tiszatáj | 2016. december 13.

The Twilight Children

A kortárs amerikai képregény legnagyobb alakjai közül három állt össze, hogy elkészítsen egy egészen sajátos sci-fi-drámát. Gilbert Hernandez író, Darwyn Cooke rajzoló és Dave Stewart színező The Twilight Children című négyrészes minisorozat egy kispolgári hétköznapokba és sorsokba ágyazott Homályzóna-jellegű fantazmagóriát kínál különös, megmagyarázhatatlan eseményekkel és egészen varázslatos hangulattal… – RUSZNYÁK CSABA ÍRÁSA

A kortárs amerikai képregény legnagyobb alakjai közül három állt össze, hogy elkészítsen egy egészen sajátos sci-fi-drámát. Gilbert Hernandez író (Love and Rockets), a nemrégiben rákban tragikusan elhunyt Darwyn Cooke rajzoló (New Frontier, Parker) és Dave Stewart színező (Hellboy) The Twilight Children című négyrészes minisorozata egy kispolgári hétköznapokba és sorsokba ágyazott Homályzóna-jellegű fantazmagóriát kínál különös, megmagyarázhatatlan eseményekkel, rejtélyes idegenekkel, ismeretlen eredetű, világító gömbökkel, eltűnt és megvakult emberekkel és egészen varázslatos hangulattal.

Egy kis halászfaluban időről-időre furcsa, fényes gömbök bukkannak fel, majd tűnnek nyomtalanul. Senkinek fogalma sincs, mik azok, honnan jönnek, és mi a céljuk, már ha van olyanjuk egyáltalán. Egy új gömb felbukkanásakor egy tudós és két kormányügynök is érkezik a városkába, három kisgyerek pedig megvakul, amikor egyikük hozzáér a rejtélyes objektumhoz. Ezzel egy időben látszólag a semmiből feltűnik a tengerparton egy gyönyörű, meztelen, fehérhajú fiatal lány is, aki egyetlen szót sem szól, viszont nagy örömmel játszik a megvakult gyerekekkel, és talán kommunikál is velük valahogy. Valami készül, de senki sem tudja, micsoda.

A The Twilight Children számos nagy kérdést vet fel, egymás után sorjáznak benne a rejtélyek, de aki egyenes válaszokat vár, az csalódni fog. A független képregényeiről elhíresült Hernandez ritkán nyúl egyértelműen zsánerekhez, történetei egyszerű emberekről, hétköznapi életekről és sorsokról szólnak, mint a testvéreivel (Jamie és Mario) közösen írt és rajzolt, 1982-ben elstartolt, mára legendás szériája, a Love and Rockets, egy fiktív mexikói kisváros, Paloma és Los Angeles lakóinak krónikája. Gilbert Paloma-történetei azonban gyakran tartalmaznak mágikus realista elemeket, és innen már csak egy lépés a The Twilight Children: ennek műfajisága sokkal erősebb ugyan, de a sci-fi-máz alatt ugyanúgy a szereplők döntéseiről, konfliktusairól, érzéseiről szól.

A lényeg tehát nem a ragyogó gömbök rejtélye, hanem a helyiek arra adott reakciója. Hernandez a természetfeletti jelenségtől függetlenül is rengeteg félelmet, kétségbeesést, bizonytalanságot és tragédiát lop a történetbe, de ugyanúgy életörömöt, szeretetvágyat, vidámságot és boldogságot is. Az egyes karakterek a négy rész során hol hangsúlyosabbak, hol a többiek javára háttérbe szorulnak (nem is lehetne egy konkrét főszereplőt megnevezni – talán a fiatal tudós áll hozzá a legközelebb), mindig annak megfelelően, hogy az aktuális események kinek a múltjával, problémáival, reményeivel rezonálnak a leginkább. A kispolgári dráma és a sci-fi így kéz a kézben jár, kiegészíti és erősíti egymást, és ezért tud annak ellenére is felemelő katarzisba kifutni, hogy igazán egyértelmű magyarázatot sosem kapunk a jelenségekre.

A mágiához nagyban hozzájárul a képi világ is. Cooke az amerikai képregény egyik legnagyobb zsenije volt, kedvesen rajzfilmszerű, de ha kell, nagyon is komoly, légiesen könnyed, mesteri vonalainak nincs párja a szakmában, képeinek lendülete és kifejező ereje abszolút. Hernandeztől nyersebb, durvább vizualitást szoktunk meg, de kettőse Cooke-kal pont a kontraszt miatt működik olyan jól: a rajzok kiteljesítik, megkoronázzák a The Twilight Children varázslatosságát, az életet ünneplik, az ismeretlent üdvözlik, kozmikus titkokat suttognak gyengéden a füledbe. Kétségkívül ez az év egyik legkülönlegesebb képregénye.

Rusznyák Csaba

twilightch01 twilightch02 twilightch03 twilightch04 twilightch05 twilightch06