tiszatáj | 2022. augusztus 14.

„Védőbeszéd a józan és világos gondolkodás mellett”

ANNEMARIE BON: FAKE!

UJVÁRI REBEKA SÁRA KRITIKÁJA
Annemarie Bon ismeretterjesztő könyve „védőbeszéd a józan és világos gondolkodás mellett”, „óda a tudományhoz és haladáshoz” (7). Bevezetést és segítséget kíván nyújtani minden fiatal olvasó számára a babonák, álhírek, megvezetések között a világ igaz megismeréséhez és a világban való eligazodáshoz…

A kötetet tízéves kortól ajánlja a Pagony Kiadó, ugyanakkor a kamaszok és felnőttek számára is érdekes és hasznos olvasmány lehet, hiszen egy-egy átverésbe, tévinformációba a felnőttek is a mai napig belesétálhatnak. A holland ifjúsági szerző 2001 óta ír különféle ismeretterjesztő és szépirodalmi műveket, bár a Fake! című könyve az első, ami megjelent Magyarországon.

A kötet megírását a Covid19 világjárvány inspirálta, és ehhez kapcsolódóan az emberek védőoltásokhoz való ambivalens hozzáállása.

Mivel elsősorban gyerekeknek íródott, így ehhez megfelelő nyelvezetet használ, ám ez közel sem teszi élvezhetetlenné az idősebb olvasók számára. Fejezetekre tagolódik, mindegyik fejezet más és más témakört dolgoz fel, habár ezek a témák kapcsolódnak is egymáshoz. Minden fejezetnek és alfejezetnek érdekes és figyelemfelkeltő címe van, pédául: „Pisilj a szerelmed cipőjébe!” (18), „A polip megjósolja a focimeccs eredményét!” (58), és ezekben az alfejezetekben megírt történetek nemcsak a címeikkel, de a felépítésükben is hasonlítanak az újságcikkekre. A kötet szerkezete tehát jól átlátható, a több alfejezet, kis cikk további altémákat tárgyalnak, így mindenki a saját tempójában haladhat és nem kell két olvasás között azon aggódnia, hogy mit olvashatott el utoljára.

Az első fejezet a régi és új babonákat tárgyalja, míg a második a tudományra épít, arra, hogy mennyi mindent köszönhet az emberiség a tudomány fejlődésének, illetve ezzel hány babonát lehetett megcáfolni. A harmadik fejezetben a szerző rámutat, hogy néha saját magunkat is képesek vagyunk becsapni, hiába törekszünk a logikus gondolkodásra, az agyunk sem mindig megbízható forrás. A negyedik fejezet a véletlenekkel foglalkozik, hiába szeretnénk az ellenkezőjét bebizonyítani, számos tudományos felfedezés a véletlennek köszönhető. Az ötödik fejezetben az összeesküvés-elméletekről, a városi legendákról és azok elképesztő elterjedtségéről esik szó. A következő fejezet az álhírekkel foglalkozik, azzal, hogyan lehet megállapítani, melyik hír hamis, és pontos képet ad a jó újságírókról is. A hetedik fejezetben szó esik a tudósokról és módszereikről, amelyekkel vitathatatlanul bebizonyították az igazukat vagy találmányaik szükségességét. A nyolcadik fejezet megtanít arra, hogyan tudjuk kikerülni, hogy mások gondolkodásmódja befolyásolni tudja a sajátunkat anélkül, hogy az olvasó is ráerőltethetné a másikra saját nézőpontját. A kilencedik fejezetben az orvostudományt körbeölelő különféle babonákról és hiedelmekről esik szó, és az emberek által keresett alternatív gyógymódokról. A tizedik fejezet az emberek természetfelettibe vetett túlzott hitéről mesél a médiumoktól az asztrológián át. Az utolsó fejezet pedig egy igaz-hamis kvíz az olvasónak a tudása tesztelésére.

A kötetben található történetek és tények mind arra a problémára világítanak rá, hogy a nagy tudományos fejlődés és a tudományos világkép ellenére az emberek még mindig képesek hinni az olyan dolgokban, mint a babonák, hiedelmek, természetfeletti erők, sőt vannak, akik egyenesen visszautasítják a nyilvánvaló tényeket.

