tiszatáj | 2023. január 20.

A festő, akit Párizs nem eresztett

HANTAI SIMON ALKOTÁSAI A SZÉPMŰVÉSZETI MÚZEMUMBAN

TAKÁTS FÁBIÁN ÍRÁSA
December 7-én volt éppen száz esztendeje, hogy a pliage (hajtogatás) nagymestere, Hantai Simon megszületett Bián. A jeles évforduló kiváló alkalmat adott, hogy egy kamarajellegű tárlattal emlékezzenek meg a Franciaországban hírnevet szerző festőművész munkásságáról. A csaknem hatvan művet felvonultató tárlat visszafogottabb mérete ellenére is méltóképpen idézi fel az absztrakt festészet nagyját.

Azt az időszakot, amikor Hantai a francia fővárosban a modernizmus legfontosabb irányzataival találkozott. Feleségével együtt mindössze huszonhat évesen hagyta el Magyarországot, és telepedtek le a művészetek fellegvárában. Párizs kitűnő választásnak bizonyult az ifjú alkotó számára. Megismerkedik és barátságot köt André Bretonnal, a „szürrealizmus pápájával”, akinek tanácsára csatlakozik a mozgalomhoz, és elkezdi festeni nagyméretű szürrealista képeit. Nem sokáig, hiszen az 50-es évektől idejétmúlttá válik az irányzat, maga Hantai is kinövi azt, és új inspirációs források után kutat. A Bretonnal való baráti viszony is megszakad, Hantai figyelme a gesztusfestészet felé irányul. Az absztrakt expresszionizmus egyik olyan technikájához, melynek legismertebb művelője az úgynevezett New-York-i iskolához köthető Jackson Pollock. Alkotói tevékenyége és a New York-i iskola 1952-es párizsi bemutatkozása Hantait is ösztönzi, hogy gesztusfestészettel kezdjen foglalkozni.

Alkotói módszere egyre inkább gesztikussá vált, figuratív formái helyét jelek veszik át. Ekkor készíti úgynevezett all over gesztusfestményeit, vásznait fantasztikus lények, organikus formák, biomorf alakzatok terítik be.

Művészete ismételt megújulására tesz kísérletet, amikor az 1960-as években kialakítja sajátos  pliage módszerét. Az előzőleg megfestett munkáit összehajtogatta, majd hagyta, hogy megszáradjanak, végül kihajtogatta. Az így keletkező, festéknyomokból kialakuló kép lett a vászon saját lenyomata, amelyet aztán karcolással, kaparással, csurgatással tett véglegessé.

A mostani, három szekcióra tagolt kiállítás az 1948 és 1952 közötti párizsi ciklus inspirációs forrásaira koncentrál, követi a képszekvenciális kurátori koncepciót, így helyet kaptak mindazon alkotók művei, akik Hantai Simonra nagy hatást gyakoroltak. Hantai, Klee és más absztrakciók – olvashatjuk a kamaratárlat címében. Kik mások? Pablo Picasso, az École de Paris körébe tartozó katalán Joan Miro, az amerikai Sam Francis, Jackson Pollock, és persze a Hantai festészetét erősen motiváló Klee műalkotásai is láthatók a Szépművészeti Múzeum Michelangelo termében. Picassotól például a Dohányzó férfi (1964), Joan Mirótól a Vándormadarak (1941), Sam Francistól a Cím nélkül (1986), Kleetől a Befolyás (1932), vagy a Mese a két halról (1937). Változatos technikájúak, pasztellek, gouache-ok, litográfiák, akvarellek.

Hantaitól pedig számos modernista (Cím nélkül 1949, Festmény 1949) kép, olyan remekművek is, mint az Absztrakt kompozíció (1951-1952).

Hantai művészetének formálódását, a modern irányzatokkal való kapcsolatát időrendben követi a kiállítás.

A Hantai és a Modernizmus elnevezésű szekcióból kiderül, hogy már főiskolás hallgatóként nagy figyelemmel tanulmányozta a modernizmus klasszikusait. Rendszeresen látogatta a Budapesti Francia Nagykövetség kulturális attaséjának, a Képzőművészeti Főiskola lektorának, François Gachotnak kurzusait, francia óráit. Gachot könyvtárában számos modernista (Picasso, Braque, Miró, Klee) műveinek  reprodukcióival találkozott, Párizsba érkezve az ottani könyvesboltokban Klee kiadványokat vásárolt, behatóan tanulmányozta Picasso festményeit, grafikáit.

A következő „A Párizs nem ereszt című” blokkban megismerjük a kezdeteket. Hantai Simon 1948 szeptemberében érkezett a fővárosba.  Járta a galériákat, múzeumokat, igyekzett megérteni azt ottani sokszínű művészvilágot. Erre az intervallumra esett a szürrealizmus másodvirágzása, a Párizsi Iskola (École de Paris) megjelenése és olyan művészek tevékenyége, mint, Hans Hartung, Georges Mathieu vagy éppen Jackson Pollock. Párizsban számos élénk eszmecsere, vita folyt az absztrakt és ábrázoló festészetről, a szürrealista és gesztusnyelvi automatizmusokról. Hantai André Breton mellett olyan amerikai és kanadai festőkkel is barátkozott, mint Joan Mitchell, Sam Francis, vagy Jean-Paul Riopelle. A kiállított anyag egyértelművé teszi azokat a hatásokat, amelyek formálták Hantai művészetről vallott gondolatait.  

Majd láthatjuk azt a Hantai által adományozott nyolc festményt, amellyel saját 1950 és 1995 közötti alkotói folyamatát kívánta összefoglalva bemutatni. Az 1948 és 1952 között készült munkák segítségével ez a folyamat válik most még jobban értelmezhetővé. A pliage technikával készült képekkel együtt így a teljes életmű megismerhető és arra is magyarázatot kapunk, hogyan vált Klee, Picasso, Miró, Pollock és más alkotók nyomdokain világhírűvé Párizsban Hantai Simon.  

                                                                                                                                                                     Takáts Fábián




Hantai, Klee és más absztrakciók Michelangelo-terem (2022. december 07. – 2023. március 19.)