Tiszatájonline | 2018. december 29.

Szarvas Melinda: Kivonat a kulturális gravitáció előzményeiről

Egy olyan kulturális modell a vizsgálódás tárgya, amely az úgynevezett határon túli magyar irodalmak kulturális helyzetét leíró eddigi gondolatrendszerekkel ellentétben nem a közvetítői szerepre és a kölcsönös függésre helyezi a hangsúlyt, hanem épp az önálló működés feltételeit taglalja […]

 

Szarvas Melinda 1988-ban született Győrben. Irodalomtörténész, kritikus, írásai többek között a Kalligram, az Alföld, a Műhely, az Új Forrás, a Híd folyóiratokban olvashatók. Első tanulmánykötete Tükörterem flamingóknak. Irodalomtörténeti tanulmányok a magyar vajdasági irodalomról címmel a FISZ kiadásában jelent meg 2018-ban. Móricz ösztöndíjasként az általa megalkotott kulturális gravitáció modelljének pontos definícióján, az ezt tárgyaló tanulmánykötetén dolgozik.

Egy olyan kulturális modell a vizsgálódás tárgya, amely az úgynevezett határon túli magyar irodalmak kulturális helyzetét leíró eddigi gondolatrendszerekkel ellentétben nem a közvetítői szerepre és a kölcsönös függésre helyezi a hangsúlyt, hanem épp az önálló működés feltételeit taglalja.

Jelen szöveg a vajdasági magyar irodalom kulturális kapcsolataira koncentrál, s annak megmutatására vállalkozik, hogy milyen, Magyarországon felépített, összetett kapcsolatrendszerben szerepelt eddig ez a közeg? Fontos részmunka tehát az eddigi konstrukciók számbavétele, vagyis annak feltérképezése, hogy eddig milyen módon modellezték Magyarországon azokat a kapcsolódásokat, amelyek újraértelmezését a kulturális gravitáció révén vélem elvégezhetőnek. Mielőtt ezekre a korábbi rendszerekre rátérnék, pár szót fontos megosztanom a Móricz-ösztöndíjas időszakban általam meghatározni próbált kulturális gravitáció modelljéről.

A kulturális gravitáció nem titkoltan a természettudományok felől érkezik a kultúratudomány területére. Bármennyire is merész lépésnek tűnik, a kulturális gravitáció értelmezését az Isaac Newton által megfogalmazott általános gravitációs törvény felelevenítésével kell kezdeni. Eszerint „a világmindenségben bármely testet vonzza az összes többi; a vonzóerő annál nagyobb, minél nagyobb tömegűek a testek és minél közelebb vannak egymáshoz”.[1] Ez a koncepció, vagyis az általam kísérlet alá vont kulturális gravitáció egy többelemes modell, amelyet az ösztöndíjas időszakban folytatott kutatások során főként a magyarországi magyar, a vajdasági magyar és a jugoszláv irodalmi kultúra alkot. Ezen elgondolás szerint az ideális hálózati állapot az lenne, vagyis a vajdasági irodalmi kultúra optimális működését az garantálná, ha a vajdasági irodalmi kultúra a két többségi kultúra között tudna megállni, vagyis egyik sem vonzaná magába. Ez pedig csak úgy lehetséges, ha a vajdasági irodalmi kultúra saját tömege révén képes ellenállni ezeknek a kulturális vonzóerőknek, kiegyenlítve azokat. Noha izgalmas megállapításokra vezet a távolság és a tömeg ilyen kontextusban történő elemzése, további új felvetések helyett itt és most térjünk rá inkább a már korábbról ismerős fogalmakra.

Görömbei András „kettős kötődést” tematizáló elgondolása – ahogy a neve is jelzi – a háromtagú kulturális rendszerek modellezéséhez kiválóan alkalmas, így a hasonló felépítést mutató kulturális gravitációval való összevetése mindenképp indokolt. Ugyancsak az 1990-es években jelent meg egy másik, eddig szintén mélyebben nem elemzett elgondolás, szorosan a kettős kötődéshez kötve. Ez a másik rendszer – mert ez is az – a hídszerep által leírt. Egy Pomogáts Béla szerkesztette kötetben a következő olvasható az úgynevezett határon túli magyar irodalmakról: „szellemi hidat alkotnak a magyar kultúra és a szomszéd népek vagy éppen a nagyvilág kultúrája között, elősegítve ezzel a kölcsönös megértést, az együttműködést.”[2] Görömbei a kettős kötődéssel együtt említi: „Az, hogy a nemzetiségi magyar irodalmak két kultúrával vannak bensőséges viszonyban, lehetővé teszi, hogy közvetítsenek a két ország, két kultúra között, hogy hídszerepet is vállaljanak.”[3] A Görömbei által meghatározott hídszerep a magyar vajdasági irodalom (V) középső pozíciójával s a magyarországi (M), valamint a szerb (Sz) közeggel a két szélső pólusnál ekként írható le.

