tiszatáj | 2018. november 27.

Világok, ha találkoznak

INTERJÚ GABORJÁK ÁDÁMMAL
ÉS TAKÁCS GÁBORRAL
A helyi kötődésű Próza Nostra szervezésében idén második alkalommal kerül sor a Világok Találkozása, röviden ViTa névre hallgató, egész napos zsánerirodalmi rendezvényre. Az eseménynek a budapesti Bem Mozi ad otthont december 8-án. Ennek apropóján beszélgettünk a két főszervezővel, Gaborják Ádámmal és Takács Gáborral a ViTa előzményeiről, jelenéről és az eseményen túli terveikről… – BORBÍRÓ ALETTA INTERJÚJA

INTERJÚ GABORJÁK ÁDÁMMAL
ÉS TAKÁCS GÁBORRAL

A helyi kötődésű Próza Nostra szervezésében idén második alkalommal kerül sor a Világok Találkozása, röviden ViTa névre hallgató, egész napos zsánerirodalmi rendezvényre. Az eseménynek a budapesti Bem Mozi ad otthont december 8-án. Ennek apropóján beszélgettünk a két főszervezővel, Gaborják Ádámmal és Takács Gáborral a ViTa előzményeiről, jelenéről és az eseményen túli terveikről.

– Összefoglalnátok röviden, hogy mit is takar a ViTa?

Gaborják Ádám: A Világok Találkozása, vagy röviden ViTa, a Próza Nostra 2017-ben indult zsánerirodalmi rendezvénye, amelynek célja, hogy fórumot biztosítson a szakmai vitáknak, valamint lehetőséget teremtsen az olvasók és a szakma párbeszédének.

– Honnan jött a rendezvény ötlete? Voltak előzményei?

Takács Gábor: Maga az ötlet Ádámé volt, ő elsősorban nem a zsánerközegből jön, így más tapasztalatai is vannak. (G. Á. felé fordulva) Talán a Margó Irodalmi Fesztivál ötletének hatására gondoltad, hogy lehetne csinálni valami hasonlót. Jól emlékszem?

G. Á.: Igen-igen, valóban van tapasztalatom olyan nagyobb fesztiválok szervezésében, mint mondjuk a JAK-tábor, a Margó vagy más irodalmi rendezvény, így ezekből tudtunk, tudunk építkezni, de ezektől azért még messze vagyunk. Azt láttam, hogy annak a közegnek, ahonnan jövök, bevett szokása, hogy amikor megjelenik egy könyv, akkor azzal valamilyen formában – könyvbemutató vagy felolvasás keretében – történik valami. Foglalkozik vele a szakma. A zsánerirodalomban is vannak ugyan kisebb rendezvények, mint a Magyar Írószövetség SF Szakosztályának programjai vagy a molyos közösségi találkozások, valami nekem mégis hiányzott belőlük.

Sőt, közvetlen előzményekről is beszélhetünk: Sepsi László éveken keresztül vitte a POPJAK-ot, ami egy elég népszerű kritikai beszélgetéssorozat volt zsánertémákról és könyvekről. Tekinthetünk rá kiinduló mintaként is.

Korábban Szegeden is voltak kísérletek arra, hogy a Próza Nostrának is legyenek rendszeres irodalmi rendezvényei.

Ezek hosszú ideig elmaradtak, de most úgy tűnik, újraéledtek. Szintén meg lehet említeni, hogy évekkel ezelőtt megjelentek a zsánerkiadók a könyvfesztiválok programjain. Sokáig jártak ki standdal, de programjuk alig volt. Nem emlékszem rá, kinek a fejéből pattant ki, de jó volt látni, hogy három kiadó – Agave, Fumax, GABO – képviselői összeültek, és létrehoztak egy rendezvényt, amin szemlézni kezdték a friss megjelenéseket, és így tematizáltak is bizonyos kérdéseket. Ez egy nagyon jó, inspiratív esemény volt, ráadásul komoly érdeklődést vált ki azóta is.

