Verses interjú Vajna Ádámmal

2019. április 11-én Makón tizennegyedik alkalommal kapta meg elsőkötetes költő a Makói Medáliák irodalmi díjat, amelyet 2005-ben a József Attila-emlékév alkalmából alapított Makó város önkormányzata. A díj célja, hogy Makó városa támogassa az elsőkötetes költőket, ahogyan az egykor József Attilával is történt. A díjazott személyére szakmai kuratórium tesz javaslatot, 2010-től Turi Tímea, Bíró-Balogh Tamás és Orcsik Roland. Idén Vajna Ádám Oda című verseskötetéért vehette át ünnepélyes keretek között a díjat.

Vajna Ádám 1994-ben született Budapesten. A fővárosban és Balatonkeresztúron él, az ELTE BTK skandinavisztika mesterszakos hallgatója. Versei megjelentek többek között a Hévízben, a Kalligramban, a Székelyföldben és a Tiszatájban. Tagja a József Attila Körnek és a Fiatal Írók Szövetségének. Kukorelly Endre írja a kötet fülszövegében: „… férfiasan gyerekes, rafkós-naiv hang, laza-bravúrosan leng minden, himbálóznak a versek. Mindenféle idézet-törmelékeket hurcolnak magukkal, és a megfelelő helyen hurcolnak megfelelő idézeteket, amitől az egész megszépül és kibájosodik. Nevetsz, csodálkozol. Nagyon jól csinálja.” A díjátadásra Turi Tímea küldte el a laudációját, amelynek egyik részletében így foglalja össze költőien Vajna poétikáját: „… verseskönyvét olvasni olyan érzés, mint amikor egy hosszú tél után az első napsütéses délután szélesre tárjuk az ablakot, hogy jó alaposan kiszellőztessünk a lakásban. És valóban bejön az ablakon minden: friss levegő, üde virágillat, pernye, és a kocsisok káromkodása, ezt mind befújja hozzánk a tavaszi szél. Vajna Ádám versei is hozott anyagból is dolgoznak: népdal, ballada, tudományos értekezés és lírai vallomás keveredik ezekben a szövegekben, ám szerzőjük hangja mégis markánsan felismerhető.”

 „Az igaz a hitből él.” (Róm 1, 17) És Te? Vitatkozol néha Istennel?

Nem tehetem, mert itt az idillben minden a legjobb,

Így a bogárnak is ott kell lennie, s úgy, ahogyan van,

Mert ha nem ott lelnéd, megtörne az isteni rendszer,

És szörnyű átokkal sújtana minket Atyuska.

„A kép első kötelessége, hogy ünnep legyen a szem számára.” (Delacroix) Szereted a képzőművészetet? Ki a kedvenc festőd?

Dürer rinocéroszának szemében

megcsillan Nyugat-Európa örök válsága,

szőrös állától undorodnak a gyerekek.

Nem harap, mondja Dürer,

és a vendégek megsimogatják.

„Minden érdekessé válik, ha elég mélyen elmerülünk benne.” (Richard Feynman) Te is így tapasztaltad?

Amiről itt szó esik,

minden látszat ellenére életbevágó.

A látszat egyébként is azoknak való,

akik nem bontják ki a tojástartót a boltban,

hogy megnézzék, mindegyik tojás ép-e.

„A tragédia olyan, mint a betegség, elmúlik.” (Ross Macdonald) Neked volt már hasonlóban részed?

Egy speciális masszával dolgozunk.

A falradír anyaga sűrűre főzött

lisztcsiriz vagy tésztagyurma.

Ehhez bizonyos mennyiségű rézgálicot,

azaz rézszulfátot adunk,

mely lépés azért fontos,

mert ennek az anyagnak csíraölő hatása van.

A rosszat ezután körkörös

mozdulatokkal távolítjuk el.

♪ Mennyi rossz csíra, mily sok kesergő vágy pusztul el,

Míg a tavaszban egy-két didergő virág kikel. ♪

A didergő virág liberális fantázia.

Mire ugyanis a jó beúszik a képbe,

a rossz már telehugyozta a medencét.

A falradírozó, a jó falradírozó

tisztában van ezzel.

Ennek ellenére dolgozik.

„Ki korán kel, aranyat lel.” Ez a költőkre is igaz? Téged mikor kap el az írás-flow?

Kettő óra körül eljön végre

a cselekvés izgatottan várt ideje.

A forradalmár átolvassa

az alkalomra írt versét,

kijavít még egy vesszőhibát,

megigazítja erőt sugárzó bajszát,

és elindul.

Három óra körül újabb hírek jönnek.

LEVERTÉK A FORRADALMAT!

– kiáltják a rikkancsok,

mire a forradalmár megvonja a vállát,

elrakja versét a többi közé,

és hazamegy megvacsorázni.

Janáky Marianna