Újvidéki Orfeuszok

A VAJDASÁGI ÚJ SYMPOSION FOLYÓIRAT (1965 – 1992) KIÁLLÍTÁS

Egy lap, ami majd harminc éve alatt túlélt betiltásokat, pereket és mindig újra tudott indulni. Egy legendás, kultúrtörténeti folyóirat a Vajdaságból, melyben többek közt Tolnai Ottó, Gion Nándor, Ladik Katalin, Sziveri János publikált. Amely lapban, fennállásának majd harminc éve alatt Hamvas, Eörsi, Petri, Mészöly, Weöres írásai is megjelentek.

Az Új Symposion bátor, spontán kezdeményezésként, irodalmi és művészeti lapként indult a Vajdaságban,1965-ben. Formanyelve, friss nézőpontja forradalmi volt, nem csupán megjelenési helyén, de a magyarországi értelmiség köreiben is. A szerkesztőség körül kialakult egyedülálló alkotóműhelynek kedvezett az akkori Jugoszlávia szabad – legalábbis hozzánk képest szabad – szellemisége.

A lap nem deklarált programot. Politikailag, eszmeileg és esztétikailag is rendkívül változatos volt: sokszínűségre törekedett és megteremtette a vita lehetőségét. Az elszürkítő homogenizáció és konvenció ellenében vállalta a horvát, macedón, szerb és szlovén kultúra, a másság felmutatását is.

A lap története első ránézésre folytonosnak tűnik, hiszen azt látjuk, hogy 1965-től 1992-ig jelent meg, de kicsit jobban megvizsgálva kiderül, hogy betiltásokkal, bírósági tárgyalásokkal tűzdelt históriája során sok csapás érte. Indító és meghatározó főszerkesztője Tolnai Ottó volt, aki olyan társakkal kezdte a folyóiratot mint Gion Nándor, Ladik Katalin, Végel László, Domonkos István. Viharoktól, mély krízisektől sem mentes története során mindig meg tudott újulni, köszönhetően a nemzedékenként frissülő szerkesztőgárdának: itt publikált többek között Radics Viktória, Danyi Magdolna, Sziveri János.

A folyóirat egészét áthatotta a képzőművészetre való fogékonyság, meghökkentő, újszerű kollázsokkal, fotókkal, vizuális idézetekkel, tipográfiai játékokkal.

Tematikus különszámait, mint például a lengyel számot vagy a Mészöly Miklós 60. születésnapjára megjelent számot gyorsan elkapkodták az olvasók, nem beszélveaz Erotika különszámról. (Amit megjelenése után gyorsan be is tiltottak.)

Hasábjain a magyar irodalmi élet színe-java is olvasható volt: Hamvas, Weöres, Petri, Déri, Eörsi írásai is helyet kaptak benne.

A 80-as években tovább erősödött a neo/transzavantgárd szemlélet, s a képzőművészeti irányultság mellett egyre nagyobb teret kapott az építészet, a zene és a performance. Elindították a Centripetális Farok rovatot, melyben éles kritikával tárgyalták a közélet aktuális eseményeit. A lap ekkor kapcsolódott Szentendréhez, pontosabban az ott működő A. E. Bizottság együtteshez, mivel innen datálható a magyarországi underground zenekar barátsága a délvidéki Tudósokkal,azaz Bada Dada és dr. Máriás formációjával.

A délszláv háború kitörésével fokozatosan fogyott a levegő a lap körül, míg végül a szerkesztőség hadköteles férfiai emigrációba kényszerültek. Utolsó számként – egyfajta zárógesztusként – a lap bibliográfiája jelent meg.

A Ferenczy Múzeum multimediális tárlata elsősorban a folyóirat kivételesen erős vizualitását mutatja be képekkel, videókkal, hanganyagokkal. A tárlaton kirajzolódik az egymást váltó szerkesztőségek arculata, megjelennek a meghatározó szereplők, felvillannak a magyarországi kapcsolatok. Az Újvidéki Orfeuszok – a vajdasági Új Symposion 1965-1992 kiállítás lehetővé teszi, hogy számot vessünk e kultúrtörténeti jelentőségű, ma is érvényes irodalmi- művészeti teljesítménnyel.

(Ferenczy Múzeumi Centrum)