Ha utca lennél
Ha utca lennél, a kertvárosban lennél, de közel a végállomáshoz, hogy mindenki tudja a neved. Az egyik végedből nem lehetne látni a másikat, az oldalaidtól mégis könnyen átkiabálhatnak. A lombok egyetlen nap alatt hullanának le, és néha csak az utca egyik felében esne az eső. Sokat sütne a nap is, főleg szombat délelőttökön. Piacba torkollnál hangos, szigorúképű és mosolygós kofákkal, aminek az idegen nem láthatja a módszeres rendjét. Reggelenként az áruszállítók hangjával ébresztenél, és friss gyümölccsel indítanál néhány sarokkal beljebbre. Sokáig csak elveszve mászkálnék benned. Lassan fednéd fel magad és a határaidat. Apránként megismerném a színes homlokzataidat, a kis vendéglődet, az átkelőid zöld jelzésének a tempóját. Mint melletted, benned ugyanúgy otthon tudnám érezni magam.
Órarend
Csak ebben a koratavaszi napfényben, fehér kabátban, neonsárga cekkerrel a kezedben tudlak elképzelni. A szünetben Takács Zsuzsát olvasok. Néha azt kérdem, ide tudnád-e adni a sót. Csak a képességed érdekel, meg a pontos idő. A szünetben Takács Zsuzsát olvasok. Rendszermondatokat tudok írni, egy-egy megnyilatkozást, nem koherens szöveget. A szünetben Takács Zsuzsát olvasok. Néha megakadok, és hogy ne kezdj el beszélni, megismétlem az utolsó utolsó szót. A szünetben Takács Zsuzsát olvasok.
1. tétel
Kundera után azt mondják, azért menekül az ember a giccsbe, mert ott semmi sem fenyegeti. A Pappa Piában azt is mondják, csavarogni csak úgy lehet, ha nincs hová hazamenned. Horatiusról azt magyarázta a filótanár, hogy nem a szélsőségekben kell gondolkodni. Aurea mediocritas, ezt fel is írtam. Egy következtetési séma akkor helyes, ha a premisszák igazsága esetén a konklúzió mindig igaz. A kétértékű logikák kizárják az igaz-hamis közötti spektrumot. Tercium non datur, ezt is felírtam. A klasszikus logikák szerint hamis premisszákból bármi következik. Vannak nem klasszikus logikák is. A konklúzió a premisszák explikációja.
Távolodó vízgyűrűk
Haragudni rád olyan, mint jól bezabálni fafülgombás csirkeraguból a sugárút sarkán lévő svédasztalos kínai étkezdében nagyböjt negyedik péntekén, majd az otthon magányában egész éjszaka írni valamit, amit később nem találok meg a számítógép mapparengetegében, miközben háttérzajként a régi jazz lejátszási listám szól, amit a falszomszédom már kívülről dúdolt múlt hét kedden munkába menet, pedig ő death metált hallgat.