Verses interjú Nyirán Ferenccel

Nyirán Ferenc, a „kétszer született” költő. Huszonöt éves korában az Élet és Irodalom közölte először versét, majd ezt követően az Alföld, a Napjaink és a Mozgó Világ; részt vett az Alföld Stúdió munkájában, Tar Sándor, Csengey Dénes és mások társaságában a stúdió Kikötő című antológiájában szerepelt.

Öt-hat évnyi publikálást követően felhagyott az írással, majd közel három évtized után 2010-ben újrakezdte. Versei, prózai szövegei, könyv- és színikritikái, vizuális témájú írásai ekkortól ismét megjelennek nyomtatásban (Kalligram, Élet és Irodalom, Tiszatáj, Műút, Csillagszálló, Mozgó Világ, Apokrif, Bárka, Zempléni Múzsa, Eső) és online portálokon (A Vörös Postakocsi Folyóirat, KULTer.hu).

Egyik kritikusa a litera.hu oldalán lapszemléjében tömören így jellemezte a költőt: „Nyirán Ferenc versei lezser, mégis hegyesszögű bugik”.

Lackfi János pedig – aki kreatív írás óráin mások mellett Nyirán-szövegeket is felhasznál elemzésre – így írt az Apróságok… ciklus néhány darabjáról:

„Életünk nem más, mint kapcsolatok sorozata, az alábbi versek egyszerre nyers és nosztalgikus tónusban, tempós emberi hangon idézik fel egyes szerelmi viszonyok emlékét. Apró részleteket, de a legnagyobb, legemberibb rendezőelvek szerinti mintázatban. Szerencsés a torokszorító témától való elegáns távolságtartás, mely nem öli ki a fájdalmat, sőt, még jelentősebbé teszi, elemeli.”

Záróra (vagy Apróságok kicsiny tárháza) című kötete megjelenés előtt áll (vagy nem).

„A nő élelem az isteneknek, amelyet az ördögök főztek.” Shakespeare. Te hogy gondolod?

Amióta Edó néni

feszít engem keresztre,

jó az Isten, hogy őnéki

ebben nem tesz keresztbe.

„Megkoszorúzva női karoktól vallok.” Kosztolányi Dezső. És Te? Kiké azok a női karok?

mint egy alkoholista aki

számon tartja hány éve

hány hónapja hány napja

és órája nem ivott na én

így nem tartom számon

azokat a számos és

számtalan karokat

„Nyüzsgő s áradó vagy bennem, mint a lét.” Radnóti Miklós. Hányszor és kik iránt éreztél hasonlót?

Az asszonyok, kik tán szerettek egykor,

nevettek rajtad, úgy mentek tovább.

S ha nézi arcod fenn az égi lektor,

nem érti mért vagy egyre ostobább.

„Bejárhatom a semmiség ködén / termékeny tested lankás tájait.” József Attila. Szerinted a semmiség köde a nő vagy a férfi számára semmibb?

előbb szemembe néz

aztán félre

csak hallgatása zúg át

a csöndben

előbb középre áll

aztán szélre

végül hátrálni kezd a

semmiben

„Lehúnyt szemmel sírok azon, hogy élsz.” Pilinszky János. Éreztél már ilyet?

(…) másnap másodszor is

lementem hozzád, megvártam míg

kiadod a jegyeket és elmegy a vendég,

és akkor megmondtam, amit úgyis

tudtál, már nem akartam visszafordulni

a művészbejáró felé, engedj ki itt elöl,

kértem, kinyitottad szó nélkül a kisablakos

jegypénztári ajtót, kiléptem az előtérbe,

átfurakodtam a piros bársonyfüggönyök

falán, felnyúltam a nehéz tölgyfaajtó

homlokmagasságában elhelyezett kilincséhez –

régi egyetemi ajtónyitásaim jutottak

eszembe, amikor még meg sem voltál -,

menekültem ki az utcára, a szabadba,

s csak reméltem, hogy a szembejövők

szemében a szemerkélő eső

nedvesíti az arcomat.

Janáky Marianna