Szabó Zoltánról két könyvben

SZABÓ ZOLTÁN: ÖSSZEOMLÁS. FRANCIA ÚTINAPLÓ / TOKAJI NAGY ERZSÉBET – SZÁDECZKY-KARDOSS ZSÓFIA: SZABÓ ZOLTÁN

HAJNAL GÉZA KRITIKÁJA
„Vidéki dolog három éve megjelent könyvről kritikát írni” – így érvelt Szabó Zoltán egy levélben, mikor emigránstársaival útjára indították a Látóhatár című folyóiratot, és a Szemle rovatban egy régebbi könyvről jelent meg recenzió.

Talán mégsem venné zokon a szociográfia és az esszéírás nagymestere, hogy az eredetileg nyolcvan éve megjelent, majd 2020-ban újra kiadott Összeomlás című könyvéről elmélkedem, összefűzve vizsgálatom tárgyát a szerzőről több mint három éve megjelent hiánypótló monográfia értékelésével. A Tokaji Nagy Erzsébet és Szádeczky-Kardoss Zsófia munkájaként megjelent nagymonográfia után érzékelte A. Szabó Magda felvetésére Horváth Bence a köteteket kiadó Kortárs vezetője, hogy Szabó művei alig-alig hozzáférhetők Magyarországon, sem antikváriumokban, sem könyvtárakban nem találhatóak. Így adta ki újra az Összeomlást Franciaország megszállásának nyolcvanadik évfordulójára, amit Szabó Zoltán eredetileg Illyés Gyula felkérésére formált könyvvé a korábban a Magyar Nemzet-nek küldött tudósításai alapján.

A jelenlegi ukrajnai orosz invázió árnyékában fokozottan izgalmas olvasmány műfaja napló, esszé, útleírás a végén vallomásszerű hitvallással, számos párhuzamot mutat Kuncz Aladár Fekete kolostor című művével. Mindkét szövegben a háború kitörésének napjait francia fővárosban töltő fiatal magyar értelmiségi reflexióit olvashatjuk, csak Kuncz esetében 1914-ben az első, míg Szabónál 1940-ben a második világháború kezdetén. A két esemény között jóval több idő telt el, mint a róluk szóló könyvek megjelenése között. A monográfiában Tokaji Nagyék művenként közlik a megjelent recenziók hivatkozásait, s nem kevesebb, mint tizenhat jelent meg egy év alatt az Összeomlásról. Jó részüket elolvasva megdöbbentett, hogy egyetlen egy sem vont párhuzamot Kuncz könyvével, még az Erdélyi Helikonban napvilágot látott Szabó István-írás sem, holott ennek a lapnak volt nagyhatású szerkesztője Kuncz Aladár. Nem telt el akkor még tíz év sem a Fekete kolostor teljes szövegének megjelenésétől, és a két háború már abból a perspektívából is láthatóan sok hasonlósággal szolgált, például a szövetségesek tekintetében. Irodalomtörténészekre vár tehát e két mű összevetése.

Szabó Zoltán háború előtti Párizsa erősen emlékeztet Rónay György Alkony évének Budapestjére is. Egyik főváros lakói sem akarják elhinni, hogy itt a baj, alkotni, szeretni és szórakozni akarnak gondtalanul. Azután, mint a történelem forgatagában mindig, eljön a kijózanodás órája. De míg Kunczot a hadviselő ország állampolgáraként elfogják és évekre internálják, addig Szabó a francia nép tömegeivel együtt menekülhet, magyar állampolgársága és külföldisége miatt nem éri hátrányos megkülönböztetés (leszámítva egy csendőrőrsön töltött éjszakát, amikoris kémnek nézték). Éppen elég az is, amiben osztoznia kell a helybeliekkel. Az utolsó pillanatban bemegy Párizs nagyáruházába és megveszi az utolsó előtti kerékpárt, hogy azzal meneküljön. Ez a gesztus már önmagában annyira megkapó, hogy csupán ez alapján az erősen ajánlott olvasmányok közé helyezném Szabó könyvét. Leírásának egyik legmegkapóbb érdeme abban áll, hogy egyetlen német embert vagy katonát sem látunk, mégis érezzük a veszélyt, az őrült nyomást, hogy teljes szívvel szorítsunk a menekülőkért, akár egy akciófilm nézése közben. (Nyilván ebben nagy szerepe van annak, hogy utólagos ismeretünk elegendő, tudjuk, mi történt a világháborúban.) Az egyetlen ellenséges objektum, amiről olvashatunk, az egy felderítő repülőgép a menekültekkel túlzsúfolt pályaudvar felett köröz valahol Párizstól délre. Szabó is vonattal utazna tovább, de a német gép felbukkanásával azonnal megérzi, hogy tovább kell tekernie. Később tudja meg, hogy azon az éjjelen porig bombázták az állomást…

