Terítéken: Jókai, citrom

AD NOTAM JÓKAI

Hogyan kerül egy asztalra Jókai, a véres steak és a cupcake-nyelvezet, illetve hogyan jönnek létre instant szövegvilágok? A FISZ prózaünnepén kortárs írók improvizáltak Jókai soraira, a jó kondícióban lévő érdeklődők pedig egy izgalmas irodalmi sétán bejárhatták a Jókaihoz köthető pesti helyszíneket is.

A Magyar Írószövetség döntésének értelmében 2018-ban ünnepeljük először a Magyar Széppróza Napját, melynek kijelölt időpontja Jókai Mór születésének napjához köthető. Kárpát-medence-szerte zajlanak irodalmi rendezvények, melyek valamilyen módon kapcsolódni kívánnak  a Jókai-életműhöz, de legalábbis a próza műneméhez.

A Fiatal Írók Szövetsége a budapesti Ad notam Jókai nevű programsorozatát február 15-én indította egy városnéző sétával, melynek célja a Jókai által is bejárt terek megismerése volt, olyan tartalmakkal kiegészítve, melyek hatással lehetnek Jókai-kép(zet)ünkre.  Hansági Ágnes vezetésével elbarangoltunk az író több lakhelyére, az ideiglenes Magyar Képviselőházhoz, Gyulai Pál egykori lakásához. Eközben szó esett azokról a korabeli kulturális és térbeli paraméterekről, melyek meghatározták egy otthon kiválasztását. Az íróhoz köthető különböző visszaemlékezések felolvasása hozzájárult ahhoz, hogy belesétáljuk magunkat a 19. század második felébe, valamint ahhoz, hogy a művészben felismerjük az embert magát, mindennapi problémáival, ítéleteivel együtt.

Az új Lumen Kávézóban a kortárs magyar irodalomban érzékelhető tendenciákról folyt vita Zelei Dávid moderálásával. A beszélgetést elindító kérdést, miszerint nemzetközi viszonylatban a kortárs magyar irodalom inkább próza- vagy líracentrikus, problematikusnak találták a válaszadók. Neszlár Sándor kiemelte, hogy egyrészt megvizsgálhatjuk a könyvpiacot és a megjelent kötetek példányszámát, de a kérdés megválaszolásával nem sokat teszünk hozzá az irodalomhoz. Vásári Melinda szerint az irodalmi élet különböző szegmenseit figyelembe véve más válaszokhoz juthatunk: a lefordítandó kötetek esetében talán a prózai művek vannak túlsúlyban, de az ELTE egyik kutatócsoportja lírával foglalkozik. Tehát nem mindegy, hogy a könyvpiac, az akadémiai tendenciák, a fiatal szerzők által művelt műfajok, vagy éppen a fordítások tükrében közelítünk a témához.

Meta-szintre helyeződött a beszélgetés, amikor a kérdező a Magyar Próza Napja megválasztása körüli vitára hivatkozva két prózapoétikai hagyományt különített el Jókai Mór és Esterházy Péter írásművészete alapján, nevezetesen egy realista és egy szövegcentrikus prózanyelvi szálat. Ennek apropóján a kortárs magyar irodalomban megfigyelhető újrealizmusra, illetve a prózapoétikai trendekre irányította a figyelmet. Mészáros Sándor konkrét példákkal rámutatott  a többféle hagyomány együttes jelenlétére, valamint kiemelte, hogy az irodalmat alakító konzervatív és innovatív szempontok is egyszerre jelentkezhetnek egy-egy beszédmódban. Vásári viszont kibontakozni lát egy olyan irányzatot, amelyben a referencialitás valóságvonatkozása kerül előtérbe. A vita átbillent írósztárjaink utánpótlásának kérdésére, majd a magyar irodalmat meghatározó, „citromba-harapottság állapotára” és ennek kontextualizálására.

Mivel a FISZ idén ünnepli fennállásának 20. évfordulóját, a közelmúltban megjelent, három kultikusnak nevezhető FISZ-kötet került a kritikusok boncasztalára. A kérdezettek – Hermann Veronika, Smid Róbert és Szekeres Nikoletta – egyetértettek abban, hogy Farkas Balázs Nyolcasok című kötete poétikai szempontból markánsan elválik a másik két kötettől. A meghívottak az első olvasáshoz kötődő „aha-élményükről” beszéltek, és a közben megélt autisztikus nézőpont egyediségéről. Szerényi Szabolcs Éhség című kötetének szentenciózus nyelve olykor a szöveg kárára válik, máskor hozzásegít a sajátos elbeszélésmód megteremtéséhez. Míg Szerényi esetében inkább az válik problematikussá, hogy milyen lehetőségei vannak az embernek, Makai Máté: Koriolán dala című kötetében esetenként  az irodalom gyakorlatba épülő lehetőségei is fókuszba kerülnek. Úgy tűnt, hogy a kritikusok megbékéltek Smid Róbert plasztikus metaforáival, melyben a szövegek stílusát gasztronómiai képekkel szemléltette: Farkas-féle sajt, Szerényi véres steakje, és Makai cupcake-nyelvezete.

Mindeközben négy szerző imprózott egy-egy kihúzott Jókai mondatra, megadott műfajra. Farkas Balázsnak, Kalapos Éva Veronikának, Komor Zoltánnak és Márton Lászlónak mindössze egy óra állt rendelkezésére a feladat teljesítésére.

A második napon a Prózamustra kereténben a FISZ prózaíróival ismerkedtünk. Az esemény alatt a legfrissebb, elsőkötetes FISZ-es prózaírók mutatkoztak be a közönségnek. Talán a legnagyobb érdeklődést kiváltó programpont az improvizációs prózajáték volt, melyben minden résztvevő saját, választott Jókai-idézetével befolyásolhatta a játék alakulását. Az Itt és Most Társulat színészeinek invenciózus megoldásainak és a Jókai-mondatok inspiratív erejének egyszerre lehettek szem- és fültanúi a résztvevők.

Az Ad notam Jókai az NKA, a Magyar Széppróza Napja, az EMMI és az Magyar Írószövetség támogatásával valósult meg.

Makkai T. Csilla

Fotó: Makkai Csilla