tiszatáj | 2021. november 11.

Sziluettportrék és tengerparti felvételek

LUKÁCS ÁGOTA

PILINSZKY JÁNOS FRANCIAORSZÁGI JUTTA-KÉPEI 

Pilinszky több szálon kötődött a fotográfiához. Foglalkozott vele publicisztikájában, és több versét, prózai írását konkrét fotó ihlette. Alkalmanként ő maga is fényképezett. 1950 nyarán Hódmezővásárhelyről, ahol Németh László meghívására töltött el néhány hetet, írta édesanyjának: „A fényképezőgép elsütője nem működik hibátlanul; van úgy, hogy nyitva marad a lencse!”; valamint nagynénjeinek: „hét film elégett, öt sikerült. Négy közülük csaknem kitűnően.”[1] A nagy számú felvételt nem ismerjük, elvesztek vagy lappanganak. A nem egészen megbízhatóan működő fényképezőgépet Pilinszky nagynénjétől, Máriától kapta kölcsön a vásárhelyi útra.[2]

Fennmaradt fényképeinek legnagyobb csoportja az 1960-as évek második felében, külföldi utazásain készült. 1965 és 1969 között járt Svájcban, Lengyelországban, Angliában, Jugoszláviában, Franciaországban és Belgiumban. Útjain közel ötszáz felvételt készített, főképpen város- és utcaképeket, de útitársait és vendéglátóit is szívesen megörökítette. Többnyire saját gépét használta, amit 1965-ben éppen az utazásaihoz vásárolt magának, de alkalomadtán barátai kameráját is kézbe vette.[3]

Az 1970-es évek első felében barátnőjét, Jutta Scherrert fényképezte. A Párizsban élő, német származású fiatal vallástörténésszel öt évig alkottak egy párt. Ez idő alatt Pilinszky közel 150 fotót készített Juttáról. A felvételek többsége papírkép formájában megtalálható a Magyar Tudományos Akadémia kézirattárában őrzött hagyatékban. A negatívok egy része, 119 képkocka 2016-ban került közgyűjteménybe, a Petőfi Irodalmi Múzeum fotótárába. Négy filmtekercsről van szó, amelyek közül három felvételei Budapesten (Toldalagi Pálék táborhegyi nyaralójának kertjében), illetve Szigligeten (az alkotóház parkjában) készültek.[4] A negyedik tekercs franciaországi felvételeket tartalmaz. Az alábbiakban ezt fogom részletesebben bemutatni.

Filmtekercs Pilinszky János felvételeivel, Párizs és Saint-Malo, 1973. március (?).
A képen a negatívok pozitívra átfordítva láthatók
PIM Művészeti, Relikvia- és Fotótár (leltári szám: 2021.14.1.-2021.14.4.)

 

A tekercsen mindössze tizenkilenc képkocka található, melyek közül hét részben egymásba csúszott (ez a kézi továbbítású fényképezőgép hibájából adódhatott). Két negatív nagyítása megjelent a Pilinszky fényképei című albumban, a felvétel helyszínének megjelölése nélkül, kérdőjeles dátummal (1971–1973?).[5]

A filmtekercs 2. és 9. filmkockája

Nádas Péter a fotóalbumról írt recenziójában említi a két képet: „Ezek nem annyira sikerültek. Az egyiken nagyon távolról láthatjuk Jutta Scherrert, amint egy nagy víz, talán a Balaton, talán valami tengeröböl homokos partján teljesen életlenül jön felénk. A másik képen Jutta Scherrer sziluettje látható egy ablakban. Gondolom, egy párizsi ablakban áll, az ablak belső udvarra néz.”[6]

A két kép összetartozásának és pontos helyszínének meghatározását a filmtekercs teszi lehetővé. Az ablakban készített portré a tekercs második képkockája. A beállítás az elsőét ismétli. A franciaablak kovácsoltvas korlátja ma is látható Párizsban, az 5. kerületi rue Rollin 13. szám alatti bérház ablakai előtt. E ház harmadik emeleti kis lakásában élt az 1970-es évek első felében Jutta, valamint, hosszú párizsi tartózkodásai alatt, a költő.

