Tiszatájonline | 2012. november 28.

Tóbiás Krisztián versei

Anna minden éjszaka
nyitott ablak előtt vetkőzött
lassan kimérten
mint egy vérbeli sztriptíztáncosnő
majd hosszan sétált fel s alá
szobájában
az utcán ha megláttuk és köszöntük neki
sohasem köszönt vissza
a süketnémák közönyével vonult
[…]

 

A ver/sec ciklusból

Anna minden éjszaka

nyitott ablak előtt vetkőzött

lassan kimérten

mint egy vérbeli sztriptíztáncosnő

majd hosszan sétált fel s alá

szobájában

az utcán ha megláttuk és köszöntük neki

sohasem köszönt vissza

a süketnémák közönyével vonult

de éjszaka ismét ott parázslott bőre

a lámpafényben

mi meg

kiéhezett bakák

csak néztük

mint betonfalak a márványszobrot

és vártuk

egyszer hátha kihajol hozzánk

és int

menjük fel

vártuk minden este

gyerekek a tévémacit

elalvás előtt

de ő mintha nem is vett volna tudomást

a bokrok közt tanyázó bakancsosokról

lassan levetette blúzát

melltartóját

és apró selyembugyiját

majd a tükör előtt lemosta arcáról

a nappal festékjét

és hosszú vastaps kíséretében lekapcsolta a lámpát.

 

A vasjani ciklusból

Ha elüt a pártelnök autója

az kutya egy dolog

mer’ nem elég

hogy fáj

meg összevered magad

meg elszakad az ínszalagod

de még azt is rád fogják

hogy részeg vagy

az angyalok

úgy pizsgolyáznak a füledbe

mint az ellő tehenek

ezek meg

kiolvassák a vörös passzusokból

hogy te vagy

akkor is te vagy a hunyó

te vagy a részeg

a büdös életbe egy kortyot se ittam

vagy csak egyszer

de az se biztos

nem emlékszem

mesélték

ezeknek meg

benne írja a passzusaiba

hogy

de igen

akkor is nekik van igazuk

a biciklit dobhatod a szemétbe

ezeknek meg

ott a papír

és baszhatod

mer’

mér voltál olyan hülye

hogy azon az úton biciklizel

azon az úton

amelyiken a pártelnök autója jár.

 

A Túliratok ciklusból

Sziveri János: Ebzsoltár

A sok visszafogott emberállat
minden reggel piacra jár
pénztárcájukban csörgetik az aprót
és vizslató szemmel figyelik ha valaki
papírpénzzel fizet.

Pórázon ugatva él
a szakkönyvekben megverselt társadalom.

Köztük ha újra láthatnálak
még egyszer ugyanúgy
és ugyanott
a templom előtt
a buszmegállóban.
Amint éppen megpihentél
hirtelen feltámad a szél.

Jó uram oh engedd csaholni bár
a szerencsétleneket
akik apróval fizetnek
az utolsó doboz cigarettájukért.

Reszkető ebedet
küldd legalább közénk
hogy ebben a sötétben
lásson és reszkessen helyettünk.
Mint önmagát számba vevő leltár
minden nap
újraszámolom lábujjaim
mert a föld is legalább olyan messze került
szívünktől
mint a mennyország.

Őrzi tested a meleget
az a néhány papírfecni
melyekre ki nem mondott
szavakat fűztem sánta mondatokká.

Télen nyáron áthat
a szél emléke.

Miért teremtettél szolgahűket
mondd
mért kellett bemocskolni
a rég halott szolgák emlékét.

Láncos kutyákat
sétáltatnak a főtereken.

Szabadítsd fel őket
legyenek rókák
a piaci forgatagban
ahol a tyúkot is
lopni könnyebb mint pénzért venni.

Fejezd be műved
legyen hát minden sivatag!

(Elhangzott az V. Kultúrcsempész Sínbusz Fesztiválon)

ŠINOBUS FESTIVAL ŠVERCA KULTURE

Kristian Tobiaš

 

Iz ciklusa ver/sek

Ana se svake noći
svlačila pred otvorenim prozorom
polako suzdržano
kao neka profesionalna striptizeta
a onda bi se dugo šećkala po
svojoj sobi
kad bismo joj se javili na ulici
nikad nas nije otpozdravila
prolazila je s ravnodušnošću gluvonemih
al’ noću bi joj se koža ponovo užarila
pod svetlom lampe
dok smo mi
izgladneli vojnici
samo gledali
kao zidine u mermernu statuu
i čekali smo
hoće li možda da se nagne
i mahne nam
da dođemo gore
čekali smo svako veče
kao deca crtani
pre spavanja
al’ ona kao da nije marila
za cokule skrivene u žbunju
polako je svlačila bluzu
grudnjak
i svilene gaćice
pa bi pred ogledalom skinula
dnevnu šminku
i uz pratnju dugog aplauza ugasila
svetlo.

Iz ciklusa jankočelik

Kad te zgazi auto predsednika partije
to zna da bude gadno
jer ne samo
što boli
i što ćeš da se razbiješ
i pokidaće ti se tetiva
još će da te optuže
i da si bio pijan
anđeli
ti trube na uvo

kô napaljene krave

a ovi će

iščitati iz crvenih paragrafa

da si ti kriv
ti si pijan
a nikad u vražjem životu ni kap nisam popio
ili samo jednom
ali ni to nije sigurno
ne sećam se
pričali su mi
a ovima lepo
piše u paragrafima
da je tako
i onda su
oni u pravu
bicikl možeš da baciš u smeće
jer ovi
imaju papír
i možeš ga jebat’
jer
jer si bio tako glup
da si se vozao putem
onim putem
kojim je prolazio predsednikov auto.

Iz ciklusa Prekopisi:

Janoš Siveri: Pseći-psalmi

 

Mnoštvo uzdržanih zverskih ljudi

svako jutro odlazi na pijacu

zvecka novčićima u novčanicima

ispitivajućim očima gleda kad

neko

plaća papirnim novčanicama.

Lajući na uzici živi

u stručnim knjigama opevano

društvo.

Kad bih te opet video među njima
još jednom isto onako
i isto tamo
ispred crkve
na autobuskoj stanici.

Dok se upravo odmaraš
odjednom vetar hukne.

Gospode mili dozvoli da urliču
nesrećnici
koji sitnišem plaćaju
poslednju kutiju cigareta.

Drhtećeg psa svojeg
makar pošalji među nas
da u ovom mraku
vidi i drhti umesto nas.

Kao samopopis robe
svaki dan
iznova brojim nožne prste
jer se i zemlja odmakla tako
daleko
od naših srca
kao raj.

Tvoje telo čuva toplinu
onih par papirića
na kojima sam neizgovorene
reči upleo u rečenice.

I leti i zimi prožima me
uspomena na vetar.

Zašto si stvorio verne sluge
reci
zašto je trebalo uprljati
spomen na davno mrtve sluge.

Pse na lancima
šetaju po glavnom trgu.
Oslobodi ih
neka budu lisice
u vrevi pijace
gde je i kokoške
lakše ukrasti nego za pare kupiti.

Dovrši svoje delo
neka sve bude pustinja!

Prevela Erna Zedi