Ez egy olyan probléma, ami a mai napig észlelhető, hiába a józan ész, gondolkodás és a megbízható források elérhetősége. „Az álhírek” – olvashatjuk a 85. oldalon – „egyidősek az emberiséggel […] Csak az a baj, hogy az interneten az álhírek villámgyorsan terjednek”. Ha pedig a felnőttek nem tudnak különbséget tenni hír és álhír között, akkor a gyerekek, akik tőlük várnak útmutatást, szintén eszköztelenek maradnak. A könyvet tízéves kortól ajánlják olvasni, ez talán már az a kor, amikor a gyerekek mindent tudni szeretnének a világról, de még nem áll rendelkezésükre elég tapasztalat ahhoz, hogy eldöntsék, az információk, amikhez hozzájutnak, mennyire megbízhatóak. Annemarie Bon jó érzékkel gyűjtötte össze mindazokat a témákat, amikkel szinte biztosan találkozni fognak a gyerekek, és számukra érthető, világos és szórakoztató módon magyarázza el a tudományos, kritikus gondolkodás alapjait. Az ehhez felhasznált történetek pedig mind valós múltbéli történések, esetleg hiedelmek vagy babonák. „Az emberek régen hittek abban, hogy ha tüsszentenek egy hatalmasat, azzal kitüsszentik a testükből a lelküket”, csak hogy egy példát említsek a 16. oldalról. De vannak olyan babonák is, amik a mai napig a köztudat részét képezik, sőt a könyvben összeesküvés-elméletekkel is találkozhatunk. Mivel a Fake! szerzője holland, ezért az egyetemes történetek mellett leginkább holland példák szerepelnek, és mindennek utána lehet nézni a könyv végén megadott források segítségével. Hiszen elég nehéz lenne meggyőzni a gyerekeket a tudományos gondolkodás fontosságáról, alapjairól és a hitelességről, ha Annemarie Bon nem tüntetné fel a forrásokat. Ezek között vannak, amik elérhetőek magyarul és angolul is az érdeklődőknek, de van, aminek az elolvasásához már tudni kell hollandul. A magyar fordítás dicséretes módon a források között feltüntet egy pusztán magyar vonatkozású, megbízható weboldal-listát is a könyvben. Ha valamelyik téma jobban felkelti az érdeklődést, a magyar gyerekeknek és felnőtteknek is egyaránt ajánl még további, fontos és minőségi olvasnivalókat, így például Yuval Noah Harari Sapiensét a felnőtteknek (ennek rajzolt változatát a gyerekeknek), Richard Dawkins Isteni téveszméjét vagy Láng Benedek, Kutrovátz Gábor és Zemplén Gábor közös tudományfilozófiai művét, A tudomány határait.

A Fake! mind témájában, koncepciójában, mind szerkezetében és stílusában egy igazán jó és komplex ismeretterjesztő könyv gyereknek és felnőtteknek egyaránt.

Néhány helyen interaktív, hiszen kisebb tesztek (pl. igaz-hamis kvízek vagy a babonásság eldöntésére szolgáló teszt) is vannak benne. Az egész kötet gazdagon illusztrált, Wendy Panders színes képei, grafikái mind kiválóan illeszkednek a könyvben szereplő történetekhez, sok helyen akár egy egész oldalt is beterítenek a rajzok. A Fake! tehát színes, érdekes és figyelemfelkeltő, hasznos olvasmány, mely megtanítja, hogyan érdemes bizonyos dolgokról gondolkodni. Megmutatja, mennyi álhír terjeng a világban, és hogy ezeket az álhíreket akár akaratunkon kívül is terjeszteni tudjuk, miközben a szerző egyáltalán nem ítélkezik.

Ujvári Rebeka Sára

(A recenzió az SZTE BTK Kulturális Örökség és Humán Információtudományi Tanszék Tudományos próza című szemináriumán készült Bencsik Orsolya mentorálásával.)


Annamarie Bon: Fake! 
Pagony Kiadó 
Budapest, 2021
166 oldal, 4990 Ft