.   

A filmtekercs 1. és 2. képkockája

„A Contrescarpe-tér közelében lakom. (…) a Contrescarpe és vidéke (…) házait mintha Utrillo pingálta volna, hasonlóan ahhoz a két-három tussal megrajzolt fához, melyeknek ágas-bogas jelentését az ember – a napon ülve –, akár egy álomét, kifogyhatatlanul megfejti és elfelejti.”[7] A szomszédos házak ablakból feltáruló látványát a tekercs negyedik és ötödik képkockáján örökítette meg Pilinszky.

A filmtekercs 4. és 5. képkockája

 

A rue Rollin 13. számú ház udvari homlokzata
(Csillaghálóban I – Emlékek Pilinszky János európai útjairól, 2015, rendező: Mispál Attila)

A tekercs további felvételei a tengerparton készültek, minden bizonnyal közvetlenül a párizsi sziluettportrék után, hiszen Jutta ugyanabban a szőrmegalléros kabátban látható a képeken. A tengerparti képsorozaton a táj feltáruló részletei lehetővé teszik a helyszín azonosítását: a képek a La Manche csatorna fontos kikötővárosában és népszerű üdülőhelyén, Saint-Maloban készültek. Az időpont feltehetően 1973 márciusa. Ez év április 1-én Párizsból írta nővérének a költő: „Most jöttem vissza a normandiai tengerpartról. Gyönyörű volt.”[8] Saint-Malo ugyan Bretagne-ban, de Normandiához közel helyezkedik el. A márciusi időpontot Jutta (és a fotókon látható járókelők) átmeneti öltözéke valószínűsíti.

Pilinszky nem látható a képeken, az úton végig az ő kezében volt a fényképezőgép. Az egyik felvételen ugyanakkor látjuk táskáját és egy szatyrot, amit feltehetően a fényképezés idejére tett le egy oszlopra. A Jutta háromnegyed-alakos portréján baloldalt látható műbőr oldaltáska a költő tárgyi hagyatékának részeként, a filmtekercsekkel együtt került a PIM relikviagyűjteményébe. A fénykép használat (utazás) közben mutatja a táskát, így dokumentatív értékkel bír a muzeológus számára. A részlet a papírkép nagyításon már nem látható. A képeket laboráló Vattay Elemér, Pilinszky fotográfus barátja Jutta portréjára koncentrálva szűkítette az eredeti képkivágatot, levágva az eredetileg fekvő formátumú kompozíció széleit.

A filmtekercs 13. képkockája

Pilinszky válltáskája. PIM Művészeti, Relikvia- és Fotótár (leltári szám: 2016.81.1.)

A 13. képkockáról készített nagyítás
MTA KIK Kézirattár (leltári szám: MS 5962/301)

A franciaországi Jutta-képek téma és kompozíció szempontjából két nagy csoportra oszthatók. Az ablakban megörökített sziluettképek keretezik a sorozatot. A legelső, még Párizsban készített felvételekre talán az elutazás előtt a lakás ablakait becsukó Jutta látványa inspirálta Pilinszkyt. A portré mindazonáltal beállított: Jutta kívülről fogja a kilincset és mozdulatlanul áll, amíg a költő kétszer exponál. A fiatal nő ellenfényben álló alakja sötétben marad, csak körvonala látszódik, csakúgy, mint az ablakkereté, melynek léce Jutta behajtott karjával összefüggő, derékszögben megtörő vonalat alkot. A sziluett Robert Wilson A süket pillantása című darabjának egyik beállítására emlékeztet. Sheryl Sutton kissé lehajtott fejjel, oldalra fordulva áll, kezében kést tart. Fekete alakja élesen elválik a világos háttértől. A két kép társítása önkényes, látásom elfogultságát és a szubjektív asszociációk természetét jelzi, hiszen Wilson darabjának egyik előadását a költő éppen Juttával nézte meg Párizsban, 1971 júliusában.[9]

 

.   

