Ünneplő sorok
(„TÖKÉLETLENEBB KOMPOZÍCIÓ”)
Kíváncsiskodó, de komoly játékra hívtuk Tandori Dezső születésnapja alkalmából a pályatársakat, írókat, az író olvasóit. Feltettük a kérdést, hogy van-e sor, vannak-e mondatok, melyek egyediségükben is képesek arra, hogy felhívó, kiüzenő jelként közvetítsék ennek a betűmiriádnak legfontosabb üzeneteit […]
Magától értetődő, hogy egy irodalmi pálya minden elhangzott-leírt mondata sem egyenlő az adott életművel. Nem adja ki, kevesebb annál, szükségképpen alatta marad a „teljes” élménynek. Ugyanakkor az is magától értetődő, hogy minden írói műben akadnak olyan mondatok, melyek az egész megszólításának reményével vagy illúziójával kínálják a befogadót, mintha magukban pótolni tudnák hallgatag sorok, szóba nem jöhető művek légióit.
Magától értetődő hát, hogy a Tandori-életmű is több azon szavak, sorok, mondatok összegénél, amit Tandori valaha leírt. Hol találnánk egy ilyen sivár összesítésben az iramot, a folytonos, alig-megrendülő írás-hit évtizedes, kitartó jelenlétét, a minden változáson át felismerhető hang olthatatlan derűjét, mindazt tehát, ami változatos közelítéseink különbségein át is valamiképpen megjeleníti, közös élménnyé teszi előttünk a Tandori-olvasás kortárs tapasztalatát?
Kíváncsiskodó, de komoly játékra hívtuk Tandori Dezső születésnapja alkalmából a pályatársakat, írókat, az író olvasóit. Feltettük a kérdést, hogy van-e sor, vannak-e mondatok, melyek egyediségükben is képesek arra, hogy felhívó, kiüzenő jelként közvetítsék ennek a betűmiriádnak legfontosabb üzeneteit. Felhívásunkban mindenkitől egyetlen Tandori-mondatot kértünk, mely bemutatja számára a Tandori-jelenség lényegét. Most itt sorakoznak a kiválasztott mondatok, a véletlenség és a felköszöntők jóvoltából előállt rendben. Olvashatjuk őket kereséseink változatos igazságának megörökítéseként, de minden bizonnyal köszöntésként és köszönetként is, megannyi „Isten éltesse” helyett.
Aki elveszti egészét, |
(Aczél Géza) |
megleli részeit. |
(Acsai Roland) |
Kettőzve űzi önmagát az |
(Áfra János) |
Most még, nem deszka-földes-álruhásan, |
(Babiczky Tibor) |
Magadra vigyázz s ne törődj velem. |
(Bajtai András, Szőcs Petra) |
A mintha nem túl nagy csoda, |
(Balázs Imre József) |
Belenged tűntödet. |
(Balla Zsófia) |
Jól áll ott egyedül. |
(Bartis Attila) |
Hh6 |
(Bartók Imre) |
Csak a mu! A muvek. |
(Benedek Miklós) |
Ha kérded, |
(Bertók László) |
Ha egy összefüggésnek |
(Bogdán László) |
Pedig milyen nagyokat mondtam ebben a versben amit eldobtam |
(Borbély Szilárd) |
A lófej mint erotikus képződmény… |
(Bozsik Péter) |
Ha szemöblítő kamillám vattaszálai, |
(Böndör Pál) |
Dönghetsz, kopottan! |
(Csaplár Vilmos) |
– Tojni fog a végén – mondja teljesen riadtan a főfelügyelőné. |
(Cserna-Szabó András) |
Ugyanez elmondható bármiről |
(Csehy Zoltán) |
Helyben lengve, mint mozdulatlan inga |
(Danyi Zoltán) |
Aki üres kalitkába költözött, és mégis madarat fogott. |
(Darvasi László) |
Seholon semmikor; |
(Demény Péter) |
A nap sütött, más választása nem lévén, bár nem volt alatta semmi új. |
(Dragomán György) |
Elenged, és érintései tűnt |
(Egressy Zoltán) |
Hc3 (A betlehemi istállóból egy kis jószág kinéz) |
(Erdős Virág) |
akkor inkább |
(Esterházy Péter) |
Tőled távolabb-e? |
(Fekete Vince) |
De már annyira mindenütt, hogy |
(Fenyvesi Orsolya) |
Majd csak lesz valahogy. Most jó. |
(Fenyvesi Ottó) |
