Tiszatájonline | 2015. augusztus 3.

Verses interjú Kollár Árpáddal

Kollár Árpád 1980-ban született Zentán, jelenleg Szegeden él, költő, műfordító, kritikus, irodalomszervező. Három verseskötete látott napvilágot: Például a madzag (FISZ, 2005) és Nem Szarajevóban (FISZ, 2010), Milyen madár (Csimota Kiadó, 2014). Verseit francia, német, angol, szerb, horvát, román és lengyel nyelvekre fordították le. Főként szerb és horvát költészetet, prózát fordít […]

Versünnepet rendezett Makó önkormányzata a Koronában 2006. április 11-én. A házigazda dr. Siket István alpolgármester köszöntőjében elmondta, Makó város önkormányzata 2001 óta minden esztendőnek mottót ad, és igyekszik, hogy a mottó köré fűzve maradandó értékeket (Baba-fák, Operettfesztivál) hozzon létre. A tavalyi József Attila emlékévben az Emlékbizottság javaslatára két díjat hozott létre a város képviselő-testülete, egyet a jövendő, egyet pedig egy már bizonyított tehetségnek. József Attila sorsa intő – mondta dr. Siket István, – a döntéshozóknak kötelességük segíteni a tehetségeket. Abban az évben Kollár Árpád egyetemi hallgató, a Például a madzag című kötet szerzője kapta meg a Makói Medáliák-díjat.

OLYMPUS DIGITAL CAMERAKollár Árpád 1980-ban született Zentán, jelenleg Szegeden él, költő, műfordító, kritikus, irodalomszervező. A Fiatal Írók Szövetségének elnöke és a Magyar Irodalmi Szerzői Jogvédő és Jogkezelő Egyesület vezetője. Tanulmányait a Szegedi Tudományegyetemen végezte magyar és szociológia szakon. Doktori tanulmányait a Szegedi Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karának Modern Magyar Irodalom Alapprogramján folytatta. Kutatási témája a vajdasági Új Symposion folyóirathoz köthető szerzők, különösen Tolnai Ottó lírai munkássága. Három verseskötete látott napvilágot: Például a madzag (FISZ, 2005) és Nem Szarajevóban (FISZ, 2010), Milyen madár (Csimota Kiadó, 2014). Verseit francia, német, angol, szerb, horvát, román és lengyel nyelvekre fordították le. Főként szerb és horvát költészetet, prózát fordít, eddig két önálló fordításkötete jelent meg: Miljenko Jergović Ruta Tannenbaum című regénye és Olja Savičević Ivančević Lehet, hogy novella című novelláskötete. A Makói Medáliák-díj után még Sziveri-díjban, Faludy-díjban, Móricz Zsigmond irodalmi ösztöndíjban és NKA alkotói ösztöndíjban részesült. Milyen madár című kötetével elnyerte Az év legjobb gyerekkönyvírója címet 2015-ben. „Első gyerekverskötete a Csimota Kiadónál jelent meg. A költő élvezetes kísérletnek tartotta a kötet összeállítását, amelynek legjellemzőbb tulajdonsága talán a sokféleség, hiszen – ahogy ő fogalmaz: »ilyen az élet: sokféle, mindenféle, vidám, szomorú, félelmesztő, kiváncsiságos, játékos. Jó, nagyon jó.«” (Ayhan Gökhan) „Ez a radikálisan egyszerű és bátor könyv tulajdonképpen azt akarja a maga módján bizonyítani, hogy a tiszta, eredendő tekintet mennyire közel van a költészethez, vagy legalábbis egyfajta költészethez, megpróbálja elérni, hogy ne felejtsünk el figyelni a szavakra és a dolgokra nagyjából akkorra, mire épp megtanulnánk olvasni. Ez a feladat – elnézve a még Varró Dániel hiperártatlan verseit sem kímélő agresszív értetlenséghullámot, amelyet lényegében egyedül az váltott ki, hogy nincs a szövegek végén felnőtt-perspektívájú tanulság-levonás külön mellékelve – meglehetősen aktuálisnak tűnik. Attól tartok viszont, hogy ezt a lehetőséget, az ismeretlent körberajzoló figyelmet kissé eltünteti, elaranyoskodja és banalizálja némiképp még a legjobb és „legtudósabb” magyar költők egyike, Kovács András Ferenc is a hátsó borítóra nyomott, Kollár jellemző motívumait amúgy persze ügyesen újrahasznosító, kis ajánlóversében. Abban viszont biztosan igaza van, hogy „Kollár Árpád nagyon jó, könyve szintén nagyon jó”. Kollár vitathatatlanul tehetséges költő, de ennyire erős szövegeket, mint a Milyen madárban, még soha nem írt életében.” (Vári György)

Pénz beszél, a kutya ugat. A költő is beszél?

félek a sötétben, ha nincs velem a kutyám,

de félek attól is, hogy a kutyám egyszer átváltozik

a sötétben nemkutyává,

kaffogását visszaveri a ház,

visszaveri a kert, a diófa,

nem emlékszem semmire már,

nem tudom hova gurult, amit feldobtam

a hold alá a tetőnkre.

Fiatalság bolondság. Hányszor voltál szerelmes? Vagy szeretőid a szavak?

nem tudom, mi az, hogy semmi,

és nem tudok kesztyűbe dudálni, de nem is akarok,

csak beszélni és beszélni, és fosni a szót azóta,

hogy nem bírom abbahagyni,

nem bírom abbahagyni,

amit nem tudok, nem tudok, nem tudok

abbahagyni, vagy nem.

A hazug embert hamarabb utolérik, mint a sánta kutyát. Ez igaz? Te hazudtál már?

nem akarok senkit sem ijesztgetni,

de bekattant a kutyám,

nem akarok senkit sem ijesztgetni,

de bekattant a szám,

bekattant a homok is a fogak között,

mint a lusta folyóban,

most is, mindit ugyan az van.

Ki korán kel, aranyat lel. Ez a költőkre is igaz? Téged mikor kap el az írás-flow?

vesz egy szőlőt, direktermőt, távol a várostól,

dombon, vagy lejtőn,

vesz levegőt, vesz cukrot is hozzá,

vesz maga helyett egy marék földet,

nem ír, csak olvas, nem ír, csak olvas,

nem olvas, csak ír,

csak nézi, hogy hol van.

Lassan járj, tovább érsz. Honnan indultál és hová tartasz? Milyen álmaid vannak?

homokba túrom a kezem,

nem fáj, nem fáj, nem fáj semmi sem.

Janáky Marianna