tiszatáj | 2022. január 11.

Törzsasztal Műhely

Teremtő emlékezet

ORAVECZ IMRE: A RÖG GYERMEKEI TRILÓGIA

OLÁHNÉ KISPÁL ANITA KRITIKÁJA
A rög terméketlen: meg kell munkálni, végül a sorson múlik, fejlődik-e benne a termény. Eldönthetetlen, hogy az isteni szándék, a történelem vagy a családi közösség a nagyobb rendező erő Oravecz Imre A rög gyermekei című regénytrilógiájában (Ondrok gödre 2007, Kaliforniai fürj 2012, Ókontri 2018). „A szajlaiak, a régesrégiek, a régiek és az újabbak is földművelők voltak. A völgy, amelyben a falu minduntalan feltámadt halottaiból, kedvező adottságokkal rendelkezik ugyan, de csak az ott lakozást illetően. A földművelés szempontjából hátrányos.” (Ondrok gödre, 9.) …

Forrás: Végh László/Magyar Hang

A trilógia cselekménye 1875-ben kezdődik Szajlán, az Ondrok gödrében, Árvai Istvánnal, aki mindent a szerzésnek rendel alá. Apja még telkes jobbágy volt, a felszabadítás után kapott földet a család, innen a kényszer a szerzett javak átörökítésére. Modernizál, gürcöl és könyörtelenül dolgoztatja sajátjait, mégis elbukik. Ebbe bukik bele. A gőzcséplő berobbanása után végképp elveszti hitét abban, hogy a munka gyümölcse beérik, gyermekei egyre növekvő száma elriasztja, nem termel többé piacra. Lobbanékony természetével István még a fiát is elidegeníti maga mellől. Az ifjabb István másik faluból vesz magának feleséget, Madár Annát. Az Ondrok gödre egyik hangsúlyos szála ennek a szerelemnek a kibontakozása. A fiatalok, miután nem kapják meg idő előtt a jussukat, amerikázásra adják a fejüket két kisgyermekkel. István már nem csak paraszt, Nádasdon is beállt lemezgyári munkásnak, hogy megkeresse a hajójegyre a pénzt.

Az ifjabb Árvai család a Kaliforniai fürjben a kivándorlás után is tartja a paraszti élet szokásait hasonlóan a frissen emigrált magyarokhoz. Még az amerikai gyárban is rendszeres szalonnasütést rendeznek a birminghami magyar negyed munkásai, szüreti felvonulást is tartanak, amik egyszerre szomorú és örömteli epizódok. Istvánék gyermekeinek magyar-amerikai identitásválságában végül az amerikai kerekedik felül, meghiúsítva a hazatérést. A második részben már a kitartó munka mellett is folyamatos a lelki keserűség előtérbe kerülése az egyre jómódúbb környezetben is. Házat tudnak venni, háztartási gépek könnyítik mindennapjaikat, mégsem boldogabbak. Árvaiék letelepszenek ugyan Kaliforniában, a Wheeler-kanyonban, de ez hamis vigasz. Szajla elveszik számukra.

Az amerikai farmer-munkás létet István fia, Steve szakítja meg azzal, hogy a gazdasági válság hatására az Ókontriba (óhazába) megy. Az apa-fiú ellentét ismétlése végzetszerűnek, de kevésbé életszerű fordulatnak is tűnhet. Steve megpróbál beilleszkedni, gyarapodni Szajlán. Kísérletet tesz az amerikai élet importjára, piacra termelésre, modernizálásra, nagyapja kezdeti törekvéseihez tudattalanul visszakanyarodva. Amerikai gondolkodása azonban nem fér meg a magyar szokásjogokkal, Szajlán nincs nyugati demokrácia. Napról napra törik bele a magyar viszonyokba. Kezdetben még eredményes, a jobb élet megvalósításának reményét azonban elviszi a háború és a kommunizmus, bár arra is gondolhatunk, pusztán a sorsát teljesíti be.

Annak ellenére, hogy az Egy családregény végéhez képest a trilógia elbeszélésmódja a posztmoderntől eltérő prózatechnikákkal építkezik, A rög gyermekei tartalmában mégis hasonul Nádas Péter szövegéhez. Az Árvai-család öröksége nem tud áthagyományozódni apáról fiúra a trilógia egyik részében sem. Végül emigrál Steve is ′57-ben. A befejezés nyitott, nem tudjuk meg, megérkezik-e a család az új hazába. Ilyen értelemben itt is a családtörténet megszakadásáról van szó.

A szülőfalunak, Szajlának az irodalommá írása Oravecz korábbi köteteiben is megjelent lírai formában, például Héj (1972), Halászóember (1998). A rög gyermekeivel Szajla az író életművének központi témájává vált. Az Árvai család, az egykori paraszti közösség egy szeletének reprezentációja mellett, Oravecz a saját (élet)történetét is írja. A családi emlékezeten keresztül mutatja meg a kollektív emlékezet egy részét, mintha az lett volna a történelem teljessége. Az elbeszélés tárgyát ugyanakkor el is távolítja magától a szerző, E/3. személyben narrál aprólékos és hétköznapi részletességgel, ezzel felülemelkedik saját történetén, de még a választott családén is. A tárgy eltávolítása közvetlenebb hozzáférést adhat az olvasó számára a jelentéshez. Az elbeszélő mindentudásának illúziója csak a harmadik kötetben repedezik meg, ahol több ponton késztetést érezhetünk, hogy pontosítsuk a regényt saját háborús vagy a kommunista időkből fennmaradt családi történeteinkkel.