A filmtekercs 1. és 2. képkockája

Sheryl Sutton Robert Wilson Deafman Glance (A süket pillantása) c. darabjában
https://robertwilson.com/deafman-glance

A Wilson-darab látványvilágában oly fontos szerepet játszó sötét–világos kontraszt klasszikus komponálási eszközével a fényképező Pilinszky is szívesen élt. A franciaországi képszekvencia több kompozíciója épül a fény-árnyék ellentétére. A tekercs harmadik képkockája az első kettőhöz hasonlóan az ablak előtt álló Juttát ábrázolja. Ebben a beállításban az ablakot már áttetsző függöny fedi, Jutta félalakja pedig kabátban, sapkában látható. A sapka arcélt folytató íves sziluettje, alatta a körvonalat fellazító szőrmegallér, valamint a háttér áttetsző textíliája líraivá teszi a képet.

A filmtekercs 3. képkockája

 

A három sziluettportréhoz hasonlóan a következő két, a szomszédos házakat ábrázoló (fentebb már bemutatott) kockán is ellenfény szervezi a látványt: a horizonton világló reggeli (vagy délutáni) fényben kirajzolódik a sötétben maradó háztömb sziluettje. A tekercs utolsó öt felvétele szintén ablak előtt, ellenfényben ábrázolja Juttát. Két egymást követő képen bal profilban látjuk: kitárt ablakban ül, jobb karja fűtőtesten nyugszik. Arca a második kockán derűs. Mosolya a fényképező költőnek és talán a beállított modell szerepnek is szól.

A filmtekercs 16. és 17. képkockája

Az ablakkeret mint kompozíciós elem, valamint a kívülről beeső fény, a kint és a bent, az ember külső és belső világának kettőssége az ablakban megjelenő ember portréját a festészet és a fotográfia kedvelt témájává teszi. A Saint-Malo-i hotelszoba ablakában ülő fiatal nő képéhez nem nehéz művészettörténeti párhuzamokat, előképeket rendelni, távolabbi kapcsolódásként pedig megemlíthetjük Schaár Erzsébet ablak- és ajtónyílásokba helyezett sziluettszerű szoboralakjait, melyek székesfehérvári kiállítását Pilinszky nyitotta meg 1974-ben. A költő párizsi és Saint-Malo-i sziluettportréi, más fényképeihez hasonlóan, komponáló készségéről és vizuális képzettségéről árulkodnak.[10]

A sziluettképek mellett a franciaországi sorozat másik nagy csoportját a tengerparti felvételek alkotják. Néhány közeli portré kivételével Jutta a távolban jelenik meg, két képen pedig egyáltalán nem látható. E kompozíciókon az egyenes partvonal, az égbolt, valamint a tenger távoli, vízszintes horizontja végtelenbe futó párhuzamos sávokként jelennek meg a fénnyel teli, tagolatlan tájban.

A filmtekercs 6., 7., 9., 10. és 12. képkockája

Néhány évvel korábban, 1967-es belgiumi útján Pilinszky néhány hasonló felvételt készített a tengerparton, a tágas tájba belevesző, nagytotálban ábrázolt emberekkel. De városképei (1965–69) között is találunk többet, ahol a kompozíció hangsúlyos eleme a kopár, tagolatlan előtér, emberi alak pedig csak távolabb, a kép középterében jelenik meg. Hasonló kompozíció jellemzi Pilinszky legkedvesebb fényképeinek egyikét, Klösz Györgynek a Várkert kioszkot megörökítő felvételét (1883 körül), melynek részletnagyítása szobája falát díszítette és alapul szolgált Szabadesés című írásához:[11] a Várkert bazár előtt álló kalapos férfihez az előtér repedezett síkján át vezet a tekintet.

