Tandori Dezső: Szalámi végrendeletem

(Hozzá is lehet
szeletelni,
szellemtelni,
szaletli. ÉS
KI-
NEK MI
NEM TETSZIK,
AZT A MA-
GA VÁLTOZATÁBÓL
– VAGY AZ EGÉSZET! –
KIHAGYNI!)

 

Álpetőfi – W. S.

Mi van, mi volt?

Egy kis laknyi.

Mi lesz? Nem tudjuk

belakni!

Mi lesz, nem tud.

Lyuk, belaknyi.

 

(Pótmegjegyzés: „De nem szellenteni!”)

Mert: rettegek, ah!

Hátultam, hárultam,

mint szél. Beleültem.

Kívültem, belültem,

szál szél, elültem.

Szélülök, mint közép.

Szédülök. Ültömképp.

Ah, szélütött, ne…! Még…

  

A lerajzolhatatlan?

Persze, csak képzetes. De: a Töredék Hamletnek máig „nicht überholt” 15-20 darabjának egyikében ez is ott van.

„Elenged, és érintései tűnt nyomaiból még egyszer megteremt: úgy, ahogyan az ő számára megszűnsz.”

  

2. álpetőfi

(Mai lit. divat)

Őt nem érdekli

komolyba,

engem nem

komolytalanba.

  

Egziszt. divatok

Az abszolút kifejezés

nem okvetlen

abszolút-kifejezés.

(Ld. imént:

Na, és akkor…)

Hang: „Ne okvetlenkedj!”

J. A.

Hogy nem muszáj,

ha nem muszáj.

  

Névkör

j. a. j.

  

Jó így, kézzel írni

Csak hátra.

Dőlök fotelomban. Jön ez: összefoglaltam-e? Külsőt nem tartok,  mennyit írtam ezt; miért hívnak mindenhova, miért kell felköszöntések elöl majd kibújnom (75! büntetés); nincsenek fogaim (írtam), nem vállalok semmi gyógyítást (találkozást jelentene; 1000-1200 szerzőt fordítottam, neki ugráltam etc.); nincs járásom, rendes mozgásom; lehessen élve elég.

  

T. D., magam

Nem akarok már semmit.

Kivéve az irodalmi írást.

Csak már semmit se.

Ezzel le fogok

számolni, is:

„Egy, kettő, három…

…20579081 pl. ∞…

… És Cantor”. Nix metamatek!

A vég az, hogy elég a számból.

A Sarkkörökön

Számhúzó

kutyák. Tántorgok.

Számok:

számhúzódozók. Számbolgok.

Cantorgok.

  

Kafka falun

„Falun?

De akkor

hol a szomszéd falu?”

*

Én egyáltalán-irányú

vagyok!

*

Főmedvéméket minden nap

megérintem. Ó!

Óvjuk egymást. Óvnánk.

  

„Élve elég”

Minek az élve(zete)? A kifejezés szemét mód többértelmű, holott annak ott vagyok magam. Nem akarok érintkezni, mert az megvolt. Schwitters a 20. sz. egyik legnagyobbja volt. Bécsben engem a magyar Schwittersnek neveztek. Itt meg azt se nagyon tudják, ki volt ő. Vissza ne üssön rá honi hírem. De leállok; az egész szalámi átnyíródhatna!

(Fáj a csuklóm…)

Kézzel írok.

Egy középcím:

*

Én: igenén.

De nem én.

*

Igen-elmém igenelném?

– Aztán elmén…!!

  

A W. S. hős(nő)szerelmesség egy megfej(t)ése

„Férfi voltam, nőt szerettem

volna. Magam magamat.

Nő nem lettem, hogy szerettem

volna magam magamat.

Elvágyogtam itt meg ott.

MEGVAGYOGATOTT.”

  

Örökbogcipő

(Papucscipő)

Szerelmem fűztem.

Cipőmet fűzném?

Hátha úgy járok,

mint nagy Karinthy,

cipőbefűzésből nem

emelkedett fel,

agyvérzésből így?

Inkább örökbogot!

Papucscipőt!

  

Üzletkötőben

Mindig másról

tárgyalva.

Mindig ugyanazt

tálalva.

*

„…a tárgyalóban

van. Valami ü…?”

  

Kafka (Csuklóm fáj!)

I.

A szomszéd faluba se lehet átérni? Élet hosszán. Igen! Nem!

Bécsbe se, a sarokra lemenni se, a vonat lépcsőjén felkapaszkodni se, a fotelból feltápászkodni se. Csak semmi szépségtápászt, céltápászt, eléréstápászt!

II. Semmi íz nem ízlik (?!)

Ah, de enni muszáj, menni nem. (Biztos?) Szépségtápász meg: IGEN!

Ah, igen? A szépség önmaga üzlete, a jónőség, minden.

