Hódolásra várva
Kik gyülekeznek a legfelső városkapu
előtt? Kezükbe miért vették arany és
ezüst művekkel mintázott botjukat?
A kisbírók mit dobolnak országszerte?
Hogy ízlésdiktatúrája miatt elcsatolják
tőlünk a Nyugatot? Hogy majdani
temetőnk bejáratának oromdíszeit,
az egy-két oroszlán közrefogta oszlopot
porba döntötték jóelőre, és a sírkövekről
kivésték a Hádés-járó dalnokok nevét?
egyébként pedig köpnek Weöres
homokba írott lábnyomába? Rendeletet
hoztak a bársonypárnák beszerzésére,
s hogy fényezzük házunk vaskulcsát
szorgosan mi is, ahogyan ők a Város
aranykulcsával teszik. Hogy földig
hajolva, mivel a barbárt elbűvöli
a ceremónia, nyújtsuk át majd a limesek
felől törpe lovon érkezőknek. Már készen
áll a sötétkék barlang, a bor palackozva.
Ez mégiscsak megoldás lesz, ígérik.
Miért álmodom, hogy legjobb barátomnak
a Börzsönyben titkos hétvégi háza van
élményfürdővel és kisebb vízduzzasztóval
fölszerelve? Asztalosműhely, forgácsoló-
pad és veteményeskert. S a vendéglátás
végén az általa fölbérelt kidobóember
pénzt követel minden meghívottól.
Elég egy kellemetlen telefonbeszélgetés
az előző este, vagy a hónapok óta
érzékeny foggyökér hirtelen gyulladása,
égő szájpadlás és nyelési nehézségek,
amikor senki sem hallja, az álom kristály-
tiszta nyelvén kimondom elképesztő
vádjaimat azok ellen, akiket szeretek.
Hajnalban, félig ébren, önvédelemből,
mentegetem ugyan még őket, hogy ilyen
világban élünk, és mindenkinek van
sötét oldala, neheztelésem mégsem múlik
nyomtalan. Be kéne érnem annyival, hogy
ostoba álom volt, de gyanakodni fogok
még hetekig, ha anyagi nehézségeit
ecseteli …és a titkos hétvégi ház a víz-
duzzasztóval? Hagyjam, hogy kihűljön
szívem? Vagy szedjek altatót? Aludjak,
mint a tuskó, ahogyan annyian?
Megjelent a Tiszatáj 2012/7. számában
Fotó: Csigó László