Ezek mind az előzményeink voltak, de az egész mögött egyetlen gondolat  áll: legyen szakmai rendezvény, ami egyszerre közönségtalálkozó is. Gáborral sokat beszélgettünk erről, az ő érdeklődése és tervei találkoztak ezzel a gondolattal – tulajdonképpen ebből született meg a ViTa.

T. G.: Korábban nagyobb zsánerrendezvényként csak a HungaroCon működött. Voltak a már említett kisebb programok, de a komolyabb szakmai rendezvény hiányzott, mert a HungaroCon átállt a nagyobb tömegeket vonzó cosplayre, tévésorozatokra, filmekre.  Ez a szakmai beszélgetések háttérbe szorulásához vezetett. Közben azt láttam, hogy kialakult egy komoly szakértői közeg, nemcsak a kiadói, kritikusi részről, de az egyetemeken is nagyon jó szakemberek vannak, akiknek komoly mondandójuk lenne a zsánerirodalom könyveiről és folyamatairól. Nekem ezért tetszett Ádám ötlete, mert ez terepet adna ahhoz, hogy párbeszéd jöjjön létre közöttük.

G. Á.: Szerintem is fontos, hogy ezt a hálózatot megteremtsük. Pont az határozta meg az első ViTa-t, hogy megpróbáljuk összekötni a különböző a műhelyeket, vagy legalábbis felvenni velük a kapcsolatot. Ott van az MA Populáris Kultúra Kutatócsoport, akik évek óta működnek, rendszeresen csinálnak workshopokat, beszélgetéseket, de lehetne említeni a Prae folyóiratot, vagy az OPUS-t, ezeknek mind voltak, vannak popkultos vonatkozásaik. Szerencsére nagyon sokan eljöttek közülük, szóval beindult a folyamat.

– Tudnátok mesélni a ViTa mögöttes koncepciójáról? Például hogyan választjátok ki a témát, mi alapján hívjátok meg a résztvevőket?

T. G.: Eljutott arra a pontra a zsánerközeg és a zsánerkiadás, hogy naprakészek vagyunk az angolszász és külföldi könyvekkel kapcsolatban.

Viszont ezeknek a könyveknek azon kívül, hogy a kiadók megpróbálják marketingeszközökkel értékesíteni, nincsen igazi recepciója, nincsenek kontextusba helyezve.

Egy-egy kritikában előkerülnek ilyen szempontok, de nem kérdez rá senki, hogy miért ezek a témák dominálnak most, vagy arra, hogyan reflektálnak különböző kérdésekre, vagy ennek fényében az olvasási szokások hogyan alakulnak. Azt sem teszik transzparenssé, milyen trendek vannak, és persze lehetne még sorolni. Az lenne a cél minden egyes ViTa-nál, hogy az éppen aktuális témákat próbáljuk meg kivesézni a friss könyveken keresztül, de ha mégis általánosabb témáról beszélünk, akkor is az új megjelenésekre hivatkozva tegyük.

Tavaly az egyik beszélgetés pont arról szólt, hogy a kiadók marketingje és az olvasók igénye között van-e valamilyen közvetítő közeg, és ha igen, akkor milyen az a miliő, amelyik próbálja összekötni őket – nem feltétlenül reklám céljából. Ilyen kérdések mentén merülnek fel a témák, nyilván megrostáljuk őket, mert rengeteg ötlet van.

G. Á.: Ezzel egyetértek, tulajdonképpen szerettünk volna kicsit mélyebbre ásni zsánerkönyvek világában. Ezért is tartjuk mindig szem előtt, hogy az aktuális megjelenésekre reflektáljunk. Nem véletlen, hogy tavaly a fantasy új irányait próbáltuk feltérképezni, vagy azt, most hogyan néz ki a science fiction közege. Tavaly jelent meg a Xeno Brandon Hackett-től, amivel kapcsolatban arról beszéltünk, mennyire fér el egymás mellett a politikum és a sci-fi, illetve ezt miként lehet elképzelni a műfajon belül.

