Vörös István: CXLIX. zsoltár

ÉS ADY-FRAKTÁL IS

1 Mária nénit nem szerette

senki. Dicsérjétek az urat!

2 Hányan vannak, akit nem

dicsér senki? Énekeljetek

az Úrnak új éneket, mert a régit

már rohadtul unja. Ne

szavakkal dicsérjétek,

de összeszorított foggal inkább

tegyétek a jót. A hízelgés,

az őszinte szeretet szavai

émelyítik. Maga az őszinteség.

3 Mária nénit mindenki utálta,

én például biztos. Egyszer,

mikor hozzánk jött, és egyedül

voltam, nem nyitottam

neki ajtót, mondván, hogy nem

szabad beengednem senkit.

Negyedórába telt, amíg megértette,

tényleg nem fogom beereszteni.

4 Dicsérjétek most azokat,

akit nem szerettek. A cigányokat,

a magyarokat, az arabokat,

a svábokat, a románokat,

a négereket, a szlovákokat,

a németeket és a zsidókat.

Kihagytam valakit?

Biztos. A melegeket és

a hidegeket, a langyosokat

és a langytalanokat.

5 Kifogyhatatlan az Úr az ötletekből.

Mennyi furcsa ellenszenves embert

teremt, hogy mi, nem ellenszenvesek

közösen utálhassuk őket,

ezzel is izmosítva kifogyhatatlan jóságunkat.

6 Ez a hőkölő harcok népe, s mosti lapulása

is rávall, hogy az úri kíméletlenség

rásuhintott szíjostorával.

7 Sionnak fiai örüljenek az ő

királyukban. Kóstolgassák a bort

a Tokaj-hegy alatt. Úgy tornyosul az

fölénk, mint egy fekete gyóntatószék.

Nem magyarázat, hogy alkonyodik

és a fecskék most teszik utolsó

körüket az égen.

8 Dicsérjétek az ő nevét tánccal

és röhögéssel, síppal és kereplővel,

bevonul a geszti bolond, a leples

bitang, hőköljünk, mint a ló

az égő istálló előtt, vagy a naplemente

szürke felhőbunda alól kibukkanó

véres farkaspofája előtt.

A nap nyelve utolszor

végignyal a tájon, mindenki,

akit nem szerettünk, most föltámad,

akkor is, ha él még, és jön

jogos vagy jogtalan jussát

követelni. Érzem az istenszagot.

9 Hulla a búzaföldön, a tetemen

angyalok nyüzsögnek, jaj, sírjatok és

dicsérjetek, már támadnak föl

a gyűlölt arcok, a világvége

két napja, a tegnap és a holnap,

összecsattan, mint alsó

és felső fogsor egy kitalált

szörny szájában. Leteremtés könyve,

harmadik nap, 149. oldal.

Megjelent a Tiszatáj 2012/12. számában