Vajsenbek Péter versei
Elvált egymástól
a sötétség és a világosság,
és a kiválasztottak,
akik nem harangszóra ébredtek,
a jóslat ízét érezték
szájukban, ami nemzedékeken
keresztül ismétlődött,
és most, mint egy
régóta várt csapás, bekövetkezett,
kimosta helyükről a koporsókat,
hogy azok hirdessék
az új kezdet idejét
[…]
A falakról fog tanulni
Fessétek a falakra, hogy az aranykor véget ért,
vér helyett fekete festéket használjatok,
abból a legkitűnőbbet, mert ezek után
a falak beszélnek helyettetek,
és ezt a nyelvet mindenki megérti.
Az elsőszülöttek elhagyták otthonaikat,
az apák részegeskedésbe menekültek,
és aki az ezüstkorban nő fel, a falakról fog tanulni.
A hamis próféták, akiket eddig követtetek,
ezután is próbálják elhitetni veletek igazuk,
de ti ne kövessétek őket,
mert a kietlen pusztába vezetnek titeket.
Aki az ezüstkorban nő fel, ráismer
hazugságaikra, de ti nem mindnyájan,
és a kietlen pusztába vezetnek titeket.
Írástudók, fessétek a falakra, hogy
az aranykor véget ért,
fekete festékkel és ne vérrel,
és a fekete festékben legyen
minden igazságotok,
mert az ezüstkor nemzedéke,
hamis próféták között, a falakról fog tanulni.
1879
„Akkor épül fel Szeged olyan naggyá és széppé,
mint hajdan volt, mikor a halottak visszatérnek a városba.”
Elvált egymástól
a sötétség és a világosság,
és a kiválasztottak,
akik nem harangszóra ébredtek,
a jóslat ízét érezték
szájukban, ami nemzedékeken
keresztül ismétlődött,
és most, mint egy
régóta várt csapás, bekövetkezett,
kimosta helyükről a koporsókat,
hogy azok hirdessék
az új kezdet idejét,
mert akik átaludták a véget,
lebegő holttestekre,
egy elmosott városra,
a beomlott égre,
a végtelen vizekre ébredtek.