Zilahy Lajos ismeretlen verse
Zilahy Lajos (1891–1974) 1963-ban született Műtét előtt című, számvetés jellegű versét felesége, Bárczy Piroska (1907–2005) gépelte le és küldte el családi barátjuknak, a Kanadában élő Kaáli Nagy Györgynek (1912–2000) 1966-ban. A Tiszatáj szerkesztőségéhez a kilencvenes évek közepén juttatta el Kaáli a verset Zilahy feleségének kísérőlevelével együtt. E két – most közreadott – dokumentum érdekes és fontos adalék Zilahy emigrációban töltött éveihez. Ezzel a 123 évvel ezelőtt, 1891. március 27-én született Zilahy Lajosra emlékezünk […]
Zilahy Lajos (1891–1974) 1963-ban született Műtét előtt című, számvetés jellegű versét felesége, Bárczy Piroska (1907–2005) gépelte le és küldte el családi barátjuknak, a Kanadában élő Kaáli Nagy Györgynek (1912–2000) 1966-ban. A Tiszatáj szerkesztőségéhez a kilencvenes évek közepén juttatta el Kaáli a verset Zilahy feleségének kísérőlevelével együtt. E két – most közreadott – dokumentum érdekes és fontos adalék Zilahy emigrációban töltött éveihez. Ezzel a 123 évvel ezelőtt, 1891. március 27-én született Zilahy Lajosra emlékezünk. |
1969. Január 31.
Kedves Gyurka:
(A piros betűk csak azt jelentik, hogy már nagyon elkopott a szalag fekete része és egyrészt lusta vagyok cserélni, másrészt így takarékoskodom.)
Régebbi kérését illetőleg hálával vesszük megértését. – Érdekes amit Károlyi Mihályné könyvéről írt; szinte hihetetlen óriási kihagyása édesatyjával kapcsolatban! Nem kétséges előttem, hogy Lajos készséggel, sőt lelkesen írna arról ami neki is szívügye, de… kérdés mikor lesz képes erre.
Mellékelem a Műtét előtt című versét kizárólag magánhasználatra. Mint láthatja, csekély 32 sürgős válaszra váró levél ellenére most kopogtattam le azt is. Hogy fogalma legyen Lajos „nem-írásáról”, megemlítem: több mint egy hónapja nem válaszolt a Reader’s Digest egyik munkájára iránti sürgető, komoly érdeklődésére. Ily módon nemcsak jelentős összegeket, de komoly lehetőségeket dob el magától, mert még nekem sem hajlandó a levelek megírásához szükséges utasításokat megadni. Mint mondani szokta, ha már végig kell gondolnia a dolgokat, avval az erővel a leveleket is megírhatja. Képzelheti, minden szempontból, mily közelről érint mindez engem is, de sajnos tehetetlen vagyok. Persze történhet olyan csoda is, hogy hirtelen kedve szottyan rá, s akkor eleget tesz egy vagy több kötelezettségének is.
Továbbra kérem tehát türelmét irántunk. Édes rózsát, csutkát ölelve,
sok meleg üdvözlettel
PIROSka
alias Piroska
Műtét előtt
New Rochelle Hospital
1966. Április
Ha meghalok hát meghalok
Elvisznek a bivalyok
Nem az a baj, hogy meghalok
Hanem az a sok
Piszkos adósság amit itt hagyok.
Nem pénzben. Hűség, kötelesség
S az elmulasztott csöndes esték!
Azt nem szégyellem s miért sajnáljam
Hogy nem szeretett semmiféle állam
Legyen a nyelve magyar vagy angol –
Engem az önvád nem azért marcangol
Amit nyíltan, s amit titokban
Szabályoktól és behívóktól loptam
És az sem fáj, hogy én
Mint hazafi és buzgó szökevény
Adósa lettem zupás őrmestereknek
Akik munkámban zavarni mertek –
De azt, hogy nem fizettem mindazoknak
Kik sokat adtak: kik szívükbe vettek
S bár én voltam a legbuzgóbb eretnek
Mégis vigyáztak rám
Oltárok, mécsek, áldozati ostyák
És azok is
Akik csak könnyeim és könyveim lapozták –
Megcsaltam őket, nemcsak a nőket
De annyi jó barátot, férfit
Akik már soha nem értik,
Hogy miért nem válaszoltam pár sorban csupán
Leveleikre ennyi év után.
Most már elhiszem
Ezt nem bocsájthatja meg senkisem
S azt sem, ha néha rámnézett egy könnycsepp
S nem volt erőm, hogy vigasztalást öntsek
Sebeikre. Ilyenre nem maradt időm.
Éjjel-nappal álom-démonok
Borzas ágyékán fetrengett agyam
Mert írva van
Hogy aki író volt,
Örök nászának tűz-ágyába’
Füstös lett minden lepedő és párna
Hol nagy lyukat égetett a
Sok, sok álmatlan cigaretta
És szemfedője is csak az maradt
Amire nem írhat:
A kávéfoltos
Papírlap.
Kép forrása: Stephen Beszedits: Some Reminiscences about Lajos Zilahy