Fél az éjszakától
Ez is egy pont, ahová eljutni lehet
Befelé szűköl
Már nem az álom, többé nem a lebegés
Már nem kiváltása szaros napoknak többé
Feladat, mely a túljutást célozza meg
A menekülés útvonala valahogy, valamikor összezárt
A gyomorban forró ököl
A kezekben ujjaknál végződő folyamatos remegés
A teraszról a pokolra látni
Folyékony szurokban fürdetik az angyalokat
Szárnyuk, akár az olajkatasztrófa béna madaraié, árván lecsüng
A laptop monitorján kódolhatatlan üresség
Belenyúl, ráolvad kezére a ragacsos anyag
Visszarántja, de már fertőzést kapott
A rossz elhallgatásoktól
Ki kell vakolnod a temetőt, súgja valaki
Megjelent a Tiszatáj 2011. szeptemberi számában