További jelentése: tanítás, erkölcs, ok, folyamat, irány, útvonal, útirány, haladás. ‖ Minden ember élete egy út, de ez az út egyirányú, amelyen visszafordulni, amelyet újrakezdeni, a dolgokat meg nem történtté tenni nem lehetséges. Az utat jellemzően elágazások, zsákutcák, kátyúk, buktatók, hágók es lejtők, no és természetesen megállók is szegélyezik. ‖ Mostani utazásom két helyszíne Okajama es Sodosima volt. ‖ Megállóknak kell neveznem őket. ‖ E megállókban visszatekintés, összefoglalás és búcsú zajlott le. ‖ Búcsú barátomtól, Erdős Györgytől, akitől japán nyelvet és a Japán iránti rajongást tanultam. És mesteremtől, Gera Mihálytól, aki személyes példájával tanított, megtisztelt azzal, hogy sok éven át figyelte fényképész tevékenységemet, tanácsokkal látott el. Megjelent könyveimet inspirálta, a gondolattól a megvalósulásig, képeimet válogatta, albumaimat szerkesztette. ‖ Megálltam tehát, próbáltam rendezni soraimat, majd mentem tovább az úton. ‖ Erről szólnak a képeim.

„Megtanulni élni nem más, mint megtanulni elengedni.” – Buddha

Gaál Zoltán (fotóriporter, 1953. április 18-án született Budapesten) szakfényképész, ezzel párhuzamosan művészi igényű fényképeket készítve, fotóriporterként induló, majd az évek során művésszé váló fotográfus. Dokumentarista, emberközpontú képeket készít.

Egyéni kiállítások:
Kamagaszaki, Művészeti Egyetem, Oszaka, 1988
Napló, Mai Manó Ház, 1998
Kocsma jelenetek, Gyergyóalfalu, Románia, 2000
Gendzsi herceg nyomában, Hopp Ferenc Kelet-ázsiai Múzeum, 2016

(A kiállítás 2017. szeptember 6-tól október 8-ig látható a Mai Manó Házban, kurátora Csizek Gabriella)

Fürth Éva

sajtokep01 sajtokep02 sajtokep03 sajtokep04 sajtokep05