Vörös István: 2012. október 16.
Egy életet, sok-sok történetet,
nekem te kitaláltál.
Az ismeretlen múltból színrelépett,
és most dühösen itt fel-alá járkál.
A verset ettől fogva én írom helyetted,
már megtanultam, hogyan is teszed.
Az ismeretlen múltból színrelépett,
és kölcsönvette foltos ingemet.
[…]
AMIKOR EGY KITALÁLT KÖLTŐVEL TALÁLKOZTAM
MINDANNYIUNK ÖRÖMÉRE ÉS BÁNATÁRA
A mai nap már el is van felejtve.
Csak annyi nem, hogy lebbent az idő,
s az ismeretlen múltból színrelépett
egy eddig csak a múltban létező.
A mai nap már el is van felejtve,
bár el se telt és máris vége van,
az ismeretlen múltból színrelépett.
A rémület ma újra megrohan,
hogy mért nem élek én is egykor,
miért nem én vagyok a képzelet fia?
Az ismeretlen múltból színrelépett
Lázáry René Sanyika.
Az újság éppen arról szól: ma végre
az űrből földre ugrott valaki.
Az ismeretlen múltból színrelépett,
de jól ismert nevét nem mondja ki.
Zuhant, zuhant, zuhant csak űrruhában.
De hozzám máma más is érkezik.
Az ismeretlen múltból színrelépett,
az űrről vannak még jobb képei.
A fikció Patyomkin-falujáról
ő mindent tud, bár semmit nem mesél.
Az ismeretlen múltból színrelépett,
s egy kis véggel fizet a kezdetért.
Zuhant, zuhant, zuhant csak űrruhában,
az ejtőernyő fölötte kinyílt.
Az ismeretlen múltból színrelépett,
papírt tartott a kezében, papírt.
De mást is ír az újság, hogyha érdekel,
ma Miskolcon ingyen kajáért állt a sor.
Az ismeretlen múltból színrelépett,
a kérdésekre mégse válaszol?
Beszélj, barátom, mondd milyen,
az irodalom túlfelén megélni?
Az ismeretlen múltból színrelépett,
és egyszercsak most elkezdett mesélni.
Nem élet az a fikció vidékén,
ahol a kép is csak költői kép.
Az ismeretlen múltból színrelépett,
nem sírt, de tördelte kezét.
Én, azt mondják, hogy annyi mindent láttam,
pedig a verseimet is más írja meg.
Az ismeretlen múltból színrelépett,
de hálaimát éppen nem rebeg.
Kovács, Kovács, te András és Ferenc!
Elég lesz már a verselésből.
Az ismeretlen múltból színrelépek,
a krónikásom többé nem lehetsz.
Egy életet, sok-sok történetet,
nekem te kitaláltál.
Az ismeretlen múltból színrelépett,
és most dühösen itt fel-alá járkál.
A verset ettől fogva én írom helyetted,
már megtanultam, hogyan is teszed.
Az ismeretlen múltból színrelépett,
és kölcsönvette foltos ingemet.
Zuhant, zuhant, zuhant a fikcióból,
de sajnos tőlem is tovább szökött.
Az ismeretlen múltból színrelépett,
most kint az utcán, mint a szél, pörög.
Kis portölcsér a fikcióból,
benne kering a tegnapi szemét,
az ismeretlen múltból színrelépett,
jelentheti ez újkor kezdetét?
