Zalán Tibor: Papírváros-foszlányok

RÉSZLET EGY LASSÚDAD REGÉNYBŐL

A vér többnyire vörös színű (a szín a nevét is tőle kölcsönzi), másodlagos testüregű gerinctelen és gerinces állatok fő testnedve, folyékony szövet. Kevert testüregű állatoknál megfelelője a hemolympha. Fő feladatai az oxigén és a szén-dioxid, a tápanyagok és a víz, valamint az oldott anyagcseretermékek szállítása. Ezen kívül fontos szerepe van az immunreakcióknál, a hormonok szállításában és a testhőmérséklet-szabályozásban. A vér speciális, folyékony sejt közötti állománnyal rendelkező szövet.

A vér erekben folyik, a szívtől a test irányába artériákban (verőerek), a szív felé pedig vénákban (visszerek). Egy felnőtt embernek átlagosan 5 liter vére van, ebből megközelítőleg 0,5 liter tartalék, amely szükség esetén mobilizálódik. Ez a vérraktár a következő szervek tágult vénáiban található: máj (200-300 ml), lép, az egyéb hasi szervektől (főként a belektől) eredő vénák, bőr alatti vénás fonatok, tüdők, szív. Tehát egy egészséges ember szervezete fél liter vér elvesztését tudja azonnal pótolni anélkül, hogy szövetkárosodás lépne fel. Emiatt van, hogy a véradóktól 0,45 liter vért (+ néhány millilitert laborvizsgálatokhoz) vesznek le egy alkalommal. Az elhasznált tartalékvért a szervezet néhány nap alatt pótolja

                            Olyan hirtelen történt minden, szinte a kezüket sem tudták fölemelni, falnak csapódott a pisztolygolyó, de nem maradt benne, lepattant a kőről és elkacsázott a parketten, a falra sok agyvelővel keveredett vér verődött és szétrobbant koponyacsontok követték a vér és agyvelőcafatok útját, a kurva anyádba, ordította a törpe, a jó kurva anyádat, ragadta meg a nagydarab zakóját a mellkasán, és hihetetlen erővel rázni kezdte a hústömeget, hogy a faszomban történhetett meg ez, apám, mutatott a földön heverő testre, le sem hajolt hozzá, úgyis tudta, hogy nem lehet benne már élet, a lövedék szétroncsolta a homloklebenyt és szétrobbantotta a szerencsétlen agyát,  olyan hirtelen történt minden, hogy nem tudták megakadályozni, a fiú kitépte a nagydarab pisztolytáskájából a fegyvert, amikor az játékosan felemelte mindkét kezét, és elöl szétnyílt a zakója két szárnya, hozzáférhetővé téve az oldalára erősített pisztolytáskát, a fiú játszott, vagy tettette a játékot velük kifelé menet az étteremből, mi szólnának, ha én most pisztolyt rántanék,  mint a nyugati filmekben a kémek, bár én csak egy rossz kis besúgó vagyok, és felszólítanám magukat, hogy emeljék fel a kezüket, kérdezte ártatlan arccal, próbáld ki, nevetett a nagy, de a törpének már ekkor sem tetszett a játék, valamitől szagot fogott, érezte, hogy ezzel a képzelt pisztoly-játékkal nincs minden rendben, de nem szólt bele, mindenesetre kissé félre húzódott tőlük, ne kelljen részt vennie a játékukban, föl a kezekkel, parancsolt rá nevetve a nagyra a fiú, aki kissé kelletlenül, de belement a játékba, és engedelmeskedett neki, és akkor a törpe észrevette, hogy a fiú tekintete a nagy pisztolytáskájára esik, és már lendült volna, hogy megakadályozza, hogy a gyerek hozzáférjen a pisztolyhoz, és már a szája is kinyílt, de olyan hirtelen történt minden, hogy a száját nem hagyta el még hang, sem az izmai nem röpítették a fiú felé, amikor annak már a kezében volt a pisztolytáskából kitépett fegyver, egy villanás alatt kibiztosította, s mielőtt a nagynak