tiszatáj | 2013. augusztus 29.

Szimpatikusnak tartalak, írok rólad egy komoly verset

A 25. JAK-tábor első napját a legtalálóbban a happeningdömping írja le. Kemény István líraszemináriumán kezdtünk, ahol első körben bemutatkoztak a jelenlévők a hagyományos módon, majd néhány versük felolvasásával is. A ráhangolódás után Gaborják Ádám megnyitó beszédében arról beszélt, hogy a tematika fő vonulata nem véletlenül a kultúrpolitika lett […]

1. NAP – Szigliget, 2013. 08. 27.

A 25. JAK-tábor első napját a legtalálóbban a happeningdömping írja le. Kemény István líraszemináriumán kezdtünk, ahol első körben bemutatkoztak a jelenlévők a hagyományos módon, majd néhány versük felolvasásával is. A ráhangolódás után Gaborják Ádám megnyitó beszédében arról beszélt, hogy a tematika fő vonulata nem véletlenül a kultúrpolitika lett, hiszen ismét nagyban meghatározza a kulturális élet mindennapjait az aktuálpolitika, annak hangsúlyosan előíró, és nem leíró attitűdje. A kialakult helyzet kapcsán összefogásra és aktivitásra buzdított. Az est további részét három fontos előadás és beszélgetés határozta meg, amelyek egyeztek happening jellegükben: a Hímzőkör, a Tárna Csoport és a Re:verse sorozat észt vendégköltői mutatkoztak be. A Hímzökőr – Baki Júlia, Sós Dóra, Tóth Kinga és Szabó Imola Julianna közös projektje – a sorozat Házibuli c. előadásával érkeztek, amelynek során a résztvevők felváltva olvasták egymáshoz kapcsolódó, egymásra rezonáló szövegeiket. Ahogy az ezután következő, Czinki Ferenc moderálta beszélgetés közben Sós Dóra is megfogalmazta, számára ez paradigmaváltás értékű projekt, hiszen nem egy szimpla felolvasást akartak elhozni, a programba igyekeztek a társművészeteket is – zene, film – bevonni és újragondolni a hagyományos felolvasást. A szövegek nemcsak egy gondolatmenetbe illeszkednek, de azáltal, hogy próbálják egymás történetét folytatni, a szöveg ritmusát is figyelembe kell venni és tartani. Ez a Hímzőkörön kívüli szövegeik írásakor is inspirálja őket, sőt a projekten keresztül létrehoztak egy olyan kritikusi kört egymás között, amelyben őszinték – és ha kell, kegyetlenek – egymás szövegeivel szemben. Czinki Ferenc felvetette egy kötet lehetőségét is, mivel egyelőre csak a nyolckezes szövegek publikációjára került sor, viszont érdekes lenne egy, a társművészeteket is bevonó komplex médium, amely visszaadhatná az estek hangulatát. Tóth Kinga a Tárna Csoport tagjaként a következő programban is megjelent, amely során – hiába a tágas, világos helyszín – a néző-hallgató a multimedialitás segítségével nagyon is átérezhette a szövegekben megjelenő bányászvilágot. Az ő, Normal Gergely és Szávai Attila közös projektje zajzenét, felolvasást és képzőművészetet is magába olvaszt, és itt is – a tematika szem előtt tartásával – az egymásra hangolódás, az egymás szövegére, hangzására alkotás az elsődleges mozgató. Az abszolút atmoszférateremtő estsorozat legközelebb szeptember 9-én Budapesten látható.

A Re:verse műfordítói program idén észt költőket invitált meg a JAK-tábor idejére Magyarországra, hogy egyhetes, magyar költőkkel való közös munka során az előkészített nyersfordításokból észt, illetve magyar nyelvre is kölcsönösen átültessék a programban résztvevők. A munkában Jürgen Rooste, Carolina Pihelgas és Kaur Riismaa vesznek részt észt oldalról, a magyar költészet képviseletében Áfra János, Szőcs Petra és Tolvaj Zoltán jelennek meg. A bemutatkozó beszélgetésen az észt szerzőkkel Csuhai István moderált. A költészet nagyon is aktív szemléletéről tettek tanúbizonyságot az esten, például Kaur Riismaa elmesélte, hogy már három évesen írt verset, aminek bizonyos alakja van, a forma az elsődleges. Verseket azért kezdett írni, mert rájött, hogy ez tetszik a nőknek. Jürgen Rooste ezután felállt és spontán elénekelte egy szövegét. Csuhai István a Pornófilm és egy üveg vodka című, a Praeben magyarul is olvasható, komorabb novellájáról érdeklődött Jürgentől, aki így válaszolt: Mindig is komoly voltam, mint az éj. Amikor ötéves voltam, ránéztem az anyámra, és mondtam, hogy meghalunk mind. Azóta nem is csináltam mást. Szép a kérdés, és szimpatikusnak tartalak, írok rólad egy komoly verset. Csuhai a későbbiekben Carolina Pihelgast kérdezte a műfordításról, aki többet között Pablo Nerudát fordította észtre. Carolina azt mondta, hogy a műfordítás – amellett, hogy izgalmas – segít átlendülni az írói válságokon. Az észt nőköltészetről azt mondja, hogy a költőnői hagyomány náluk a XIX. század végétől erős és töretlen, sőt több a női költő jelenleg Észtországban, de a női és férfi költői hangot nem gondolja ilyen élesen elkülöníthetőnek. Csuhai István kérdésére, hogy a színészet és a drámaírás milyen szerepet játszik Kaur Riismaa életében, a szerző kifejtette, hogy ennek semmilyen jelentősége nincsen, és hogy észtül a költeni azt is jelenti: hazudni, ezért erkölcsi joga van az életrajzában füllenteni. Kaur nem ismerte korábban a Re:verse-ben résztvevő költők munkáit, de ez jó, mert tiszta lappal indulhatnak neki a munkának, és egymás számára inspiráló lehet a személyes kontaktus is. A felolvasásaik olyan intenzívek voltak, mint egy performance, a hangnemük pozitív, közösségi és kritikus, irigylendő a hozzáállásuk.

 Sörös Bori 

[nggallery id=211]