Tiszatájonline | 2020. március 24.

Veszprémi Szilveszter versei

A reggeli kávéját keserűn issza,
nekem elég az illata is,
hogy megértsem a napfelkelte és
a már régóta járó villamos zajának
otthonunkba törő pacsirtaénekét:
indulnunk kell,
felszállni a villamosra,
utazni, amerre a kötött pálya visz,
és a célállomás előtt
eggyé válni a mindennapokkal,
míg csak egy legparányibb vágy marad
a keleti tájolású lakás után
[…]

Felek

Abban egyeztünk meg,

hogy egy következő életben

majd ide költözünk a piac mellé,

és minden reggelt

frissen facsart gyümölcslével kezdünk,

és hasonló árnyalatú pólókat fogunk hordani,

hogy messziről lássák,

én készítem a reggeli dzsúszt,

te pedig a kenyérpirítóba dobod a szeletelt veknit,

és megfordítod a tükörtojást.

Abban egyeztünk meg,

hogy egy következő életben

majd reggeli közben

nem hallgatunk rádiót,

mert mindkettőnket idegesít

a reggeli dugó,

a benzinár-emelkedés

és a legújabb slágertucat,

és nem hallanánk semmit

a szagelszívó zúgásától.

Abban egyeztünk meg,

hogy egy következő életben

nem szorongunk,

amikor visszautasítjuk a lakást,

mert túl közel van a körút,

a piachoz pedig kétszer kell átszállni trolival,

és rendes bicikliút sincs kiépítve.

Abban egyeztünk meg,

hogy egy következő életben

nem engedünk a megegyezéseinkből,

és lepapíroztuk közjegyző előtt

még ebben az életben,

aztán vitatkoztunk néha,

összetörtünk néhány kávésbögrét,

lemostuk a falról a kávényomokat,

és megvigasztalódtunk a tudatban,

hogy lehet majd ezt sokkal jobban is.

Zúgás

A reggeli kávéját keserűn issza,

nekem elég az illata is,

hogy megértsem a napfelkelte és

a már régóta járó villamos zajának

otthonunkba törő pacsirtaénekét:

indulnunk kell,

felszállni a villamosra,

utazni, amerre a kötött pálya visz,

és a célállomás előtt

eggyé válni a mindennapokkal,

míg csak egy legparányibb vágy marad

a keleti tájolású lakás után,

ahol kávéfőzés közben

szemünkbe süt a nap

a kínais műanyag függönyön keresztül,

és rossz a hangszigetelés,

így biztosan áthallatszik,

hogy a szomszéd a szabadnapját

porszívózással tölti.

Kátai utca

 

Ha egyszer meg kell öljenek,

a Kátai utcában tegyék.

A két főút közötti,

mégis csendes környéken,

ahol magasak a telek- és ingatlanárak.

Egy újépítésű minimalista ház előtt,

ahol a padlótól a plafonig érnek az ablakok,

és a fém meleg földszínekkel keveredik,

hogy a garázsfelhajtón,

egy nem hivalkodó, de drága német autó

tolasson majd át kihűlt testemen,

mielőtt az újabb munkanapjára indul,

és hogy a rendőrség eltussolja majd az ügyet

a környéken élők nyugalmára való tekintettel.

Lakóváltás

Úgy képzelem, hogy azért fűzöld a fal,

mert az előttünk itt élt idős hölgy

égkék otthonkában érezte magát

igazán boldognak.

Azt játszotta, hogy ő egy pehelyfelhő,

és a végtelen égen lebegés

minden mozdulata,

így megfeledkezett a reumáról,

és mindarról, amit megbánt az életében.

Nekünk most

hozzá kell igazítanunk

a bolhapiacon vásárolt vázákat,

a rongyszőnyegeket,

az ajándékba kapott norvégmintás képkeretet,

meg a négy doboznyi lomot,

amit az évek során összegyűjtöttünk,

és kipakolva egy egész életnek tűnik.

Majd, ha egyszer újra festenénk,

az egészet elölről kellene kezdeni.

(Megjelent a Tiszatáj 2019. februári számában)