Tiszatájonline | 2017. április 12.

Verses interjú Nagy Hajnal Csillával

A Makói Medáliák magyar irodalmi díj, amelyet 2005-ben a József Attila-emlékév alkalmából alapított Makó város önkormányzata. 2017-ben Nagy Hajnal Csilla vehette át a díjat április 11-én Makó város Költészet napi rendezvényén. A fiatal költőnő 1992-ben Losoncon született. Egyetemi tanulmányai miatt költözött Budapestre, ahol az ELTE BTK magyar MA képzését kezdte el tavaly. Jelentős lapokban publikál 2011 óta… – JANÁKY MARIANNA INTERJÚJA

A Makói Medáliák magyar irodalmi díj, amelyet 2005-ben a József Attila-emlékév alkalmából alapított Makó város önkormányzata. A díj célja, hogy Makó városa támogassa az elsőkötetes költőket, ahogyan az egykor József Attilával is történt. A díjazott személyére szakmai kuratórium tesz javaslatot, amely 2010-től Turi Tímea, Bíró-Balogh Tamás és Orcsik Roland feladata, az ő munkájukat segíti a díjat adó város részéről Janáky Marianna. Korábban Ilia Mihály, Lator László, Füzi László és Grecsó Krisztián voltak a kuratórium tagjai, Mátó Erzsébet pedig a díjat adó város részéről segítette a mindenkori testület munkáját. A díj maga egy – Csányi Katalin szobrászművész által készített – bronzplakettből és bruttó százezer forint pénzjutalomból áll. 2017-ben Nagy Hajnal Csilla vehette át a díjat április 11-én Makó város Költészet napi rendezvényén. A fiatal költőnő 1992-ben Losoncon született. Egyetemi tanulmányai miatt költözött Budapestre, ahol az ELTE BTK magyar MA képzését kezdte el tavaly. 2016 szeptemberétől az Irodalmi Szemle online felületének szerkesztője is. Jelentős lapokban publikál 2011 óta, például: Ambroozia, Apokrif, Bárka, Csillagszálló, félonline, Helikon, Irodalmi Jelen, Irodalmi Szemle, Kalligram, Kortárs online, Kulter, Opus, Prae, Spanyolnátha, Szőrös Kő, Új Forrás, Vörös Postakocsi. 2014-ben ő kapta a Szlovákiai Magyar Írók Társaságának Arany Opus díját. A Miért félünk az őrültektől című kötet fülszövegében ezt írja Németh Zoltán: „A meztelenség különös rétegei, az őrület laboratóriumi viszonyai, a csodás, metsző emberi létezés. Kemény, kegyetlen viszonyok, szerelem, család, férfi-nő, apa-lány, anya-lány. Cérnával vágják a húst és az emberi kapcsolatokat Nagy Hajnal Csilla első kötetének versei.” Fenyő Dániel véleményét így foglalta össze: „Nagy Hajnal Csilla első, tavaly megjelent kötete Gužák Klaudia képeivel kiegészülve nagyon izgalmasan mutatja be, hogy milyen lehetőségek állnak rendelkezésre egy téveszméktől és tagadásoktól terhelt emlékezet és identitás újrakonstruálásához.”

Csilla verssorait felhasználva tettem fel neki a kérdéseimet. Köszönöm verses válaszait.

„Mert itt a helyed / látod / ott a neved a táblán.” Mit tart a világról az a 25 éves költő, aki vagy?

Ha valamelyikünk olyat mondana,
aminek úgymond értelme van,
egy szelet hús és néhány uborka közé sütjük.

Így égnek álmosan,
nincsen semmi füstjük.

Jól nem lakunk, de éhesek sem.

Végül megköszönjük egymásnak a magányt.”

„A lány kamaszkorában / írt egy novellát, / csak azért, hogy valahol / megölhesse magát / fájdalom nélkül.” Volt írónő példaképed?

Körberajzolta egy krétával az
árnyékát de mire
felegyenesedett már

semmilyen arány és forma
nem stimmelt.

Annomália ekkor megragadta
kék haját

madarakat hajtogatott a
tincsekből és
felrepítette őket az égbe.

Őt nem bírták el és
hiába fényképezett ki három
tekercset
sehol sem talált
kontrasztot.

„Nem feltétlenül szeretett / volna már élni. / Arra gondolt, milyen / ritkán gondol mostanában / őreá.” Mit gondolsz a szerelemről, a biszexualitásról?

Amikor végül két év után elrebegtem
én tényleg szeretem a lányokat is
először úgy tűnt nem fog válaszolni
majd leszűrte a következtetést miszerint
engem így kétszer annyi ember szerethet el
tőle
és időt kért hogy
ezt feldolgozza.

(…)

És tényleg
ki vagyok én
ha bárkit szerethetek?”

 

„Állandó útitársam / az otthontalánság: / minden úttal hazamegyek, de / sosem érkezem meg.” Milyen álmaid, céljaid vannak?

Hosszas keresgélés után találtam
magamnak egy rendellenességet.

Kiskoromban annak szántam
fele királyságom,
aki hamarabb észreveszi.

Túl sokan vették észre, többen,
mint amennyiszer meg tudtam felezni
királyságomat.

 

„Amikor először találkoztam Istennel, / még egészen fiatal volt,” Számodra az ember az Isten?

Vagy a guga a
térdkalácsom alatt,
ami senkit sem érdekelt.

Persze arra nem gondolnak,
mi lehet azzal a
gugányi térrel, amit
kiszorítok vele a
világegyetemből —

Janáky Marianna