eljutott volna a tudatáig, hogy mi történik, már a homloka felé fordította a csövét, és kétszer egymás után elsütötte, valahol a homlokközép és a halánték fele távolságánál hatoltak be a lövedékek a koponyájába, minden mintha lassítva történt volna, a törpe repült a levegőben, de már csak a zuhanást tudta volna megállítani, a fiú zuhanását, azt meg minek, a nagy szemei rémülten kitágultak, valami üvöltésféle hagyta el a száját, a kurva anyádba, ordított rá a törpe, a jó kurva anyádat, hogy a faszomban történhetett meg ez, apám, és megragadta a nagydarab zakóját a mellkasán, és hihetetlen erővel rázni kezdte a hústömeget, ezért mindkettőnket le fognak csukni, te állat, börtönben fogunk megrohadni, apám, de mielőtt a nagydarab válaszolni tudott volna, a vendéglőből ebédelő népek tódultak ki az előtérbe, női sikoltások hallatszottak és férfiak értetlen jajveszékelése töltötte be az üveges verandát, rendőrség, tépte ki a zsebéből és mutatta fel igazolványát a törpe, rendőrség, nyomult oda a pincérhez, mindenkit vigyenek vissza a helyére innen, és zárják le a bejárati ajtókat, van hátsó kijárat, kérdezte a hol a földön arcára borult testre s a feje alatt egyre növekvő vértócsára, hol a falról lecsorgó vérre és lecsúszó velődarabokra meredő pincértől, azonnal intézkedjék, és hívják ki a mentőket és a rendőrséget, a pincér végre visszanyerte a lélekjelenlétét, és erélyes mozdulatokkal beterelte a kíváncsiskodó és sopánkodó vendégeket a belső terembe, ezt benyaltuk, a faszomba, simította hátra a haját a nagydarab, hogy a picsába lehettél ekkora fasz, vakkantotta a törpe, mekkora egy mamlasz nagy állat vagy, most mi lesz, kérdezte a nagydarab, öngyilkosság, nyilvánvaló öngyilkosság, tette hozzá szinte maga előtt is mentegetőzve, az hát, öngyilkosság, de a te fegyvereddel, te díszfasz, és hogyan fogod bizonyítani, hogy nem te lőtted kétszer fejbe, és utána nem te adtad a kezébe a fegyvert, hogy az öngyilkosság látszatát keltsd vele, apám, de hát itt vagy te, tanúnak, és még csak nem is kell hazudnod, kapaszkodott bele a dühöngő törpe ide-oda röpködő tekintetébe könyörögve a nagydarab, ez az, baszd meg, hogy nem kell hazudnom, még csak hazudnom se kell, de az én vallomásomat nem fogadják el tanúvallomásként, legfeljebb tettestárs gyanújával engem is sittre vágnak, apám, azt azért talán mégse, rázta a fejét a nagydarab, azt azért talán mégse, ismételte meg, mert nem kapott választ, a törpe fel-alá járkált a szűk előtérben, nem értem, mormolta megállás nélkül, nem értem és nem értem, olyan hirtelen történt minden, megmozdulni sem tudtunk, se te, se én, lefogadom, hogy ez a kis szaros, mutatott a földön fekvő holttestre, hetekig gyakorolta, hogy lehet egyetlen szemvillantás alatt kitépni egy revolvert a becsatolt pisztolytáskából, hogyan lehet ugyanazzal a mozdulattal kibiztosítani a fegyvert, és kétszer el is sütni, nem értem, azt sem értem, hogyan tudta kétszer elsütni, amikor már az első lövés halálos volt, talán a kéz önkéntelen reflexe, dünnyögte közbe a nagy, az, talán a kéz önkéntelen reflexe, okos vagy te, apám, amikor bölcselkedni kell, de kurvára egy semmi vagy, amikor cselekedni kell, ne, dörrent rá a nagyra, amikor az lehajolt, és némi érdeklődést mutatva a földön fekvő test felé nyúlt, ne nyúlj hozzá, te állat, ne bonyolítsd tovább, ami már így is elég bonyolult és reménytelen, majd a halottkém