Nincs az az öröm, képzelődni
csak a test tud (Min Tanaka),
és amikor már nem látja, hogy
mások nézik, az a tánc.
Addig csak szaggatja magát,
vagy egy másikat, hallatszik
a magányos combok csattanása,
amikor már elérte a sötétet.
Addig nincs fény, nem veszi
észre, szomjúságot érez,
de nem a magáét.
Miért kell szépnek lennie?
Végtelen, nincsen vége, nem
látszik, hogy vége volna.
Nem éli túl, abban bízik.
Megjelent a Tiszatáj 2011. októberi számában
