Zalán Tibor: Kései Berzsenyi-esték
Régi kedvek merre sodortak évek
s régi évek kedvei merre tűntek
Régi órák versei mind hallgatnak
s hallgatok én is
egyre többet nappalon s éjeken át
Por borítja asztalomon felejtett
könyveim mind tán csak a vén Horácon
alszom el olykor […]
Régi kedvek merre sodortak évek
s régi évek kedvei merre tűntek
Régi órák versei mind hallgatnak
s hallgatok én is
egyre többet nappalon s éjeken át
Por borítja asztalomon felejtett
könyveim mind tán csak a vén Horácon
alszom el olykor
Gazdaságom mind kevesebb örömmel
könyvelem és sort sor alá – hibásan –
körmölök jó dactilusok helyett Lám
ez a paraszt-lét
Még ha engem a szerelem megértne
bár elért talán de cseléd a lányka
híva légyen bárkiként a papíron –
Marcsa szegény csak
Őszi estvén éji bogár ha zúg és
friss must lének illata fölszivárog
vén diófám árnyai közt megbontom
friss rokolyáját
és midőn kedvem lelohad mint az tűz
s a gyereklélek nagyokat sóhajtva
arrébb táncol bús levelem megírom
Lollim a címzett
„Én hogy élek azt ne akard már tudni
hű barátném sóhajaimra sóhajt
vissza hozzám küldeni nem kell Vígasz
hűs tenyeredben
képzeletben könnyeimet fürösztnöm
ujjaiddal játssz a hajamban el még
így maradjunk szárnyas idő fölöttünk
míg tovalebben”
Szőleim levét sem iszom már kedvvel
néha rám nyit s megmosolyog barátom
az kivel rég víg borozásokkal telt
estve s a hajnal
Ritkul egyre látogatása – látja
asztalunkra már Zsuzsa asszony a’ bort
pincéből fel kényszeredetten hordja
lökve elénk csak
És a múzsák hűtlenedettek hozzám
tintatartóm bédugaszolva szárad
messze nézek zúg Boreas s e tájat
mégse veré fel
többé És hogy életem álorcája
béborult már nem nyitogat rám más sors
várakozni semmire sincs már itt hol
hallgat a Múzsa
Megjelent a Tiszatáj 2013/10. számában
* A 21. Salvatore Quasimodo Nemzetközi Költőverseny fődíjas alkotása.