Egy másik beszélgetés a horrorral foglalkozott, mivel azt láttuk, itthon is kezdett egyre inkább előtérbe kerülni a műfaj. A Black Aether elindulásának, és a Lovecraft körüli mozgolódásnak – amiből azóta kinőtt egy egyesület is – hála, megjelentek új szerzők, mint például Veres Attila. Emellett tavaly Jeff VanderMeer Déli végek könyvsorozata újra az érdeklődés középpontjába került a belőle készült film miatt.

A meghívottak kapcsán próbálunk mi is minél inkább tájékozódni. Legalább három rétegre tudunk támaszkodni. Az első a kiadói, a második az újságírói – szakírói, kritikusi, folyóiratoknál dolgozó – szakemberek, a harmadik pedig az egyetemi világ, ahol szintén egyre inkább megjelennek a zsánerirodalommal foglalkozó kutatások.

Megjegyzem, tavaly nagyon sok segítséget kaptunk Pintér Bencétől (Spekulatív Zóna) és Szabó Dominiktől (Ekultúra, SFmag) is, nélkülük nem sikerült volna.

– Decemberben lesz a második nagy ViTa. Milyen tapasztalataitok voltak az elsővel kapcsolatban?

G. Á.: Első alkalomnak elég pozitív volt. Nagy fába vágtuk a fejszénket, mert a Bem Moziban volt a rendezvény, és nem lehetett tudni, bejön-e vagy sem. Mivel reggel 10-től este 7-ig, 8-ig ott tudtuk tartani a közönséget, szinte végig telt házzal – háromnegyed alá talán soha nem ment –, így azt hiszem, bejött.

A tapasztalatok alapján  tartottam attól, hogy azok a szereplők, akik ebben hosszú évek óta benne vannak, hogyan fognak reagálni. Alaptalannak bizonyult az aggodalmam, ugyanis a végén nagyon sokan jöttek oda hozzám, hogy milyen jó volt, és érdemes folytatni.

T. G.: Nekem is nagyon pozitív volt látni az érdeklődést. Nem gondolná az ember, hogy sokan végigülnek egy öt beszélgetésből álló egész napos rendezvényt, ami nemcsak könyvbemutatókból áll, nem írókkal való beszélgetésből, hanem szakmai diskurzusból. A résztvevők is lelkesek voltak. Nagyon örülök, hogy sok olyan emberrel megismerkedtem a közegből, akikkel eddig nem volt dolgom, és annak is, hogy ezek az emberek is megismerkedtek egymással. Számomra ez mindenképpen pozitív hozadéka volt a rendezvénynek.

G. Á.: Én is úgy látom, sokan itt „kaptak” arcot. A közösségi oldalakon már volt interakció, és itt megtörténhetett a személyes találkozás is.

– A nyár elején megrendeztétek (szintén Budapesten) a ViTa-estet. Miben más a nagy rendezvényhez képest?

T. G.: A ViTa és a ViTa-est között alapvető különbség, hogy a ViTa-esten inkább az aktuális megjelenések bemutatása lenne a cél, még ha bele is megyünk elméleti kérdésekbe, ahogyan a fantasy térhasználatánál tettük. Ott is azért került elő, mert a legújabb kötetek (China Miéville A város és a város között, Kameron Hurley A tükörbirodalom, Lőrinczy Judit Az elveszett Gondvána) előrevetítették ezt a témát.

Ezeknek az estéknek az a célja, hogy a közönség számára betekintést tudjunk nyújtani a könyvekbe.

Azért van például könyvbemutató a ViTa-esteken, mert fókuszáltabb, sokkal inkább a műről és a szerzőről szól, mint mondjuk egy nagyobb, áttekintőbb kerekasztal beszélgetés, ami a nagy ViTa profiljához tartozik.  Egyelőre mi is kísérletezünk, hogy mit bír el egy ilyen este.

