Tandori Dezső: Élni v. halni (Pontospoetry)
Tóth Ákos Tandori Dezső Élni v. halni (Pontospoetry) című versét ajánlja. Ákos ezt írja Tandori verséről: „Hazabeszélek. Több mint egy éve Tandori utolsó heteinek költői világában élek, […] de semmi sem tett olyan komplex hatást rám, mint Tandori posztumusz szövegei. A vers a Tiszatáj 2019 áprilisi számában jelent meg.
| Megkértük a Tiszatáj munkatársait, hogy a magyar költészet napjára ajánljanak olvasóinknak egy-egy olyan verset a nyomtatott Tiszatájból, mely az előző költészet napja óta jelent meg lapunkban.
Tóth Ákos Tandori Dezső Élni v. halni (Pontospoetry) című versét ajánlja. Ákos ezt írja Tandori verséről: „Hazabeszélek. Több mint egy éve Tandori utolsó heteinek költői világában élek, a Felplusztulás – leplusztulás című kötetet szerkesztve a hagyaték ránk maradt, vonatkozó anyagaiból. Természetesen ebben az időszakban is olvastam más szerzőktől származó, igen értékes darabokat a Tiszatáj kínálatából, de semmi sem tett olyan komplex hatást rám, mint Tandori posztumusz szövegei. „A halál előszobájában élek” – írta le évekkel korábban egy versében, s a Pontospoetry lírája valóban a bajaival, maradék örömeivel, múltjával és alig-jelenével magára záruló élet szintaxisát rögzíti. A versek meglehetősen szűkös terében (kis témaválasztékában) viszont, érzésem szerint művészi összegzés történik: a leírt szavak az utolsó evilági tettekké, s ettől ritka súlyú, felejthetetlen kijelentésekké válnak.” A vers a Tiszatáj 2019. áprilisi számában jelent meg. |
Meg kéne halnom (halni), ezt is csak kb. tudom, részletes
elképzeléseim a halálhoz vezető utamról (útról) sincsenek,
részletes pedig. Szóló esetektől eltekintve milyen is lenne.
Ez így nem élet, mondhatom joggal az életemről, holott ez
élet, ez az életem éppen. Különféle bajok, betegségtünetek
hozzák e kijelentésem (gondolatom) alapozódását; meghalni?
de ezert? v. ezért? nem; plusz meghalva a megléti létemnek
ízetlen és (ha nem is) érezhetően nem kívánt állapota lenne.
(Tehát: meghalni nem „elszunnyadni-semmi-több”).
Meghalni köztudottan a vezető út, az állapot (aztán), lazák
a kifejező eszközök („fogalmak”), s mégis mondom: „meg
kéne halnom”. Hogyan helytálló ez? S mihez képest van itt
helyesség? Bajaim, persze, kellemetlenek, joggal „tiltakozom”,
avagy azt se, azt éppen nem. Semmilyen nemköztest nem
gondolok: erre (mire), most jön máris, ez is jön, mire,
ilyenek jönnek, jobb, ha ezt mondom csak, inkább nem szóltam.
