1939. március idusán szüleim a nemzeti ünnep eseményeire készültek. Már úton voltak a beszédek színhelye felé, amikor várandós édesanyám feljajdult: menjünk gyorsan haza, úgy érzem, megszülök! Március 15-e, nemzeti ünnepünk így a születésnapom lett. Érzek ebben predestinációt. Mindig is a szabadság volt vezérlő eszméje életemnek. Nem véletlen, hogy irodalmi példaképem Petőfi Sándor, a szabadság és függetlenség nagy költője.
Mi is valójában a szabadság?
Sokan nem is tudják. Elnyomatásban élő népek, emberek átérzik. Az idegen uralom nagyon világossá teszi, hogy rab vagy. Az ez ellen lázadók, az 1956-os fiatalok hősi tetteit sokan fel se fogták, akkor se, most se…
„És kérdik, egyre többen kérdik,
Hebegve, mert végképp nem értik –
Ők, akik örökségbe kapták –:
Ilyen nagy dolog a Szabadság?”
(Márai Sándor)
A szabadság nem szabadosság. Nem anarchia, puszta lázadás. A szabadság: rend. A szabadság – függetlenség. Nemcsak a külső elnyomóktól, de megszabadulás az anyagi lét szorításaitól is. Hiszen „Három gyermekemmel tart, ki így szavaztat”… (Madách Imre) A politikai szabadság: csak félszabadság (Prohászka Ottokár).Nem munkátlanság, hanem az emberi élet lehetősége. Az alkotó, értelmes munkáé. Hogy dolgozni kell, az nem rabság. Persze, attól függ…
A szabadság elvileg öröm. „Szabadság! Te szülj nekem rendet! Jó szóval oktasd, játszani is engedd szép, komoly fiadat…” (József Attila).
Nem nacionalista, soviniszta. Nem irányul soha más ellen. „Olyan marsra lábam se billentem, hogy azt bántsam, aki nem bánt engem. De a szabadságért, ha egy íznyi, talpon állok mindhalálíg vívni.” (Arany János) Mindenkinek a szabadsága fontos a szabadságért küzdő ember számára. Petőfi sem csupán a saját szabadságunkért harcolt. Arról beszélt, hogy a nagy küzdelemben elesetteket „egy közös sírba rakják, Kik érted haltak, szent Világszabadság!”
De a szabadság még ennél is többet jelent – ha lehet egyáltalán ezt fokozni. Hiszen a maximum, hogy életünket is feláldozzuk valamiért. És mégis, paradox módon, azt mondom: a legnagyobb és legnehezebben megvalósítható szabadság: függetlenként élni. Függetlenként, a konkrét körülményektől. Úgy, hogy az ember ne legyen senki szolgája. „Az meglett ember …aki nem Istene és nem papja, se magának, se senkinek” – írta a költő (J. A.) Lelki szabadságukat a Gulagokon is megőrizték hősies szerzetes papjaink…
Pontosítsuk tehát: az szabad ember, aki nem szolgál mást, csak Istent. A Tízparancsolat első mondata elrendezi a szabadságot. „Uradat, Istenedet imádd, és csak neki szolgálj”. Csak neki… A többi viszonylatban szabad emberként cselekszel. Természetesen, szolgálatot önként is lehet teljesíteni. Szabad vagy, hogy eldöntsd, mit teszel. Gyakorlatilag az élet értelmet az önként vállalt szolgálatok adják. Erre csak szeretettel képes az ember.
Gyakorlatilag önmagunk fölött kell uralmat gyakorolnunk. Hogy ne legyünk szenvedélyeink rabjai. Ez a legnehezebb dolog a világon. Talán ezért a legnagyobb dolog: szeretetben, szabadon élni…
Botos József gondolatait lejegyezte:
Botos Katalin