G. Á.: A ViTa-esteknek az az egyik szerepe, hogy picit ébren tartsa a figyelmet a nagy ViTa körül. Miközben készülünk, eltelik egy év a két rendezvény között – a ViTa-esttel pedig közben is találkozunk, beszélgetünk a közönséggel, próbálunk közösséget is formálni az egész köré.

Ugyan a nagy ViTa is könyvek köré épít, de nem biztos, hogy belefér egy egyszemélyes könyvbemutató. Viszont már most látjuk, hogy például Veres Attilának, Brandon Hackettnek vagy más zsánerszerzőnek szánt könyvbemutató teljesen jól passzol egy kisebb ViTa-est kereteibe. Terveink szerint idővel feltornázzuk ezt a számot, és rendszeresebbek lesznek az ilyen programok is. Az első félévet valószínűleg erősen tagolni fogják a tavaszi és nyári megjelenések, a könyves hullámokat mi is szeretnénk meglovagolni.

T. G.: Mindig vannak olyan aktuális témák, amikkel nem feltétlenül kell várni egy évet. Ha például az első félévre gondolunk, ott van a Könyvfesztivál és a Könyvhét. A zsáner kiadók már február-március környékén elkezdik kiadni a könyveket, tehát mindig jelennek meg olyan művek, vagy kerülnek elő olyan kérdések, amikkel nem érdemes várni. Ha be akarjuk mutatni ezeket a kiadványokat, ahogy Ádám is mondta, akkor érdemes a megjelenési hullámban lecsapni rájuk.

G. Á.:  Az első ViTa-est szerintem jól tükrözi ezt, amin szó volt Jemisinről is. Már akkor lehetett látni, hogy fontos mérföldköveket ért el trilógiájával, de még nem lehetett tudni, összejön-e a három Hugo-díj. Ez már önmagában izgalmas. A könyv viszont felveti a gender és a posztgyarmati világgal kapcsolatos kérdéseket is, amihez egy másik akkoriban megjelenő regényt, a Kegyetlen szellemeket tudtuk csatolni. E körül voltak fölháborodások, mozgolódások a hazai olvasóközönségben, szóval ezt is szépen fel lehetett venni a témák közé.

– A decemberi ViTa programjáról mesélnétek kicsit?

T. G.: Lesz egy szerzőre, Ursula K. Le Guinre fókuszáló beszélgetés abból a szomorú apropóból, hogy januárban az írónő elhunyt. A GABO tavaly elkezdte gondozni a kisprózáját, és úgy gondoltuk, érdemes lenne megemlékezni róla, pláne úgy, hogy a közönség most óriási szövegkorpuszt kap két év alatt a négy kötetnyi rövid prózával. Emellett lesz egy csoportos könyvbemutató is, konkrétan Az év magyar science fiction és fantasynovellái 2018 című köteté. Ez a válogatás körképet kíván nyújtani a magyar zsánerszerzőkről, éppen ezért a beszélgetésben igyekszünk minél többüket megszólaltatni.

G. Á.: Általános törekvése – vagy legalábbis részemről mindenképpen az – a ViTa rendezvényeinek, hogy a kortárs magyar szerzőkre, főleg ha fiatalabbak, fordítsunk figyelmet és valamilyen módon karoljuk fel őket.

Nagyon izgalmas alkotókat ismerhettem meg, úgyhogy ezért is kíváncsi vagyok az antológiára, ami számomra nagyon sok új nevet tartalmaz.

T. G.: Emellett lesznek elméletibb jellegű beszélgetések is. Folytatódik a tavalyi fantasys diskurzus, ezúttal kitekintünk az utóbbi fél-egy évben megjelent, nem szokványos, középkorias világban játszódó fantasykre. A téma szakértőivel arra keressük a választ, miért is lehetnek izgalmasak ezek a szövegek, amikor látszólag a Trónok harca és követői uralják a közeget.