Várkert Kioszk, Klösz György felvétele, 1883 körül
Fortepan / Budapest Főváros Levéltára. Levéltári jelzet: HU.BFL.XV.19.d.1.06.041

Klösz György felvételének részletnagyítása Pilinszky hagyatékában
PIM Művészeti, Relikvia- és Fotótár (leltári szám: 2021.140.1.)

Repedezett és üres, néptelen előtér jelenik meg Pilinszky egyik saját felvételén is. A franciaországi filmtekercs 12. képkockájáról nem ismerünk nagyítást (talán elveszett, talán nem is készült). A távolban egy magányos figurát látunk. Kissé előrehajolva lép, akárcsak Giacometti ikonikus szobra, a Lépő ember. Függőleges alakját kiemeli és ellenpontozza a mögötte látható kis sziget vízszintes sávja. A kompozíciót finoman tagolják a hasonló tónusértékű horizontális sávok: az előtér kockaköve, a homokos part, a tenger és a távoli horizont. A kompozíció letisztultsága és ritmusa, a tágas, fénnyel telített tér, valamint a hullámtörés fehér csíkja alatt balról jobbra tartó távoli figura Pilinszky költészetébe illő kép: a transzcendens perspektívájában láttatja az embert.

A filmtekercs 12. képkockája

(A szerző muzeológus, Petőfi Irodalmi Múzeum)

JEGYZETEK

[1] Pilinszky János levele Pilinszky Jánosnénak, Hódmezővásárhely, 1950. június 13. után. In: Pilinszky János összegyűjtött levelei, szerk. Hafner Zoltán, Domokos Mátyás, Osiris, Budapest, 1997, 59.; Pilinszky János levele Baitz Máriának és Borbálának, Hódmezővásárhely, 1950. június. In: Uo. 60.

[2] Pilinszky unokaöccse, Kovács Péter szíves szóbeli közlése.

[3] Bartócz Ágnes visszaemlékezése szerint Pilinszky az ő kis gépével fényképezte a családot és a dél-franciaországi tájat 1967-ben. Lásd: Csillaghálóban I – Emlékek Pilinszky János európai útjairól, rendező: Mispál Attila, M&M Film Kft., 2015.

[4] Az Óbudán készült fotósorozatról lásd korábbi írásom: Filmtekercs Pilinszky János táborhegyi felvételeivel In: Irodalmi Magazin, 2021/3, 43-46.

[5] Pilinszky fényképei, szerk. Hafner Zoltán, Herner János, Kucsera András, Pesti Szalon, Budapest, 1995, III. és XXXVII. tábla (utóbbi vízszintes tükrözésben).

[6] Nádas Péter, Pilinszky János fényképei, In: Kritika, 1996/6, 25.

[7] Pilinszky János, Útinapló (Új Ember, 1971. július 25.) In: Pilinszky János összegyűjtött művei. Tanulmányok, esszék, cikkek 2. (1966-1981), szerk. Hafner Zoltán, Osiris, Budapest, 1993, 189.

[8] Pilinszky János levele Kovács Barnabásnénak, Párizs, 1973. ápr. 1. In: Pilinszky János összegyűjtött levelei, 311.

[9] Jutta Scherrer visszaemlékezése. Lásd: Csillaghálóban I – Emlékek Pilinszky János európai útjairól, rendező: Mispál Attila, M&M Film Kft., 2015.

[10] Ezúton szeretném megköszönni Birtalan Zsolt fotográfusnak a cikk megírásában nyújtott segítségét: a filmtekercsek szkennelését, valamint a fényképekről való szakértő megjegyzéseit, a képek fotótörténeti előképeinek hangsúlyozását.

[11] Ehhez lásd a Pilinszky 100 kapcsán korábban közölt tanulmányunkat: Kovács Krisztina:, „Gyönyörűek a mozdulatlan képek”. Egy fénykép hátoldalára, Tiszatájonline, 2021. 11. 03. https://tiszatajonline.hu/?p=142056 [a szerk.]