Ágh István nyomán
olajfestménnyé csökkenek és kezdeném megint a semmiből kiválik a zöld lomb az időből a zöld sátor az elégiából repülésre lettem volna képes zászlónk mindig lukas maradt a bikák végighágták a csordát májusban mikor nyílik az akác legyek a nép költője? szálljak el mint a cigarettafüst? én is a magam emléke vagyok miként az antik szobrok a szavak peremén túl látom a láthatatlant mi az ami még hátra maradt? rózsaszínű angyal áll a gangon hát még mindig van remény van öröme az életben maradásnak sírdogálnak a szívforma levélkék van remény hogy nem hasad meg a szív