Mit (?!) tápásszam szám egy szép tápász láttán? (Hmb.)

 

Ízjelenet a Hajnali háztetőkből

Egy úr Petárnak:

„- Hölgyed Alíz?

Jól stiliz.”

*

Hmb, mbh etc. Secret love. Nyasged! (Ottlik alább nem adja. De ha legalább minden megvolt? Hbm.)

„Kafka”

Ma, pl. Kedd d.e. 10ʰ.

Nekem mostantól 2 hétre lenne szükségem, hogy felkészüljek egy ma kedd d.e. 12ʰ-s programra.

S így is szakadna rólam a víz. Hát nincs 10ʰ, nincs 12ʰ, nincs program. Ha lennem már ennyire muszáj, max. én vagyok.

  

Ottlik-Hamlet-Gábor

Az égtájak osztása

(az én „Minden megvan”-om)

Ha kör, ha négyzet az égtájak összessége, e kerületből felém mutatnak. Már ha nem én mutogatok velük. De bent jobb el, üldögélni. S így nem menni sehova. MEGVAN.

  

Ottlik-kémregény

Finomsággal: az író az angyalok kémje. (O. G.) (Fáj a csuklóm.) Én! Mozogtunk ugyanegy placcon. Űztünk-e ugyanegy foglalkozást? Nem tudhattuk egymásról. Mára ez mind nincs. Tudhatnánk egymásról?

  

Szép Ernő szigetén

„…s többé sohasem
élek”

(Margitsziget)

Hír: Ma reggel újra
megnyílt
a margitszigeti
kilátó-víztorony.

T. D.: És a látvány.
S soha nincs meg.

Végszavam

Gyakran van. („Ottlik! Mi a francnak volt meg minden?”) De így e szót még sose láttam:

„Most én húzok.

Elhúzok.

De előbb még egy

jót PÚZOK!”

(Végszavam: előre van? Hátra van!)

  

Ál-W. S.-Arany-Dante

Fél-erdőig se ju(to)ttunk.

Kiderültünk: csalódtunk.

Kicsalódtunk: derültünk.

Csaló erdőkerülők.

Végin csak kiterülők.

Pont az i-n, mélypont a vég-in!

Szakad a középpont és vég-ín.

Kergülője lagunádnak,

szerelmetes …inádnak:

de kit annyian imádtak!

Induljunk itt Igazándnak.

Ez a szomszéd falu. Soha

nem érünk igazánd-oda.

(A tárgyatlan

minden tárggyal

túl van tárgyal√.)

*

Egzisztencialitás?

Erre mondd, hogy

bármi más!

 

S még Rilke + Sz. E.

(két legnagyobbak)

Csak inkább remélni ők
akarnak (és Luxor).

R. M. R.

*

„Az életet barátom szétszórja
itt az élet…” (Sz. E. szerint)

*

Itt? Hát ott? Ah, mi
az ott? Az az, hogy
OTT BASSZÁK MEG!

 

De hagyjuk

De hagyjuk. Szeretek.

Egyedül: lenni;

és hogy nem történik semmi.

Londonban, Bécsben is

végül úgy éltem. Kivévem

a járkálástm, a lóversenyezéstm.

Most ennyi se kell.

Kivéve verébkémet,

vele élek. Együtt kéne

meghalnunk. De Főmedvémék?!

Na most.

Csak ahogy pluszba

Csak ahogy pluszba visszagondolok, baszod, úgy tudtam németül, nem is, úgy benne voltam, hogy Benedek E. és Arany L. népmeséit fordítottam dajcsra, és Londonban! Könyvnek. Cipeltem írógépet, szótárt; és plusz életrajzfilmeztünk, lógtam, loviztam, basztam a legyet, melóztam, bazmeg, legjobb verseket írtam…

  

(Folytatás; és bef. Böff.)

Mára már a névelőket elfelejtettem, egy buszra, baszod, herót felszállnom, a földszintre a szeméttel lemennem, minden, bazmeg, csak verébkémhez ülök oda, mással sehogy nem is akarok „érintkezni”, na, erről tényleg semmit, és megsimogatom Főmedvéméket, posztó, fa, fotó, kő, és dumálok verébkémnek.

  

fore√er

Holton rólam ne szóljanak,

jó-rossz nem hozza hasznomat.

De jaj, az örökre-válás:

az is (cifra) stilizálás.

Hagyom inkább másokra,

ezt is – a sírásókra.

*

(Akarok még csinálni bármit is? Semmit is! (Se.) Egy levelet, egy telefont, egy széket arrébb rakni, kimenni.)

Méltó befejezésül

mottó, egy régi vákuum-haikum*

(ld. Hamlet)

Két sírásó a síron túl:

A: – Rábasztunk, bazmeg.

B: – Baszod, rá se bassz, bazmeg!