Oravecz szereplőit a hitükkel, fakuló hiedelmeikkel, hagyományaikkal, történelmükkel együtt mutatja be a mozgó világban. A technikai újításokért a férfiak például rendre vágyakoznak, és be is szerzik a gépeket. Az első bicikli vagy motor kipróbálásának felemelő derűje, izgalma az olvasóra is át tud ragadni. „Leszurkolta az árát, és mellé lépett. Még egyszer ellenőrizte a gumikban a levegőnyomást, aztán fogta a kormányt, legurította a gépet az állványról – az magától felcsapódott, hátul be se kellett akasztani –, és vitte is kifelé az utcára. Két kézzel, szinte görcsösen markolta, mintha attól tartana, valaki elveszi tőle, és olyan óvatosan tolta maga mellett, hogy az első kereszteződésben még arra is ügyelt, hogy a járdaszélen ne zakkanjon nagyot.” (Kaliforniai fürj, 144.) Magasba emel a természet szeretete is, ami a lelki válságokat rendre fel tudja oldani. A harmadik könyvben, jóllehet, kevesebb örömet okoz a világ alakulása, ott szürkébb és komorabb valóságot mutat be a szerző.

A regények realizmusai köthetőek az orosz elődök, Turgenyev vagy Tolsztoj prózájához, de Móriczhoz, Illyéshez is. A harmadik kötetben Steve Nagy Lajos Kiskunhalom című kisregényét kapja ajánlott olvasmányként. Kaphatta volna Tömörkény novelláit is. A regények, főleg a harmadik, kalandos, lektűrös elemekkel is építkeznek. Ilyenek például Steve szívügyei az Ókontri első felében. A mágikusság az álmok egy-egy epizódszerű szerepeltetésében jelenik meg, leginkább a második kötetben. Ezek a pontok (más váratlan események mellett) viszont kiugranak az egyébként lassú és úgyszólván eseménytelen cselekményfolyamból. A fürj éneke akkor válik Árvai István fülének is érthetővé, amikor a legnehezebb és a harmadik könyvet is megalapozó döntést hoz, Amerikában marad a család. „Igen, semmi kétség, állapította meg magában, ezt éneklik: tá-ti-tá, tá-ti-tá, így lesz jó, így lesz jó. De hisz ez neki szól, eszmélt rá, ez neki van szánva. Ez biztatás.” (Kaliforniai fürj, 600.)

A harmadik kötet helyenként már a groteszkhez is közelít, mikor a kommunizmus visszásságait igyekszik minél plasztikusabban megjeleníteni. „A tetejébe ráfogták, hogy izgat a rendszer ellen, ellensége a népi demokráciának, és tulajdonképpen amerikai kém. Mindezt nem közölték vele a tanácsházán, azután derült ki, hogy egy este, mikor előrement bezárni a kaput, érte jöttek, és elvitték. Na, gondolta, most az történik vele, mint abban a régi álomban, amiben letartóztatták, és a Szovjetunióba hurcolták. Nem egészen az történt, voltak hasonlóságok, de a különbségek domináltak.” (Ókontri, 410-411.) Az első könyvben István nagyapja megálmodja az 1945 után jövő borzalmakat, előre vetítve a harmadik rész groteszk vonásait. Az álom anyaga, a sorozat korábbi címe, lassan átszűrődött a harmadik rész ábrázolt valóságába.

A trilógia adhatja egy szociografikus parasztregény, egy történelmi, de leginkább egy realista regényfolyam tapasztalatát is. Ennek megfelelően többféle beszédmód is jelen van a szövegekben. Például a munkások nyelve, a magyar-angol kevert nyelv, a parasztság tájnyelve vagy a gépek szereléséhez szükséges szaknyelv.

Steve-et kuláknak nyilvánítják, földjeit elveszi az állam vagy parlagon maradnak, amit a szöveg összeköt azzal, hogy impotenssé válik. „Nem amiatt vagy impotens, hanem amiatt, ami van, amit velünk csinálnak.” (Ókontri, 423.) A rög gyermekei címben rejlő ellentét, az elmúlt időhöz kötött tér (a XIX-XX. századi Szajla) és a közösség (nagycsalád) vesztét is megelőlegezi. Szajla ma már, a szerző saját bevallása szerint is, csak az irodalomban létezik, elnéptelenedett, földjei műveletlenek, rög. Oravecz a földmunka helyett az emlékezetével és nyelvével folytatja a régiek munkáját, lélekben feltámasztva hamvaiból szeretett faluját, Szajlát, az egyetlen még lehetségesnek hitt módon.

Oláhné Kispál Anita

(A cikk szerzője a szegedi Törzsasztal Műhely tagja)