Bennrekedt a rohamosan hűlő tűz, a gát szakad, a hószitálás légies lángokkal ég. Hideg van, éjjel, nyár, a láthatáron átvonult a forróság, a HÉV az alkonyaton átrobog. Felszakadt a seb. Az elmére, a felsővezetékre rémülettel zuhan néhány hópehely, mint felhorzsolt khiméra vére. És szikrát szór a dróton, mert a káoszistenek sorsa megpecsételtetett. Sisteregve felsikoltanak. Kérlelhetetlenül uniformizál az egyenáram. Sok vers végzi így.
