Ünnep Hamvas hársfájánál

AZ ELSŐ SAVA BABIĆ-EMLÉKDÍJAT SANDRA BULJANOVIĆ BELGRÁDI HUNGAROLÓGUS VEHETTE ÁT

Belgrádban, ahol sűrűn idézik gondolatait, egyenesen a 20. század Szókratészének nevezték. Hamvas Béla hamarabb kapta meg Szerbiában azt a figyelmet, amit megérdemelt, mint hazájában, Magyarországon. Hamvas szerbiai kultuszának megalapozója Sava Babić író volt, aki az egész életművet (45 címszó) lefordította szerb nyelvre és könyvkiadót is talált hozzá. Különleges ügybuzgalmából, szorgalmából és kreativitásából még arra is futotta, hogy a balatonfüredi fordítóház vendégeként a Balaton-parti Hamvas-recepciót is felpörgesse. Természetes tehát, hogy immár együtt emlékeznek Hamvas Bélára és három éve elhunyt fordítójára, életművének apostolára Balatonfüreden húsvét előtt, minden év márciusában.

Ennek a megemlékezésnek a rituáléját is Sava Babić találta ki. Minden tavasszal ráolvassák a Tagore-sétányon a Hamvas emlékére ültetett hársfára a filozófus Fák című esszéjének egy részletét magyarul és egy idegen nyelven, idén oroszul. Azt a részt, amelyben a fa különleges kétneműségéről elmélkedik és ennek kapcsán arról, „milyen rettentő őrület azt hinni, az a helyzet ura, aki kevésbé szeret, aki inkább megtartja eszét, aki hidegebb marad, aki távolabb tartja magát – ez a tévedés, amin minden sors összetörik. A győzelem azé, aki inkább szeret, aki elveszti erejét, aki jobban áthevül, aki közelebb van, aki fel tud olvadni, aki meg tud semmisülni. A gyermek annak a nemét kapja, aki mélyebben adta fel önmagát az ölelés pillanatában – ez rajta a bélyeg.” Ez az esszé indította el Sava Babić négy évtizedes Hamvas-fordítás sorozatát, amikor 1970-ben az újvidéki Híd folyóiratban egy másikkal, az Oresztész cíművel együtt elolvasta. Tökéletesen megfigyelhető benne Hamvasnak az a bölcseleti módszere, hogy mindig a legegyszerűbb dolgokból indul ki és ebből a mikrovilágból eljut a nagy összefüggésekig – meghatározva az emberi lét értékét és egyben mércét is adva. Szövegei mintha varázsigékből és elkalandozó magyarázatokból állnának. Olyan egyszerűen és közérthetően szól, mint a keleti bölcsek, valami titkos derűvel a hangjában, amivel az élet megpróbáltatásain felülemelkedett, amivel túltette magát a dolgokon. Vélhetően a szerb olvasóközönséget is ezzel a hozzáállásával hódította meg az 1990-es évek elején a nehéz, háborús időkben, amikor az emberek értelmet és magyarázatot kerestek. Hamvas példát mutatott azzal, hogy a megpróbáltatásokat, a nehézségeket a maga előnyére fordítja a belső tökéletesedésével.

Sandra Buljanović Simonović belgrádi hungarológus, egyetemi oktató, műfordító – aki a március 20-i balatonfüredi ünnepségen az első Sava Babić-emlékdíjat átvehette – a Tiszatáj online-nak nyilatkozva megerősítette ennek a szerb Hamvas-kultusznak a tényét. Nagyon sokan olvasták és ismerik; ott is összekötődik Hamvas neve fordítójának, Sava Babićnak a nevével, az ő rendkívüli elkötelezettségének köszönhető, hogy kiadót talált ezekre a könyvekre. Mert „Szerbiában is nagyon nehéz kiadót találni arra, ami nem Harry Potter” – mondja Sandra, aki maga is fordítja a magyar irodalmat, jelenleg éppen Balázs Attilának a Kinek észak, kinek dél című Újvidék-regényének átültetésén dolgozik.

A Sava Babić-emlékdíjat, Kő Pál szobrászművész munkáját dr. Navracsics Tibor, az Európai Bizottság kulturális, oktatási biztosa, a díj fővédnöke adta át Sandra Buljanović Simonovićnak. Ezzel megkezdődtek Balatonfüreden az idei Hamvas-napok, a rendezvény keretében bemutatják többek között a filozófus Művészeti írások I–II. könyvét.

Bartuc Gabriella

Az első Sava Babić-emlékdíjjal kitüntetett
Sandra Buljanović Simonović,
a belgrádi magyar tanszék lektora