Szekunder trauma
IZSÓ ZITA: ÉJSZAKAI FÖLDET ÉRÉS
A tudósítást befolyásoló tényezőkről és az elbeszélés nehézségeiről egyáltalán nem esik szó, pedig az nem feltétlenül csak a traumát közvetlenül átélt személy szempontjából lehet érdekes. Az elbeszélő akadályait jelző metagesztusok azok, amik igazán közel vihetnének bennünket mások tragédiáihoz és ahhoz a legbelső érzéshez, ami kollektív traumáinkat katalizálja… – LUKÁCS BARBARA KRITIKÁJA
 Tekintettel a járványügyi veszélyhelyzetre, a Tiszatáj szerkesztősége úgy döntött, hogy áprilistól a Tiszatáj folyóiratot kizárólag digitálisan teszi elérhetővé az érdeklődők számára. Bízunk benne, hogy a válság elmúltával, amennyiben a folyóirat-támogatások is beindulnak, olvasóink újra nyomtatott formájában is kezükbe vehetik a lapot.
Lukács Barbara kritikája Izsó Zita kötetéről most ingyenesen olvasható a Tiszatáj májusi számában az issuu.com-on. |
IZSÓ ZITA: ÉJSZAKAI FÖLDET ÉRÉS
Halálkamionok korában a traumáról való beszéd érvényes, közéleti igényű önkifejezéssé vált. Ahol az arrogancia és intolerancia ellentmond a klímakatasztrófa elodázására tett kísérleteknek, miközben a tömeges migrációra való felkészületlenség elsöpri azt, amit empátiának neveztünk. És innen indul a fikció.
Izsó Zita legújabb kötetében a borzalmas tetteket követő feldolgozás és túllépés elemi eszközévé válik a trauma megélése, és annak elmesélése. Az orális hagyomány a kezdetektől fogva összefogja a civilizációt, ez marad az utolsó mentsvárak egyike. A kollektív trauma érzése megkönnyíti olyan individuumok egymáshoz közeledését, akik amúgy sohasem találkoznának. Izsó 2015-ben arról nyilatkozott, hogy az emberekben rejlő hasonlóságok érdeklik őt, azon közös pontok, melyek bizonyítják, hogy nem állunk olyan távol egymástól, mint gondolnánk… – LUKÁCS BARBARA KRITIKÁJA
Scolar Kiadó
Budapest, 2018
88 oldal, 1495 Ft
