Idegen arc egy fiú a képen
gyöngyöt tart kezében és fényében
nem veszi észre hogy az én könnyem
kéklik még mindig abban a gyöngyben
*
Elhullottunk őszi éjszakákon
söntéspultoknál és vérző ágyon
*
Keresi helyét és más formát ölt
könnyű a lelke annak aki ölt
vagy kit egyszer legalább megöltek
Vendége volt az égnek s a földnek
*
Volnál csak gyávább láthatnád Istent
segítségre vársz nincs ki segítsen
Hiába látnád nem volna látás
átok ül rajtad nincsen megváltás
*
Pár szavas ímél te hívtál Zalán
üres a kérdés válaszra se vár
Én akkor magamhoz túl messze voltam
roncsoltam testem semmi szállókban
nyitott ablakomon át az esők
ágyaim verték – fehér temetők
*
Nem félek Megyek ha el kell menni
Szeretnék azért kicsit jobban élni
valahogyan kicsit jobbnak lenni
Magam után emléket se hagyni
*
Nappal nem alszom éjszaka élek
mélyül velem és hideg az árok
még nem elég hosszú hogy kinyúljak
nem akarom kilógjon a lábam
*
Sötétben Ujjaim között parázs
Minden gondolat valahogy megaláz
ami bennem jár Aludni kéne
Kidőlt az égen egy tejeskanna
*
Jöhetnek évek és lehet hogy nem
Valahogy elmúlik a gyötrelem
ami kínoz nem tudom mióta
Vajon hogy került Sziveri sírja
fejem alá a párnám helyére
A vállán nyugszom el ringatózva
*
Fekete kréta fekete földbe
karistolja hogy nincs s hogy örökre
*
Szánalmas ez így csak kitalálva
vagy fölismerve hogy a világra
azért jöttünk hogy úgy legyen vége
teli bőröndünk rántson a sínre
*
Meg kell tanulnom hazugnak lenni
hogyha így élek megsebez bármi
Könnyeden túllépni nem nézve vissza
elrohadt szívvel halkan bólintva
*
Fogam kitörik rágom a semmit
jöhet még idő hogy földet falok
*
Kemény hajnalok dobálnak közben
egyre csak emlékszem s összetörten
bámulok fel a kiürült égbe
ahonnan rám lüktet Isten emléke
*
Remeg a kezem kilöttyen a bor
jönnie kéne már valamikor
a felejtés simító idejének
nagyon megtörtek engem az évek
*
Gyöngyöt tart kezében fel a fényhez
idegen arcú fiú a képen
nem veszi észre abban a gyöngyben
ott kéklik még mindig az én könnyem
Megjelent a Tiszatáj 2011. szeptemberi számában