Az Összeomlás másik erőssége a folytonos feszültségfenntartáson túl, a francia emberek, tájak és ízek mély empátiával átszőtt bemutatása ebben a rendkívüli helyzetben. Nem lehet nem észrevenni a Magyarországon A tardi helyzet és a Cifra nyomorúság megírásával zajos visszhangot kiváltó szerző hozzáállásának megváltozását. Még nincs harmincéves, de jóval megértőbb szövege alanyaival szemben, mint méltán híressé vált szociográfiáiban. Egy meglett ember bölcsességével figyeli a franciák kedvességét, gondoskodását, ám nem hallgatja el a spicliskedést, bizalmatlanságot sem. Érezzük a kisvárosi kávézóban a sütemény ízét vagy az elázott széna illatát az alkalmi szálláson. Ugyanakkor a Cifra nyomorúság nyelvezete, művészi megformáltsága még erőteljesebb, mint az Összeomlásé, ezt azonban a keletkezés körülményei is indokolják. Mindkét műben érzékelhetjük a táj, az épített örökség és az ember harmóniáját, vagy éppen ennek hiányában az utána való elementáris vágyat. Szabó az Összeomlás végén pedig érzelemteli hitvallást tesz a francia kultúra mellett.

A szerzőről készült monográfiában hatalmas anyagot dolgozott fel a két OSZK-s kutató. Hiszen az élete első felében a szociográfiában, falukutatásban maradandót alkotó író élete második felét a londoni emigráció meghatározó alakjaként töltötte, s alkotómunkája mellett a múlt század jelentős szellemi nagyságaival is kapcsolatban állt. A budapesti piarista gimnáziumban olyan évfolyamtársai voltak, mint Ottlik Géza, vagy Örkény István (Sík Sándor pedig szeretett tanáruk volt), majd életre szóló barátságba került Bibó Istvánnal, Illyés Gyulával. Az emigrációs években a Látóhatár szerkesztőjeként és a Szabad Európa Rádió publicistájaként jeleskedett. Cs. Szabó Lászlóval ellentétes alkatuk ellenére szoros barátságban az emigráció szellemi vezetői voltak életük végéig. A szerteágazó életút egy olvasmányosan megírt, jól szerkesztett műben dolgozták fel Tokaji Nagy Erzsébeték, különös figyelmet szentelve Szabó háború előtti kötetei recepciójának. A kötetet vastagsága ellenére kifejezetten jó kézbe venni, el-elmélyedni benne. Eleinte berzenkedtem az 1592 darab jegyzet ellen, különösen, hogy hátra kell értük lapozni, de kifejezetten jól használható, ahogy a több mint harmincoldalnyi pár soros életrajz, névmutató, valamint a Simon Bernadett-tel összeállított bibliográfia is. Ezt követi a már említett, a művekről megjelent bírálatok sora éves bontásban.

Mind a monográfia, mind az Összeomlás kihajtható füles borítójának ötletességét is ki kell emelni; előbbiben egy számsoron követhetjük végig Szabó életének és művei megjelenésének főbb állomásait, utóbbiban pedig kerékpáros menekülését kísérhetjük végig egy térkép segítségével.

Hajnal Géza