Budapesttel szemben
Számot vetek. Sivatagot aratok és babért, halott múlt és élő jövő között összecuccoló, valami más térben, joghézagban tetten ért, kulcs nélkül lapító, jelenlét ivó költözködő (latinul migráns) én itt és most megállok. Betűt vetek. Mit aratok? Hát könnyeket aztán nem, ugyan, köszönöm! Csodalámpásként dörzsölöm szememet, mert belerepült ez a város. Nem otthonom. De csodás volt régen. Porszem volt a létben. Hibaszázalék. És mégis: verseimet felfényezte lakhatásom lakk-hatása, hát bűvös életemnek első összegzését küldöm csatolt exceltáblázatban.
Péntek
Három galamb csipegeti a hányást a járda közepén. Ész és ösztön együtt társasoznak. Ilyenkor jó megnyitni a szemet. Mint a bonckés, látni a feltámadást.
