tiszatáj | 2018. május 1.

Verses interjú Puskás Dániellel

A Makói Medáliák magyar irodalmi díj, amelyet 2005-ben a József Attila-emlékév alkalmából alapított Makó város önkormányzata. A díj célja, hogy Makó városa támogassa az elsőkötetes költőket, ahogyan az egykor József Attilával is történt. 2018-ban Puskás Dániel vehette át a díjat április 11-én Makó város Költészet napi rendezvényén… – JANÁKY MARIANN INTERJÚJA

A Makói Medáliák magyar irodalmi díj, amelyet 2005-ben a József Attila-emlékév alkalmából alapított Makó város önkormányzata. A díj célja, hogy Makó városa támogassa az elsőkötetes költőket, ahogyan az egykor József Attilával is történt. A díjazott személyére szakmai kuratórium tesz javaslatot, amely 2010-től Turi Tímea, Bíró-Balogh Tamás és Orcsik Roland feladata, az ő munkájukat segíti a díjat adó város részéről Janáky Marianna. Korábban Ilia Mihály, Lator László, Füzi László és Grecsó Krisztián voltak a kuratórium tagjai, Mátó Erzsébet pedig a díjat adó város részéről segítette a mindenkori testület munkáját. A díj maga egy – Csányi Katalin szobrászművész által készített – bronzplakettből és bruttó százezer forint pénzjutalomból áll. 2018-ban Puskás Dániel vehette át a díjat április 11-én Makó város Költészet napi rendezvényén. A fiatal költő 1990-ben született Hatvanban. Szegeden járt egyetemre, 2014-ben végzett a bölcsészkaron, magyar szakon és összehasonlító irodalomtudomány szakirányon, és az Összehasonlító Irodalomtudományi Tanszéken volt PhD-hallgató 2014-2017 között. Többnyire költőként és műfordítóként tevékenykedik, de kritikáit és tanulmányait is közölték már. 2011-ben publikált először, azóta versei, kritikái, tanulmányai jelentek meg a Tiszatáj, Élet és Irodalom, Új Forrás, Irodalmi Szemle, Kalligram folyóiratokban, illetve a SZIF Online és a Műút portál felületén. Angolból fordít verseket, például Billy Collinstól és John Ashberytől. 2017-ben jelent meg az első verseskötete A vakok zsoltára címmel a FISz gondozásában, amiért a kuratóriumi tagok neki ítélték a díjat. A kötet fülszövegében ezt írja Csehy Zoltán: „A kötet nagyrészt pazar versportrék gyűjteménye: de a bibliai, mitológiai alakok anyaga is ugyanaz a hús-vér matéria, mint ami a párkapcsolati dinamika szerelmi »mitológiáját« működteti. Egy kiváló arányérzékkel megáldott versszobrász finom, érzékeny mozdulatait követhetjük nyomon, miközben elképesztő, olykor megrázó vagy épp ironikus témák formálódnak a keze alatt.”

1. „Az igaz a hitből él.” És Te? Vitatkozol néha Istennel?

Jób zsoltárai

Uram, hogy tudsz, ha tudsz, így aludni,

hogy látod, hogy én el nem alszom?

Hogy nem látod, hogy forgolódok,

hogy ujjaim matatnak a takaróm szélén,

mint a bogarak?

Hisz nem lassan romlottam el,

mint a használatlan hangszer,

mely magától elhangolódik.

Mélyebben búgok, mint a bőgő lehangolt húrjai.

Hogy nem hallod kiáltásom,

hogy nem riadsz fel rá, mint a gondos szülő,

ha lelkem szakadozva sír, mint a sófár?

2. „A kép első kötelessége, hogy ünnep legyen a szem számára.” (Delacroix) Szereted a képzőművészetet? Ki a kedvenc festőd?

Chagall A séta című képét láttam meg az oroszkönyvemben:

maga Chagall és első felesége, Bella Rosenfeld.

Úgy néztek ki, mint mi ketten.

Bécsben állították ki nemrég, az Albertinában,

terveztük is, hogy megyünk,

már nézegettem a szállást.

3. „Minden érdekessé válik, ha elég mélyen elmerülünk benne.” (Richard Feynman) Te is így tapasztaltad?

A falon megállt az óra.

Ráng a mutató, mint egy levágott gyíkfarok,

mint egy családi képen, mozdulatlan vagyok,

legalább három óta.

Az ablakon át bámulok a szálingózó hóra,

reggel nem gondoltam, hogy egyszer így lefagyok,

de a falon megállt az óra.

4. „A tragédia olyan, mint a betegség, elmúlik.” (Ross Macdonald) Neked volt már hasonlóban részed?

Én altatókon élek,

és úgy lapulok a nyirkos félhomályban, mint téglák alatt a bogarak,

és menekülök álmaim elől, nehogy eltapossanak.

Hallgatom, ahogy szobám falait, mint a húrokat,

megrezegteti a hajnali buszok zaja.

5. „Ki korán kel, aranyat lel.” Ez a költőkre is igaz? Téged mikor kap el az írás-flow?

Megrágnak engem minden nap az esték.

Apró ízekre szednek,

csigolyáimon kopogtatják a lassú perceket,

számon tartják minden ízemet és csontomat,

és felokádnak reggelente,

ebből kell összeraknom magamat.

Janáky Marianna

Kapcsolódó írásunk:

Puskás Dániel kapta idén a legjobb első lírakötetért járó Makói Medáliák díjat (Bíró-Balogh Tamás laudációja) >>>