Köz-tudottan helyszűkölünk |
(Ferencz Győző) |
Félreérted nélküledet: |
(Follinus Anna) |
Már fél három! |
(Forgách András, Nádas Péter) |
S én – mint aki félrehajol |
(G. István László) |
Sokat írok? Az a legkevesebb |
(Zsuzsanna Gahse) |
Mindig készen állok rá, hogy ne történjen semmi. |
(Garaczi László) |
S az így is, úgy is jötte-tűnte lényeg |
(Gál Ferenc) |
Hogy vissza ne térhess sosem, |
(Gerevich András) |
Egyszerre csak ott volt Szpéró a pénztárnál, és azt mondta: |
(Gergely Ágnes) |
és kis betűvel vagyunk, mint a fű |
(Géczi János) |
Nincs vissza, ezért nincs előre. |
(Ayhan Gökhan) |
Széthulltam arra |
(Györe Balázs, Kiss Judit Ágnes) |
Hiszi már, őrnagy úr, |
(Harcos Bálint) |
Itt összecsinálhatod magad, de vissza nem. |
(Háy János) |
Ha örülsz, hogy élsz, nem lehet neked túl nagy öröm az élet. |
(Jánossy Lajos) |
Már csak azt a jövő időt |
(Jász Attila) |
A jambus – és a költészet – nem lehet olyan elbizakodott, olyan |
(Kabai Lóránt) |
Jön évre év csak, mint ha egy se volna, |
(Kapecz Zsuzsa) |
Mély s felszín egymás kapuja, |
(Karafiáth Orsolya) |
kitűzött egy-egy kétes-tétovás célt, |
(Kántor Péter) |
gep j elej m egis: oö hun huoön kifjez akar kifejzakr mi votl lotv nem velüök |
(Kele Fodor Ákos) |
Példa rá a halál. |
(Kemény István) |
esoöben ernyöalt kopenhag terjn zene szaxdon |
(Korpa Tamás) |
Egy vak madár azt hiszi, álmodott, |
(Kovács András Ferenc) |
Beomlott mozdulatok. Kiáll |
(Krusovszky Dénes) |
A visszatérő világok! ahogy |
(Ladik Katalin) |
Felejts, felejts, felejts el: |
(Lanczkor Gábor) |
Ha elmondom mi nincs velem, |
(Lázár Bence András) |
Ismerkedéseim szerint Szép Ernő a huszadik századi világköltészet |
(Macsovszky Péter) |
Nincsenek megfelelő eszközök. |
(Márton László) |
(A 8-olcast vegyuk allo vegtelen-jelnek, |
(Molnár Illés) |
A fiú a bűnök tudatában lesz… és akkor? |
(Nagypál István) |
Háttal megyek, csak az kerül |
(Nádasdy Ádám, Pollágh Péter) |
Azt mondják, mindig |
(Németh Gábor) |
Most, mikor ugyanúgy, mint mindig, |
(Pallag Zoltán) |
Ha a verebeimmel beszélek, veled megyek, „a szavak |
(Papp András) |
Mint egy jéggé fagyott állóbüfében, |
(Parti Nagy Lajos) |
Eltaszítva, mely a szigetre |
(Pályi András) |
Minek fölírni? Elég, ha elfelejtem. |
(Petőcz András) |
Meghalni se. |
(Pintér Lajos) |
Anya, nem látogattalak elégszer, |
(Podmaniczky Szilárd) |
Persze, hogy minden arc hordozható. |
(Polgár Anikó) |
Nem jó, de jobb híján a legjobb. |
(Ilma Rakusa) |
Mindig van, ami van, aztán van, ami nincs. |
(Sándor Iván) |
Ahol már van, |
(Solymosi Bálint) |
Kettőnk közül |
(Sopotnik Zoltán) |
(…) Ahogy ezt írom, (…) |
(St. Auby Tamás) |
Nincs sosem annyi, |
(Szabó Marcell) |
mancsát tartja oroszlán és keresztény |
(Szijj Ferenc) |
– ily egyetlenné el-nem-gondolás |
(Tábor Ádám) |
Hol laktunk: hava-hullt rég. |
(Térey János) |
gep betu van, idegenség van nem othonsag legyen ez hiven ben |
(Tóbiás Krisztián) |
Még jó, ha tudjuk, csak csomagolásra |
(Tóth Krisztina, Varga Dániel) |
A meg-dalok: hogy meghalok. |
(Tőzsér Árpád) |
hol tartok én Sz. E.-hez képest is! jaj, |
(Turi Tímea) |
Csak annyi voltam, mint a Semmi Kéz, |
(Varga Mátyás) |
Udvariassága az eredendő |
(Várady Szabolcs) |
És hogy |
(Vida Gergely) |
A létezés titokzatos boldogságának igazsága segíthetett. |
(Villányi László) |
Ahogy felkelt a nap vörösen, |
(Vörös István) |
Ott leszek |
(Zalán Tibor) |