A: – Baszhassuk, bazmeg.

*(Nyolcvanas-kilencvenes évek, ez)

  

Ikszedik álpetőfi

(Egy jóbarátnak)

Prosztatanagyobbodást

csak odáig,

míg nem tiltja

pisálásid.

*

Ha bármit tennem kell,

ha semmit nem lehet,

ne járna semmivel,

némán üvölthetek.

  

A fontosabb felé

(Brrr!)

Bár ezt írtam szellemesen a proszt.-ra, hogy: „Hiába, hogy felállítsa, ha pisálást leállítsa”, találtam lényegesebbet, bár iszonyú nehezet. Mert…

Ha belegondolunk, társas (jópajtások, feleség) 25-35-45 ezer és magamban játszott 18 ezer parti után életem utolsó játékát, a franciakaszinós 3 medvés-és-madárligás tornáit is abbahagytam (nyomna sok 100, ezer újabb meccs, és az 1000-nyi oldal könyvelés); ha kibírhatatlan, mikor semmi teendőm, de bármi feladat is bírhatatlan etc., akkor:

HOL TARTOK?

Az abszolút-semmiben

x: -Assesemmi!

y (legyint): – Á! Lminden

(Álminden)

*

Hol tartok (folyt.)? Ott már nem, ahol utolsó egyetemi éveimben: napi 2 tornát játszottam (magam); 15-20 oldal prózát írtam; az utcára kimenni se bírtam. Nem. Eltelt 50 év. Az abszolút-semmiben tartok, de ott se, mert x és y is én vagyok. Nem tartok sehol és semmiben, a semmiben se.

 

CSAK ÚGY

„Mert má’”

Letörik a kezem, ezt mind kézzel írtam, sérvem ki ne bontakozzék, meg 60 év gépírás volt elég. Adalék: más is van. Igyekszek gyorsan beereszteni magam a lakásba, másképp beeresztek. (Működök ám műtét után. De meddig? Csak csuklóm fáj fixen. Fixem csuklik.)

  

Meg még; állat, én

Emlékszünk erre a kis versemre? („Talált tárgy”)

A kevesebb-mint-ugyanaz

holnyi helyet se kér egészen;

semelyikfelől oldalaz

maga s más egyenesszögében.

Valahol most megelemzem, mottóba teszem. (Kötetben.) De itt 2 dolgot: ebben, ami fontosom, tehát, azóta se ért be, kontrázott etc. senki. Na ja, hallom. De a vers címe: Vízjel W. S.-nak. Én előre letettem fejem, állat, én.

És úgy is maradt

Innen legalább kihúztam, valamit, és úgy is maradt. De benn van a bagyjanak és a hékén? Benn van.

  

Olyan hősök árnyékában,

mint: Utrillo,

Morris Graves,

Nicolas de Staël,

Seurat, Schiele,

Feininger, Klee,

Kurt Schwitters

s még pár lelkem-festője, igen: tényleg egy szar lennék, ha nem merném kimondani (ha már ez az egzisztencialitásom): Bagyjanak hékén! Ott basszák meg, hagyjanak békén!

De akkor jön az állkapocsgyulladás, a SOKízületi, a ták, a rák, a quaque.

  

(Folyt.)

A szívemre kell vigyázni. Kieshet alólam a lábam az úttest közepén. Mert jaj és jaj, én magam nem hagyhatom békén magamat, legművészetekkel se bagyhatom magam hékén (pláne nem! de mikor pedig!) és ebből már tényleg sosem lesz elég? És jaj és jaj, ha az lesz. Sz. E., Ernő úr, hogy vót az a …?!

  

Mert mégis csak…

…a körvonalait (s bár négyszögesítve) tudó szalámi önkifejezésnek van értelme.

Nem volt értelme,

és

nem lesz meg értelme,

de vanni csak ennek

VAN ÉRTELME.

(Bár vonz), taszít minden közlés, de:

„Nem az, hogy egészen másféle voltam, mint az itt-megszokott. Egészen másféle voltam, mint az itt-megszokott-egészen-másféle-mint-az itt-megszokott” És még (ld. Paul Klee búcsúszava) így is túl itt, túl megszokott, túl egészen, túl másféle; és ami kimaradt.

AZ.

  

És nem, és mégsem

(Most az alábbiak az emberség?)

Egészen máshonnét kell néznem. Mert: „És ha a villamos megaprított volna? Ha megvakulok? Ha így kellene húznom valahogy? Bírnom? Se album festők, se filmek, se kimenni a konyhába, az utcára? Bármi?” Hogy lenne ez? Én gyenge lennék hozzá. Nem szólhatnék hát egy szót se így. De nem épp ezt mondom? Csak sérülten szabad némának lenni, vagy szólni?

Megjelent a Tiszatáj 2013. októberi számában