Tiszatájonline | 2021. április 5.

Vajsenbek Péter versei

Elvált egymástól
a sötétség és a világosság,
és a kiválasztottak,
akik nem harangszóra ébredtek,
a jóslat ízét érezték
szájukban, ami nemzedékeken
keresztül ismétlődött,
és most, mint egy
régóta várt csapás, bekövetkezett,
kimosta helyükről a koporsókat,
hogy azok hirdessék
az új kezdet idejét
[…]

A falakról fog tanulni

Fessétek a falakra, hogy az aranykor véget ért,

vér helyett fekete festéket használjatok,

abból a legkitűnőbbet, mert ezek után

a falak beszélnek helyettetek,

és ezt a nyelvet mindenki megérti.

Az elsőszülöttek elhagyták otthonaikat,

az apák részegeskedésbe menekültek,

és aki az ezüstkorban nő fel, a falakról fog tanulni.

A hamis próféták, akiket eddig követtetek,

ezután is próbálják elhitetni veletek igazuk,

de ti ne kövessétek őket,

mert a kietlen pusztába vezetnek titeket.

Aki az ezüstkorban nő fel, ráismer

hazugságaikra, de ti nem mindnyájan,

és a kietlen pusztába vezetnek titeket.

Írástudók, fessétek a falakra, hogy

az aranykor véget ért,

fekete festékkel és ne vérrel,

és a fekete festékben legyen

minden igazságotok,

mert az ezüstkor nemzedéke,

hamis próféták között, a falakról fog tanulni.

1879

„Akkor épül fel Szeged olyan naggyá és széppé,
mint hajdan volt, mikor a halottak visszatérnek a városba.”

Elvált egymástól

a sötétség és a világosság,

és a kiválasztottak,

akik nem harangszóra ébredtek,

a jóslat ízét érezték

szájukban, ami nemzedékeken

keresztül ismétlődött,

és most, mint egy

régóta várt csapás, bekövetkezett,

kimosta helyükről a koporsókat,

hogy azok hirdessék

az új kezdet idejét,

mert akik átaludták a véget,

lebegő holttestekre,

egy elmosott városra,

a beomlott égre,

a végtelen vizekre ébredtek.

(Megjelent a Tiszatáj 2020. májusi számában)