Tiszatájonline | 2015. augusztus 11.

Tóth Kinga: Holdvilágképűek

Miért csinálja ezt magával? Megfejtette már? Lehet mindent enélkül is, nem kell magának csinálnia ezt, minden megvan már nála, nincs szüksége ezekre. Először a bal agyamnál érzem, hogy bizsereg, lefele indul, petúnia alakú karikák indulnak, először tömör, aztán egyre lyukasabb a közepe, G. tudott ilyet fújni, ha máshogy tarja a száját, másféle jön ki, vékonyabb vagy sűrűbb […]

Buborék

Büfögjön, nyugodtan, nem tud mit csinálni, amíg le van, mi sem tudjuk addig a helyére nyomni. Ne sírjon, tartsa már magát, inkább lazítsa el, különben nem fog lemenni. Buborék fújódik a gyomromban, levegőt nyomnak bele a gumicsőből, a gyomor kifeszül és megmutatja magát, a sav befogja az alsó részét. Egy kis labda, ha megnyomom, érzem a cső végét, nem szabad megkarcolnia a falat, akkor átüt a sav és befolyik és marja a nyálkát, leoldja. Az izmommal körbe tudom járni a labdát, a rekeszt befele feszítem meg és kört írok le, mint a hastáncosok, az izmommal megmutatom a gyomrom, a sav lenn marad az alsó részen. Mikor alulról jön, más, ott apró göbök pattannak el, azt képzelem, az alsó cső a bonbonos dobozban matat és pukkasztgatja a műanyagot. Nem én vagyok az, hanem az a műanyag, ki kell az összeset pukkantani, addig nem lehet megenni a bonbont.

 

 

Petúnia

Miért csinálja ezt magával? Megfejtette már? Lehet mindent enélkül is, nem kell magának csinálnia ezt, minden megvan már nála, nincs szüksége ezekre. Először a bal agyamnál érzem, hogy bizsereg, lefele indul, petúnia alakú karikák indulnak, először tömör, aztán egyre lyukasabb a közepe, G. tudott ilyet fújni, ha máshogy tarja a száját, másféle jön ki, vékonyabb vagy sűrűbb. Ezek vékonyodnak és terjednek, a plafon felé indul mind és jön a következő. Érdekes, a máján a folt valami virágszerű, olyan szétterülős a széle, nem tudom máshogy mondani. Kifordul a lábam, a lábfejem a kezeléses matracon oldalt, aztán kirándul a jobb oldalam is. A mamám ablakában a petúniák, azoknak volt ilyen a széle, mint ezeknek a foltoknak a fejemben. A lábam úgy marad, amikor felkelek, először nem indul el velem az alsó részem. Elfelejtettem őket. Máskor is ezt kellene, egyszerűen felejtse el, amije alulműködik.

028 001a  

 

Babák

Ne a kézfejembe, akkor nem tudok gépelni. Ki kell venni, el fog durranni. Ahogy ott fenn a másik kettő is, ugyanaz végződik a kézfejben, csak ott több a kanyar. Babással szúrom meg, bízzon bennem, a kicsik is ilyet kapnak, jó lesz ez, megmarad. Nem csíp, nem szúr, nem pupul. Akkor marad. Visszajönnek a gyerekeim, parazitaciszták, duplanagy tüszők. Egyszerre nőnek, feszülnek és pukkannak. Ikrek esnek szét a vezetékeimben. Én vagyok az inkubátor, a kis tokuk a meleg nekik. Bennem kelnek, onnan folynak és visszanőnek kettőre-háromra. Programjuk az újratöltés, az adottságaim megfelelőek a növéshez. De rák is lehet, nem mondták, mikor volt szűrésen. De minden lehet, lehet, hogy semmi sem. Nem vizsgálom meg. Látásra negatív, a végén úgy is eltűnnek, nem fog szúrni.

 

 

Haj 

A hajpolip lemászik a beteg fejről és másik gömböt keres. Feltérképezi a felületeket, végigsimítja, üveg, borotva, fém, penge, éles, lágy. A nő csóválja a fejét és bólint. Ez egy kísérleti szoba, a férfi mindig bejön és köszön. Ezek a családi jelenetek, ilyen a szentimentalizmus. Ilyen a nyaralás, a kiretusált és kiszínezett régi kép. Apára is rárúzsoztak, a nőről most mászott le a haj, a nő gyanakvó. Másik fejet talál a hajnak, hogy legyen természetes. Csak a babával tud beszélni, azt tudja csókolni, annak lehet adni még. A puszitól tönkremegy a férfi, megint bombáznak az idegenek, amikor baba leszek.

019 001a

A szerző rajzaival.