Vasko Popa 100

Narratívává formálódó, kubo-futurista anyagreakciók

Itt az ostromlott derű
Mint Polisz, a szignifikáns szöveghely.
Nyughatatlan mező.
Magasodó föld. Gömbbé gyúrta az ég.
Üvegkagylóban virtuálissá lett az erény.
Mint a szóra bírt anyag, Jézus különleges vére.
Beszélt az Abszolútummal. Fogadjon be Téged.
A két, szüntelen imádkozó kerub között.
Megfogant a vallástalan dicsőség, az aráfel-köd.
Egy másik Nap született, a másik égbolt égisze alatt.
S előállt az ítélőképesség. A Szubsztancia-Hab.
Fluid smaragd. Egy pillanat alatt.
Az Adria partján egy kis ünnepség
Vette kezdetét, ahol ott volt Paul Celan, Rilke,
Mallarmé és Baudelaire. 
S a Göncöl mellé becsúszással jött a Nikkel Roller.
Arkhé közlekedett rajta. A piros lámpánál megállt.
Eben a performance-ban még debütált.
A színpadon Beckett beszélt. Üdvözölte az össz-művészet
Ősz mesterét.
Plusz bemutatta az életre feltámasztó pisztolyt, 
A szent revolvert.
Sétáltatta az emlékezetet, mint aki inspirációt lelt.
Tetszik a metamorfózis, az epopeia-rojekt. 
Jöjjön hát az pluralizmus helyébe a kereszt.

Fotó: Stevan Kragujević