tiszatáj | 2014. március 27.

Zilahy Lajos ismeretlen verse

Zilahy Lajos (1891–1974) 1963-ban született Műtét előtt című, számvetés jellegű versét felesége, Bárczy Piroska (1907–2005) gépelte le és küldte el családi barátjuknak, a Kanadában élő Kaáli Nagy Györgynek (1912–2000) 1966-ban. A Tiszatáj szerkesztőségéhez a kilencvenes évek köze­pén jut­tatta el Kaáli a verset Zilahy fe­le­sé­gének kísérőlevelével együtt. E két – most közre­adott – do­ku­men­tum érdekes és fontos adalék Zilahy emigrációban töltött éveihez. Ezzel a 123 év­vel ez­előtt, 1891. március 27-én született Zilahy La­josra emlékezünk […]

Zilahy Lajos (1891–1974) 1963-ban született Műtét előtt című, számvetés jellegű versét felesége, Bárczy Piroska (1907–2005) gépelte le és küldte el családi barátjuknak, a Kanadában élő Kaáli Nagy Györgynek (1912–2000) 1966-ban. A Tiszatáj szerkesztőségéhez a kilencvenes évek köze­pén jut­tatta el Kaáli a verset Zilahy fe­le­sé­gének kísérőlevelével együtt. E két – most közre­adott – do­ku­men­tum érdekes és fontos adalék Zilahy emigrációban töltött éveihez. Ezzel a 123 év­vel ez­előtt, 1891. március 27-én született Zilahy La­josra emlékezünk.

1969. Január 31.

Kedves Gyurka:

(A piros betűk csak azt jelentik, hogy már nagyon elkopott a szalag fekete része és egyrészt lusta vagyok cserélni, másrészt így takarékoskodom.)

Régebbi kérését illetőleg hálával vesszük megértését. – Érdekes amit Károlyi Mihályné könyvéről írt; szinte hihetetlen óriási kihagyása édesatyjával kapcsolatban! Nem kétséges előttem, hogy Lajos készséggel, sőt lelkesen írna arról ami neki is szívügye, de… kérdés mikor lesz képes erre.

Mellékelem a Műtét előtt című versét kizárólag magánhasználatra. Mint láthatja, csekély 32 sürgős válaszra váró levél ellenére most kopogtattam le azt is. Hogy fogalma legyen Lajos „nem-írásáról”, megemlítem: több mint egy hónapja nem válaszolt a Reader’s Digest egyik munkájára iránti sürgető, komoly érdeklődésére. Ily módon nemcsak jelentős összegeket, de komoly lehetőségeket dob el magától, mert még nekem sem hajlandó a levelek megírásához szükséges utasításokat megadni. Mint mondani szokta, ha már végig kell gondolnia a dolgokat, avval az erővel a leveleket is megírhatja. Képzelheti, minden szempontból, mily közelről érint mindez engem is, de sajnos tehetetlen vagyok. Persze történhet olyan csoda is, hogy hirtelen kedve szottyan rá, s akkor eleget tesz egy vagy több kötelezettségének is.

Továbbra kérem tehát türelmét irántunk. Édes rózsát, csutkát ölelve,

sok meleg üdvözlettel

PIROSka

alias Piroska

zilahy-levél

Műtét előtt

New Rochelle Hospital
1966. Április

Ha meghalok hát meghalok

Elvisznek a bivalyok

Nem az a baj, hogy meghalok

Hanem az a sok

Piszkos adósság amit itt hagyok.

Nem pénzben. Hűség, kötelesség

S az elmulasztott csöndes esték!

Azt nem szégyellem s miért sajnáljam

Hogy nem szeretett semmiféle állam

Legyen a nyelve magyar vagy angol –

Engem az önvád nem azért marcangol

Amit nyíltan, s amit titokban

Szabályoktól és behívóktól loptam

És az sem fáj, hogy én

Mint hazafi és buzgó szökevény

Adósa lettem zupás őrmestereknek

Akik munkámban zavarni mertek –

De azt, hogy nem fizettem mindazoknak

Kik sokat adtak: kik szívükbe vettek

S bár én voltam a legbuzgóbb eretnek

Mégis vigyáztak rám

Oltárok, mécsek, áldozati ostyák

És azok is

Akik csak könnyeim és könyveim lapozták –

Megcsaltam őket, nemcsak a nőket

De annyi jó barátot, férfit

Akik már soha nem értik,

Hogy miért nem válaszoltam pár sorban csupán

Leveleikre ennyi év után.

Most már elhiszem

Ezt nem bocsájthatja meg senkisem

S azt sem, ha néha rámnézett egy könnycsepp

S nem volt erőm, hogy vigasztalást öntsek

Sebeikre. Ilyenre nem maradt időm.

Éjjel-nappal álom-démonok

Borzas ágyékán fetrengett agyam

Mert írva van

Hogy aki író volt,

Örök nászának tűz-ágyába’

Füstös lett minden lepedő és párna

Hol nagy lyukat égetett a

Sok, sok álmatlan cigaretta

És szemfedője is csak az maradt

Amire nem írhat:

A kávéfoltos

Papírlap.

zilahy-vers

Kép forrása: Stephen Beszedits: Some Reminiscences about Lajos Zilahy