tiszatáj | 2021. december 12.

Szent életű magyarok

SZENT ÉLETŰ MAGYAROK A VIHAROS XX. SZÁZADBAN

HAJNAL GÉZA KRITIKÁJA
A jó könyvnek kialakul egyfajta kultusza. Egy könyvsorozatnak meg pláne. A Szent életű magyarok a negyedik kötete Bethlenfalvy Gábor és Kállai Nagy Krisztina szentekről szóló sorozatának. Mindegyik kötetből három példányt szoktam vásárolni, egyet magunknak, kettőt ajándékba. Nagy megdöbbenésemre a legutóbbiból az egyiket néhány hete ellopták a munkahelyemen. Pedig nem az a közeg, ahol ilyesmi megtörténik, maximum néhány „kajajegy” tűnt el a régi időkben. Mi csábíthatta bűnre a tolvajt? A külcsín vagy a belbecs? Ha volt ideje belelapozni a könyvbe, akkor a kettő együtt.

Hosszú évtizedekig a Szentek élete című, a Szent István Társulat kiadásában megjelent vaskos kötetből tájékozódhatott az a szülő, aki gyermeke névadására, keresztelőjére alaposan felkészülve védőszentet választott neki, vagy éppen az a kamasz, aki a bérmálkozásra kereste a neki legvonzóbbnak tűnő példaképet. Mára már ezer forrásból meríthet, aki alaposabb tudásra vágyik. A gyermekekkel megismertetni ezeknek a hús-vér embereknek az életét, akiket később az egyház a szentek seregébe sorol, nem egyszerű feladat. Gondolnánk, hogy a mese műfaja alkalmas lehet erre, ám minél közelebbi korok szentjeit választjuk annál húsbavágóbban előkerülhetnek a történelmi és a teológiai kérdések. A Szent életű magyarok alcíme is utal erre a fölvetésre A viharos XX. században korszakmegjelöléssel. A kötet szereplői ráadásul még nincsenek is szentté avatva, „csupán” boldoggá. Éppen azért, mert a kétezer éves egyháznak nem kell kapkodnia, alaposan megérlelheti, kiket lát biztosan a mennyországban. Történtek persze gyors döntések is, például assisi Ferencet két, Árpád-házi Erzsébetet négy év alatt kanonizálták, ám számtalanszor több száz év is eltelt, mire véget ért egy-egy avatási eljárás. A közelmúlt történetéről egyszerre tudunk sokat és keveset, hiszen a mai kor nagyszülei egy emberöltőnyire éltek kötetünk hőseitől, s még szüleiktől, rokonaiktól is sok mindent hallhattak mondjuk IV. Károlyról, vagy Batthyány-Strattmann Lászlóról. Előbbi ellentmondásos politikai szerepéről édesapám is sokszor magyarázott nekünk, míg Battyhyány kicsapongó ifjúkoráról állandóak a sugdolózások. No de hát Augustinus vagy Mária Magdolna sem szentként született…

Éppen az a lényeg, hogy megértsük, mindenki szabadon dönthet arról milyen utat választ.


Például, hogy vértanúvá válik, ahogy a könyv további öt szereplője – Apor Vilmos, Brenner János, Romzsa Tódor, Salkaházi Sára és Sándor István – döntött. A szenvedő, üldözött egyház hősei hasonlóak voltak a szaracénok, tatárok idején, mint a nyilasok vagy az ávósok kegyetlenkedéseikor, a személy szeretetén múlt minden a második és a huszadik században is. A közelmúlt történelmi traumái és korszakai, Trianon, a nemzetiszocializmus és a kommunizmus szinte felkínálta a lehetőséget, hogy valaki példát adjon helytállásból, hősiességből, lett légyen szegény sorsú munkásfiú, nagypolgári családból származó értelmiségi, netán hatalmas vagyonú arisztokrata. Ám mivel hozzá vagyunk szokva, hogy ez a nehéz időszak a történelem része, így a felnőttekre tartozik, szemérmesen hallgatunk erről a kicsinyek előtt. Pedig egy Grimm mesében sem minden fenékig tejfel, ármány, csalás, borzalom sorjázik előttünk, csak abban reménykedhetünk, hogy a Jó végül mindig győzedelmeskedik a Gonosz felett. Így van ez a szenteknél is, csak más logika, a kereszt megváltó erejének logikája szerint. 

Bethlenfalvy Gábor írásai néhány fordulattal éppen, hogy csak jelzik: mesét olvasunk. Inkább letisztultságában, egyszerűségében hathat ránk a szöveg, s erre építenek Kállai Nagy Krisztina bravúros grafikái, hihetetlenül erős képeivel. A történelmi tényekből, dokumentumokból már az író is válogat, s a szövegek egy-egy mozzanatát emeli ki az illusztrátor. Képei első ránézésre valóban egy mesekönyv díszeinek tűnnek élénk színvilágukkal, kedves alakjaival, ám egyszerű szimbolikájukkal a valóságról mesélnek. Romzsa Tódor nem véletlen szülte autóbalesetét, vagy Salkaházi Sára elhurcolását és kivégzését is magunk előtt láthatjuk, ha ráhagyatkozunk a szövegek és a grafikák összjátékára. Az oldalpáron elhelyezett háborúba induló hősnek készülő vitézekkel, majd onnan évekkel később vert sereggel hazatérő vonat képe sem baj, ha beég egy gyermek szívébe. A „mondjátok el gyermekeiteknek” elve érvényesül ebben a kötetben, az égiekre, a fentebbvalóra irányítva a gyermekek és a nekik felolvasó szülők, nagyszülők figyelmét. A fejezetek végén szereplő fotókon a boldogok élet- és kegyhelyeit láthatjuk. Innen tudtam meg például azt is, hogy Sándor Istvánnak szobra áll Szolnokon az egykori ferences templom előtt. Éppen ebbe a városba vitt az utam Szathmáry György, füveskerti költő hagyatékát kutatni, s elsétáltam a szoborhoz is. Mire visszaértem a munkahelyemre az asztalomon feküdt a két hete eltűnt példány. Benne cetli, rajta reszketeg írás: Mea maxima culpa. Minden megtérés a bűnbánattal kezdődik.    


Bethlenfalvy Gábor: Szent életű magyarok a viharos XX. században

Illusztrálta: Kállai Nagy Krisztina

Don Bosco Kiadó

Budapest, 2021

128 oldal, 3990 Ft