hanyatt fordítja apám, addig csak hadd feküdjön ez a szemét a vérében, ne mondd rá, hogy szemét, kérlelte halkan a nagydarab, mégiscsak egy halott, halott, hulla, baszd meg, olyan, mint a többi, csak most bennünket is magával rántott a szarba, semmiképp se érjél hozzá, várjuk meg a fakabátokat, aztán tűnjünk innen a sunyi picsába, és elráncigálta a nálánál legalább háromszorta nagyobb testet a földön fekvő halottól, az a lényeg, hogy mindent egyformán mondjuk, apám, bólogatott mintegy magának, hogy mindent úgy mondjunk el, ahogy megtörtént, és ne tudjanak bennünket belezavarni semmibe, de hát mibe tudnának belezavarni, aggodalmaskodott a nagydarab, ezek mindenbe, ha ezek kérdezni kezdenek, akkor az ember egy idő után nem tudja, hogy az anyja hím- vagy nőnemű-e, egykettőre belezavarnak valami ellentmondásba, mindent úgy kell elmondanunk, ahogy történt, elbeszélgettünk vele, el, el, bólogatott a nagydarab, aztán megírattuk vele a jelentés, a jelentést, ismételte meg a nagydarab, amit ő aláírt, ja, aláírt minden kényszer nélkül, hát persze, hogy minden kényszer nélkül, te állat, hogyan másként, nem ez volt az első találkozásunk vele, hát nem, morogta a nagydarab, ne szólj már állandóan közbe, mert az agyamra mész ezzel a tunya ismételgetésekkel, apám, és a nagydarab sértődötten elhallgatott, olyan gyorsan történt minden, járkált fel-alá továbbra is a törpe, hogy egyikünknek sem volt ideje hogy megakadályozza azt önkezűséget, igen, nem volt, kotyogott bele ismét a nagy, de a törpe most sem vette ezt figyelembe, minden erőszak lehetősége kizárva, vicsorgott magában, előre kitervelte, apám, ez napnál világosabb, ezt az akciót nem lehet lebonyolítani ilyen szakszerűséggel csak akkor, ha az alany jó előre felkészül az öngyilkosságra, és ez lehet az egyetlen mentségünk, apám, hogy mi csak a munkánkat végeztük, a lehető legnagyobb tapintattal és hozzáértéssel, úgy van, tapintattal ismételte meg a történtektől még mindig egyfajta agyi bénaságban veszteglő nagydarab, mindenesetre, te vagy a nagyobb szarban, barátocskám, mert mégiscsak a te pisztolyoddal történt meg a baleset, mit baleset, az öngyilkosság, ezen már nem lehet változtatni, meglehet, hogy elbocsátanak, apám, de semmiképpen sem csuknak be, de te, ugye, segítesz, segítesz kihúzni engem a szarból, csuklott el a nagydarab hangja, segítek, persze, hogy segítek, segítek amit tudok, én melletted leszek, nem kell félned, apám, és a nagydarab erős hálát érzett a törpének ezekért a mondataiért, s csak férfias szemérme, és a kötelékben megszokott fegyelem, tartotta vissza, hogy meg ne ölelje, sőt, össze ne csókolgassa a kis embert, kezdett kimozdulni az esemény okozta sokkból, s most minden indulata és ellenszenve a halott fiú felé fordult, hogy dögöltél volna meg máshol, más pisztolyától, te szar, állt meg a hulla fölött, a kurva anyádat, s már belerúgott volna, de a törpe ujjai ráfonódtak a karjára, és elrántotta a hulla mellől

