Vincze Orsolya pályakezdő költő, egyetemi hallgató. 2000-ben született, Magyarkapusról származik, Kolozsváron él, finn nyelvet tanul. Kedvtelésből fest. Versei számos antológiában helyet kaptak.
Leányálom
Az alvásnak kiszolgáltatottság szaga van.
A szoba atmoszférája súlyosan langyos,
nyomja koponyád,
ágyad szélén még él benned a látomás,
ahogyan a bíborszínű markolatot...markolod.
Megfogható rébuszok ezek,
körülírt érzések csapdájában
keringenek
a cseppfolyós szikraszínű vadvalamik.
Nyarat sóvárogsz
Ahogy a blokk elé dobott
nagy tányér túróslaskát a varjú,
úgy lopja tőlünk is Isten az időt észrevétlenül.
Ami május és október között történik,
az egy vak ember lázálma a boldogságról,
színesben.
A hideg hónapok családias bezártságról szólnak:
szigetel(őd)és.
Délutáni korasötétség peremén halogén lámpák,
rovartánc nélkül.
Nyarat sóvárogsz.
A cigányasszony izzadt lábujjaira gondolsz
Versace szandálban,
punguțádban foițák, bőség színei.
Látók
A juharlevelek,
akár az összefagyott vérdarabok,
egy egyenlőtlen küzdelem eredményét jelzik,
ropogós fekete kismacskák a félhomályban,
nem mozdulnak, szemük sincsen.
Október cinikus könnyei felszáradnak,
mikor lángra lobbantja az eget,
sírni készteti a szerelmest és a festőt,
mert egyikük sem racionális,
ezért látnak tragédiát minden rothadó levélben,
minden elszalasztott hajnalban.