Lesz továbbá egy beszélgetés, amivel megszólítjuk a gamereket. Ennek az a célja, hogy bemutassa, a kortárs játékipar, főleg a narratív játékok, például a Detroit: Become Human vagy az ehhez hasonlóan cselekményközpontú szimulációk hogyan kapcsolódnak a fantasztikumhoz, hogyan jelenik meg bennük akár a sci-fi, akár a fantasy, és hogy milyen narrációs megoldásokat használnak.

Még egy kerekasztalt tervezünk, ami a magyar zsánerközösség állandó vesszőparipáját igyekszik meglovagolni: a díjakat. Az apropóját a korábban is említett Jemisin adja, aki gyakorlatilag zsánertörténelmet írt azzal, hogy a Hugo-díjat három egymást követő évben, egy trilógia egy-egy kötetével nyerte el. Ez se a Hugo, se más zsánerdíj történetében eddig nem fordult elő.

G. Á.: Ehhez kapcsolódik amúgy a ViTa egy másik oldala is, ami kiegészítésként került be tavaly. Ez a Hexa-díj létrehozása, ami egy egyszerű üvegkocka, ahogy a neve is mutatja, mégis nagyon sok tartalommal bír.

A Hexa-díjjal szerettük volna felhívni a figyelmet azokra a szakemberekre, szerkesztőkre, kiadókra, kritikusokra és szerzőkre, akik a hazai zsánerirodalomban évek óta tevékenykednek.

Az első alkalommal Kleinheincz Csilla kapta meg, aki most leginkább a GABO szerkesztőjeként ismert, de alapvetően ő egy nagyon izgalmas szerző és fordító, aki évek óta áldozatos munkát végez ezért a területért. Nagyon kíváncsi vagyok, idén ki fogja kapni. Ezt mindig az adott ViTa szakmai közössége, tehát a meghívottjai fogják megválasztani.

– Most nyilván a decemberi rendezvényre koncentrál mindenki, de esetleg tudnátok mondani néhány dolgot a 2019-es tervekről?

G. Á.: Nagyon sok tervünk van. Általában összegyűjtjük a felmerülő témákat, és abból válogatjuk ki az éppen aktuális lehetőségeket, viszont most még jobban felpörgött a Próza Nostra szerkesztősége, úgyhogy izgalmas év elé nézünk. Egy biztos, a ViTa-esteket szeretnénk bővíteni, rendszeresebbé tenni, hogy legalább negyedévente legyen egy találkozó. Jelenleg úgy néz ki, 2019-ben is meg fogjuk csinálni az éves nagy rendezvényt. A témákat nyilván az aktualitások fogják meghatározni. Jelenleg nagyon várjuk Moskát Anita regényét, de úgy tudom, Octavia Butler könyve is jövőre fog megjelenni az Agave gondozásában.

T. G.: A ViTa-estet könnyebb megmondani, mert főként az első félévre fókuszál. E mentén, ha megjelenik Görgey Etelka következő Időcsodák kötete, amire van esély 2019 első félévében, akkor szeretnénk egy könyvbemutatót az egész korpuszról, ami nyolc kötetet tesz ki. Nagy népszerűségnek örvendenek ezek a regények, és mint magyar science fiction, nagyon fontos sorozat. Ezenkívül a zsánerben felbukkanó, egzotikus vagy különlegesnek tűnő munkákat is szeretnénk majd bevonni.

G. Á.: Felmerült Cixin Liu és Ken Liu kapcsán, hogy a távolkeleti és/vagy kínai science fiction problematikáját valahogy fölvázoljuk. Ez részben annak is köszönhető, hogy a Háromtest trilógia jövőre lezárul, illetve bemutatják a szerző egy másik regényéből készült, nagyszabású kínai sci-fi filmet.

Emellett én nagyon bízom benne, hogy sikerül egyszer az alternatív történelem kérdését is feltérképezni egy rendezvény keretein belül. Úgy láttuk, hogy a korábbi években is több területen megjelent, de manapság a horrorral kezdett egybefonódni. Ez mindenképpen érdemessé teszi arra, hogy kicsit közelebbről is megnézzük ezeket a könyveket.

Borbíró Aletta

Fotó: Jancsovics Klaudia