Tiszatájonline | 2013. március 12.

Szövegutcákon. Téli séták A Fűtővel

BESZÁMOLÓ A HAJNÓCZY PÉTER HAGYATÉKGONDOZÓ MŰHELY KONFERENCIÁJÁRÓL
A Szegedi Tudományegyetem Modern Magyar Irodalmi Tanszékén működő műhely idei előadássorozata két fő témára koncentrált: délelőtt a Hagyatékgondozó Műhely mentorainak felszólásait hallgathattuk meg, míg a délutáni szekció a műhelytagok előadásairól szólt a Grand Caféban […]

BESZÁMOLÓ A HAJNÓCZY PÉTER HAGYATÉKGONDOZÓ MŰHELY KONFERENCIÁJÁRÓL

Szövegutcákon. Téli séták A Fűtővel címmel került megrendezésre a szegedi Hajnóczy-műhely éves konferenciája a Grand Caféban. A Szegedi Tudományegyetem Modern Magyar Irodalmi Tanszékén működő műhely idei előadássorozata két fő témára koncentrált: délelőtt a Hagyatékgondozó Műhely mentorainak felszólásait hallgathattuk meg, míg a délutáni szekció a műhelytagok előadásairól szólt. A konferencia Hajnóczy Péter ’75-ben megjelent A fűtő című kötetének elbeszélései köré épült, ezen belül is különös hangsúlyt fektetve az azonos címmel először a Mozgó Világban megjelent novellára. A Hajnóczy-műhely állandó mester-mentorain kívül – Reményi József Tamás, Jánossy Lajos, Szkárosi Endre és Németh Gábor – az idén különleges vendégelőadóval bővült a névsor Márton László író személyében. A műhelytagok közül Nagy Tamás, Cserjés Katalin, Szöllősy Barnabás és Hoványi Márton mutatták be új kutatási eredményeiket. A konferencia előadásai főleg a kötet és a novella inter- és hipertextuális megközelítéseivel foglalkoztak; ezenkívül hallhattunk filológiai szempontú, nyelvészeti és szerkezeti megközelítésű, valamint recepciótörténeti értelmezéseket is. Aki nem tudott részt venni ezen a derűs hangulatú, erős szakmaiságú konferencián, az elolvashatja majd a nap előadásaiból készülő, s a nem túl távoli jövőben megjelenő kötetet.

Nagy Fruzsina

„A (Nagy Fruzsina kutatásai nyomán) emlékezet és keletkezés tereinek nevezett,  meghitt, titkait még egyre tartogató, őrző térformaként érzékelt hagyatéki lapok, füzetek s az őket magukba foglaló dobozok zártságában Fűtő-nyomok lapulnak. Nem kevés, ha nem is rengeteg, de kéznyom módjára jelölik, pecsételik a kockás és csíkos, hártya-, selyem-gépíró vagy spirálfüzet-lapokat, naptárokat, újságkivágásokat.

(…)

Hajnóczy Péter kéz- és gépiratainak gondozása különös látószöget biztosít a már ismert szövegekhez. A kéznyomok, nehezen olvasható feljegyzések, beszúrások, egy zaklatott, meg-megszakadó gondolkodás- és munkafolyamat lenyomatai nem mindig képeznek közvetlen átjárást a befejezett, publikált művekhez. Hagyatékgondozó munkánk: a betűzgetés, kibetűzés, átírás, másolás, jegyzetelés gazdag tapasztalatokat hordoz (legalább négyféle, merőben eltérő írásképpel találkoztunk; megismerve e duktusokat, lassan a kedélyváltozások, koncentrációs állapotok is leszűrhetők lettek: megrendítő közelség egy rég halott emberhez). E tapasztalat egyik eleme maga a látványegyüttes, a füzetlapok kalligráfiája, vizualitása. A szenvedélyes, olykor agresszív írásképet grafikai jelek, türelmetlen, alakjukban ismétlődő, variálódó ábrák szakítják meg. Hajnóczy vonalaz, színez, szakaszokat, kockákat, geometrikus gólemeket rajzol a sorok közé, ezáltal beékeléseket, bemélyítéseket, pszichogramokat, gondolati térképeket hozva létre. Ősképek, gólemek bálványmozgása…”

                                                                                                                            (cs.k.)

[nggallery id=126]