                                                                                                                                             a kurva anyádat, süvöltötte a szakaszvezető a gyakorlótér közepén állva, és ismét lőtt, de ismét csak célt tévesztett, a laktanyába betévedt kutya tovább sántikált, mert az egyik lábát már sikerült elkapnia valamelyik skulónak, a katonák, akik épp a gyakorlótér közelében jártak, megálltak, és döbbenten bámulták a különös és gyomorforgató eseményt, a szakaszvezető célzott és ismét lőtt, a kutya felvonyított, és már két lábát maga után vonszolva próbált meg kétségbeesetten fedezéket keresni a perzselő napfényben remegő csupasz gyakorlótéren, a szakaszvezető pár lépést tett feléje, ismét célzott és ismét lőtt, az állat vonyítva bukott fel, de még élt, járni már nem tudott, de ziháló mellkasa elárulta, hogy van benne élet, a szakaszvezető lassú, megfontolt léptekkel ballagott oda hozzá, majd közvetlen közelről fejbe lőtte, az állat feje szinte szétfröcskölt a lövedéktől, na, te se szenvedsz tovább, mondta a szakaszvezető, egy katonát magához intett a bámészkodók közül és utasította, menjen a fogdaparancsnokhoz és a nevében kérje meg, hogy küldjön ki fogdásokat, akik eltemetik az állatot

                        A szakács kopasz volt, és a fiú is kopasz volt. Előzőnek fiatal kora ellenére alig volt már haja. Utóbbi dacból vágatta le, amiért laktanyafogságot kapott. Engedély nélküli hajlevágás. Nem tudta, hogy arra is engedélyt kellett volna kérnie. A borbély sem figyelmeztette, csak fogta a nullás gépet, és eltüntette a rövid hajat a fejéről. De nem ezért ül fogdában. A szakács részegeskedés miatt volt itt. Kint ragadtam, öcsém, egy nőnél, ha te azt a nőt látnád, akkor nem csodálkoznál azon, hogy kint ragadtam, így lihegett, hogy ah-ah-ah-ah-oh-oh-oh-oh utánozta a nőt két karját az oldalához csapkodva, ettől a fiúnak felfordult a gyomra, de hallgatta tovább, és egész éjszaka kúrtunk, nem bírtam abbahagyni, mit törődtem én azzal, hogy be kell jönnöm, élveztem és élvezett, élveztem, ahogy élvezett, és élvezte, ahogy élveztem, vigyorgott a szakács, aztán rábasztam, mert hajnalban riadtam fel mellette, és már egy szakaszt kiküldtek a keresésemre, fel is akadtam a horgukon, ahogy osontam a laktanya felé, hát most itt vagyok, de egyet se búsulj, ebédre megrendeltem két nagy adag sült oldalast, jobb dolgod lesz itt mellettem, mint anyád mellett otthon. Egyébként, te miért vagy itt, kérdezte, amikor végre levegőt vett a rettenetesen elhadart és színészi kellékektől sem mentes monológja után. Én félrevezettem a századparancsnokot, mondta a fiú, de a szakács nem volt kíváncsi részletekre, jól tetted, mondta, a kurva anyját az összesnek, hogy ott baszódjanak meg, ahol tudnak, át kell ezeket verni, mert megérdemlik, naplopó egy rohadt banda, és azt sem bánom, ha ezt visszamondod nekik, hogy én mondtam, Lajos, a szakács, bár tudom, hogy nem mondasz te semmit se vissza ezeknek, nem olyan ember vagy te, öcsém, azt én első látásra észreveszem, hogy ki milyen ember, és te végképp nem látszol szar embernek. De a fiú nem figyelt rá, az asztal lapjába vésett rövid idézetet olvasgatta, egymás után többször is. NE KÉRDEZD HÁT KIÉRT SZÓL A HARANG ÉRTED SZÓL AZ. Központozás nélkül véste bele valaki, nyilván ugyanolyan fogdás, mint ők, és az idézet alapján azt feltételezte, hogy előfelvételis lehetett az illető. Ismételgette magában a mondatot, próbálta megjegyezni, és ez viszonylag hamar sikerült is, annak ellenére, hogy Lajos, a szakács megállás nélkül beszélt, mesélt, sztorizott, és hogy a nőről leginkább, azt abból gondolta, mert a hangok értelme nem jutott el a tudatáig, hogy időnként, hangját elmásítva, két karjával az oldalát verve, mint valami kopasz madár rikoltozott, ah-ah-ah-ah-oh-oh-oh-oh