Történetek egy torzonborz társaságról

KUKORELLY ENDRE ORSZÁGHÁZI DIVATOK CÍMŰ KÖNYVÉNEK BEMUTATÓJA

A magyarokra mindig is jellemző volt a politikus alkat, nem kell tehát csodálkozni, ha például a művészvilágból kezd el valaki magasabb szinten a közügyekkel foglalkozni. Olyan költők, írók voltak éveken át országgyűlési képviselők, mint Kölcsey, Jókai vagy Mikszáth. Belekóstolt ebbe légkörébe Kukorelly Endre is, hogy aztán Országházi divatok című könyvében örökítse meg élményeit. A szerzővel Artner Sisso beszélgetett az Írók Boltjában.

„Nálunk mindenki benne van a közéletben” – írta Jókai, mottót adva Kukorelly könyvének is. A megállapítás tulajdonképpen most is igaz, még úgy is, hogy a különböző táborok végletes szembenállása mellett az apátia, a közöny, az érdektelenség jellemző az emberek jelentős hányadára. Például amikor a választások jönnek szóba egy családi ebédnél, munkahelyi vagy éppen kocsmai beszélgetésen. A politika fogalmát azonban valaki valamikor csúnyán félreértelmezte, és mostanában a hatalmi harcok miatt kevesebb figyelem jut a köz ügyeire, amiről pedig az egésznek szólnia kellene.

Artner Sisso felvezetőjében megemlíti, hogy tőlünk nyugatabbra az írók vagy éppen az újságírók magyar kollégáikhoz képest kevésbé ódzkodnak a nagypolitikától, bár gyakran nem is térnek vissza eredeti szakmájukhoz. Kukorelly Endre visszatért. Nemmel válaszol arra a kérdésre, hogy csak anyaggyűjtésnek tekintette-e országgyűlési képviselőséget: a szerző szerint óhatatlanul is politizál mindenki, aki saját szövegeit publikálja, vagy akár egy közös szemétszedésben részt vesz, ő pedig két és fél évig tulajdonképpen haonló tevékenységeket folytatott, csak egy magasabb szinten. Az amatőr helyett a profi ligában, ahogy fogalmazni szokott.

Különben is csak véletlenül sodródott bele, illetve Schiffer András és többi LMP-s ismerőse hosszas rábeszélésének engedve. Ahogy politikai szerepvállalását, úgy az élmények könyvben történő megörökítését sem tervezte el előre, bár naplóíró emberként azért jegyzetelt folyamatosan, ha éppen volt ideje. A töredezett formában megírt könyv név szerint említ pártokat és politikusokat, nem is keveset közülük. A parlamenti élmények irodalmi megjelenése egyénként nem előzmény nélküli idehaza, Mikszáth Kálmán A tisztelt ház, Herczeg Ferenc A gótikus ház címmel vetette papírra országházi tapasztalatait.

Bár Kukorelly keményen kritizál, közelről megismerve sem ítéli el a politikusokat, legalábbis nem egy kalap alá véve. Nem jelenti ki róluk kategorikusan, hogy mind bűnözők lennének, ahogy azt sokan hangoztatják. Még ha statisztikailag többen is vannak a profik között az olyanok, akik számára a hatalom az egyetlen motiváló erő. A hatalom ízét azonban maga a szerző is megérezte. Ahogy mondja, tényleg van neki egy bizonyos íze, amit például a képviselőknek fenntartott parkolóhely használatakor vagy az őrök tisztelgését látva érezhet az ember, még akkor is, ha történetesen a legkisebb parlamenti frakció tagja.

Hatalmi hierarchia azonban mindenhol kialakulhat, legyen az egy focicsapat legénysége vagy egy villamos utazóközönsége. Bár a parlamentben ülő képviselők világa mégiscsak más, egy „torzonborz társaság”, ahogy az író édesanyja fogalmazott, vigyázni kell tehát velük. Közülük is főleg azzal, aki túlságosan rákap erre a bizonyos ízre. Kukorelly szerint veszélyes, ha valaki nagy emberré válik, és különben sem az a fontos egy vezető esetében, hogy karizmatikus legyen. De még szerethetőnek sem kell lennie. A politikus ugyanis nem a főnökünk, hanem az alkalmazottunk, ez a megállapítás pedig gyakran elhangzik az író szájából interjúkban, tévéműsorokban és irodalmi esteken.

Ahogy a nagy kedvenc görögöket is szívesen hozza példaként arra, hogy egy demokrácia akkor működik, ha a közügyekért felelősséget érző polgár kilép az agorára és ágáll. A testünkkel, a jelenlétünkkel is szavaznunk kell tehát, hangzik el egy újabb gyakran ismételt Kukorelly-tétel, a közügyek képviselete pedig ott kezdődik, ha valaki a saját érdekeiért is képes kiállni. Ez azonban csak egy az ember sokféle, szabadon választható identitása közül, az író például hol tanárnak, hol meg focistának érzi magát. Egyébként is örüljünk, hogy süt a nap, szépek a nők, és különböző sör- és sajtfélék közül válogathatunk – az efféle pozitív szemlélet is a Kukorelly-filozófia része.

Szarka Károly

[nggallery id=344]