Tiszatájonline | 2020. december 29.

Vörös István versei

Ami felé megyünk,
az talán katasztrófa.
Az vált minket valóra:

nem ismerjük a bűnt.
A jóhírünk megóvja,
ami felé megyünk,

hogy megvesznek kilóra,
bár súlyunk sincs nekünk.
Az vált minket valóra
[…]

Jóslat

Ami felé megyünk,

az talán katasztrófa.

Az vált minket valóra:

nem ismerjük a bűnt.

A jóhírünk megóvja,

ami felé megyünk,

hogy megvesznek kilóra,

bár súlyunk sincs nekünk.

Az vált minket valóra,

s rontja el életünk,

ketyegünk, mint karóra.

Ami felé megyünk,

nélkülünk nem is volna,

hát levegőbe repülünk,

az vált minket valóra,

hogy felrobban az életünk.

Halálunkat megóvja,

ami felé megyünk:

az vált minket valóra.

Az olló nyílni fog

SZOCIOLÓGIAI JELENTÉS

Most újra úgy van, hogy nem-gazdagokból

ne lehessenek gazdagok.

Már semmi se lesz önmaguktól

vagyont szerzett zord alakokból.

A társadalmi olló nyílni fog.

Most újra úgy van, hogy nem gazdagokból

épül és áll össze egy jobb kor –

ki ezt elmondja, nem nyafog.

Már semmi se lesz. Önmaguktól

a túl jól élők nem lépnek félre az útból,

fejük beton, a szívük harcsafog.

Most újra úgy van, hogy nem-gazdagokból

gyakran rossz lelkiismeret szól,

bár mód nekik nem sok jutott.

Már semmi se lesz önmaguktól

kialkudott szavukból,

és mindegyikük bajba fog.

Most újra úgy van, hogy nem-gazdagokból

már semmi se lesz önmaguktól.

Rituális fürdés az aranytemplomnál

Az Isten jelenléte

itt érzékelhető.

Édenkerttel felérne,

ha nem magad kímélve

futnál a feladat elől.

Az Isten jelenléte

ha egyszer utolérne,

mondjuk lelken belül.

Édenkerttel felérne,

pokoljárás se kéne,

itt minden teljesül.

Az Isten jelenléte,

a hangszórók zenéje,

fürdők a víz felől.

Édenkerttel felérne,

a medencébe lépve

nem tudni semmiről.

Az Isten jelenléte

édenkerttel felérne.

(Megjelent a Tiszatáj 2019. decemberi számában)