1. ábra
A magyar vajdasági irodalmi közeg a Görömbei András által meghatározott hídszerepben
Forrás:
Saját szerkesztés

A tényleges és optimális kulturális működés a vajdasági–magyar–szerb hármashoz hasonló rendszerben aligha teszi lehetővé a kulturális információk változtatás nélküli puszta továbbítását, közvetítését. Vagyis a közbülső szereplő szükségszerűen átszűri a saját kulturális közegén, interpretálja a kapott információkat, mielőtt továbbadná őket, arról nem beszélve, hogy saját kulturális értékeket is „exportál” mindkét irányba. Mindemellett pedig két kulturális közeg kapcsolattartása sosem lehet kielégítő hídszerepben lévő harmadik fél közreműködésével, vagyis alapvetően fontos, hogy a két, egymást megismerni kívánó közeg közvetítő nélkül is, saját kulturális energiákat is mozgósítva forduljon a másik felé.

2. ábra
A kulturális kapcsolattartás hídszerepben lévő szereplővel
Forrás:
Saját szerkesztés

Másik, a kulturális gravitációhoz elvezető izgalmas szempont az eddig megfogalmazott kapcsolatrendszerek láthatóvá tétele. „A különféle, önálló sajátosságokkal rendelkező magyar irodalmakat – a magyarországit, a nemzetiségieket és az emigrációbelit – összességükben egyetemes magyar irodalomnak nevezzük. Ezen belül – mivel a többi magyar irodalomnak van megkülönböztető jelzője – a magyarországit egyszerűen magyar irodalomnak nevezzük, a nemzetiségi magyar irodalmak között pedig a létezési keretüket időszerűen meghatározó államra utaló jelzővel teszünk különbséget.”[4] Ahogy majd látni lehet, az itt „nemzetiségi magyar irodalmaknak” nevezett kategória évről-évre változott.

A Berzsenyi Dániel Irodalmi és Művészeti Társaság 1990. május 4–5-én Keszthelyen tartott tanácskozást Magyar kisebbségek a Kárpát-medencében címmel. A rendezvényre elhívott vendégek hovatartozása és a beszélgetésről megjelentetett kiadvány[5] fogalmai szerint ez alapján rajzolódik ki a legnagyobb hálózat a magyarországi irodalmi közeg körül.

3. ábra
A magyar irodalom hálózata I.
Forrás: Pomogáts szerk. 1991. alapján

Szembetűnő, hogy a Pomogáts Béla szerkesztette kötet alapján felrajzolható hálózat több olyan közeget is láthatóvá tesz, amelyekről külön ma már igencsak ritkán esik szó (mint például a burgenlandi vagy a horvátországi közeg). A hálózat magyarországi központúságát jelzi az is, hogy a kiemelt közegeket nem az új (a magyarországi rendszerváltás idején már minimum hetvenéve érvényes), idegen nyelvű többségi ország alapján nevezik meg.

Egy egy évvel később megjelent irodalomtörténeti tárgyú kiadvány, a Czine Mihály szerkesztette Kisebbség és irodalom[6] című már más hálózatot mutat.

4. ábra
A magyar irodalom hálózata II.
Forrás:
Czine 1992. alapján

Eggyel kevesebb szereplő található benne (a horvátországi eltűnt), a burgenlandi helyett pedig a nagyobb közeget sejtető nyugati szerepel, amely pedig a kötet tanúsága szerint egyszemélyes kategória: Cs. Szabó Lászlót rejti. Az egy évvel korábbi hálózathoz képest az irodalmi közegek elnevezésének változása is szembetűnő: Czine (a kárpátaljai és a „nyugati” kivételével) már az idegen nyelvű többségi országok nevei alapján azonosítja a kötetében bemutatott irodalmi kultúrákat.

A kortárs irodalmi viszonyokat az itt harmadikként bemutatott hálózat tükrözi leginkább, amely Görömbei András 1993-ban megjelent, Napjaink kisebbségi magyar irodalma című tanulmánykötete[7] alapján rajzolható meg.

5. ábra
A magyar irodalom hálózata III.
Forrás:
Görömbei 1993. alapján

A kulturális gravitáció elemzéséhez a hálózatokon túl az irodalomtörténeti közelítési mód (az ösztöndíjas időszak alatt Bori Imre irodalomtörténeteinek szoros elemzését is elvégeztem) és a transznacionális, transzkulturális és migrációs elméletek is közelebb visznek. Itt és most azt szerettem volna bebizonyítani, hogy az úgynevezett „határon túli magyar irodalmak” és az „egyetemes magyar irodalom” kategóriája és a kettő kapcsolata szemmel láthatóan megért az újraértelmezésre.

JEGYZETEK

[1] Hawking, Stephen (2003): Az idő rövid története – Az ősrobbanástól a fekete lyukakig. Budapest, Akkord Kiadó. 4.

[2] Pomogáts Béla szerk. (1992): Ötágú síp: A határokon túli magyar irodalom antológiája. Budapest, Móra Könyvkiadó. 5–6.

[3] Görömbei András (1993): Napjaink kisebbségi magyar irodalma. Budapest, Nemzeti Tankönyvkiadó. 11.

[4] uo.

[5] Pomogáts Béla szerk. (1991): Magyar kisebbségek a Kárpát-medencében. A Berzsenyi Dániel Irodalmi és Művészeti Társaság 1990. május 4–5-i keszthelyi tanácskozásának anyaga. Kaposvár, Somogy megyei könyvtár.

[6] Czine Mihály szerk. (1992): Kisebbség és irodalom. Pozsony, Madách Kiadó.

[7] Görömbei András (1993): Napjaink kisebbségi magyar irodalma. Budapest, Nemzeti Tankönyvkiadó.